A Nagy Osztrák Lekvár Mizéria

A dürnsteini vendéglős nemcsak a Neue Kronen Zeitung (Ausztria legnagyobb példányszámú bulvárlapja) és olvasói, de a politika részéről is támogatásra talált. Alsó-Ausztria tartományi elöljárója élesen bírálta az ügy kapcsán az „uniós bürokratákat”, szemükre vetve, hogy mesterségesen kreált problémákkal nehezítik a polgárok életét.

„A brüsszeli urak valójában Európa főbürokratái. Inkább a földrész valódi problémáival kellene törődniük. Jobban tennék, ha békében hagynák hazánk különleges regionális termékeit” – hangoztatta Erwin Pröll néppárti politikus.

Marmelade vs. Konfitüre

A probléma forrását egy 24 éves EU-törvény képezi. Ennek értelmében lekvárt vagy gyümölcsízt (németül Marmelade) kizárólag citrusfélékből lehet készíteni. (Gyanítható, hogy e törvény brit befolyásra született, ugyanis az angolok narancsból készült, reggelire fogyasztott lekvárját nevezik marmalade-nak.) Minden egyéb gyümölcsből készült termék csak dzsem (németül Konfitüre) néven hozható forgalomba. (Németországban és Ausztriában a hazai gyümölcsökből befőzéssel készült, ledarált készítményeket hívják Marmeladénak, míg a nem ledarált, gyümölcsdarabokat is tartalmazó ízek neve Konfitüre.)

„Több érzékenységet várok Brüsszeltől, az efféle értelmetlen dolgok ugyanis csak arra jók, hogy Európa-ellenességet szítsanak – érvelt az alsó-ausztriai politikus. – Ragaszkodom ahhoz, hogy ezután is wachaui Marmeladét vásárolhassak és fogyaszthassak.”

Ausztria elfelejtett különleges szabályozást kérni

Mint az osztrák hírügynökség megjegyezte, az ominózus törvényt annak idején egyhangúlag hagyták jóvá az uniós tagok – igaz, Dánia és Görögország egyéni névhasználatra kért (és kapott) engedélyt. A törvény módosítására 2001-ben (Ausztria ekkor már hat éve EU-tag volt) került sor, ám Bécs elmulasztotta, hogy különleges szabályozást kérjen Brüsszeltől. Pedig erre elvben lett volna lehetőség – emlékeztetett Franz Fischler, az EU (osztrák) agrárügyi biztosa.

Jóllehet a módosított törvény idén júliusban hatályba lépett, Ausztria mind a mai napig nem szerzett neki érvényt. Ennek is köszönhető, hogy a dürnsteini vendéglős mindeddig háborítatlanul nevezhette sárgabaracklekvárját Marmeladénak – ahogyan azt évtizedek óta tette ő és felmenői.

Az idejében különleges elbírálást kérő dánok és görögök azóta is lekvárnak (Marmelade) nevezhetik a nem citrusfélékből főzött gyümölcsízeiket. Az osztrák „bénaság” következménye, hogy a Marmelade elnevezés nem került fel a 23 tipikusan osztráknak minősített kifejezés jegyzékére.

Az ominózus törvény függeléke még arra is kitér, hogy miből kell készülnie a lekvárnak, dzsemnek, gyümölcszselének és gesztenyekrémnek. Ezen kívül előírja azt is, hogy mi szerepelhet a fenti termékek csomagolásán (az üveg címkéjén), és azok milyen adalékokat tartalmazhatnak.

Nyomtassák mindkét elnevezést az üvegre!

Mentőövet dobott az osztrákok felé az EU agrárügyi biztosa, amikor a lekvárvita „bürokráciamentes megoldására” tett javaslatot. Franz Fischler úgy vélte: a legegyszerűb az volna, ha Bécs jogi mozgásteret biztosítana a hazai lekvárfőzőknek. Ez azzal az előnnyel is járna, hogy nem igényelné a közösségi (EU) jog módosítását.

Fischler szerint az exportra termelő osztrák lekvárkészítők nem érdekeltek a jogszabály megváltoztatásában; ők nem berzenkednek a Konfitüre elnevezés ellen, mert az megkönnyíti termékeik kivitelét.

A lehetséges kompromisszum a biztos szerint abban állhatna, ha a csomagoláskor mindkét elnevezés rákerülne a termékre. Vagyis a dürnsteini vendéglős üvegjein a Marillenmarmelade (Sárgabaracklekvár) felirat alatt ott szerepelne a Konfitüre (dzsem) szó is. Ez az ötlet már a vendéglős fejében is megfordult – írta az APA hírügynökség.