Stein Aurél nyomában – görög leletek Pakisztánban

Kevesen gondolnak bele abba, hogy Nagy Sándor, vagyis Alexandrosz révén az európai görögség (pontosabban makedónság) egészen messze Ázsiába, az Indus völgyéig hatolt be az időszámításunk előtti negyedik század végén, a Kr. e. 330-as évek és 323 között.

Stein Aurél pályafutása Stein Aurél (Sir Marc Aurel Stein) régész és földrajztudós Pesten született, 1862-ben, és Kabulban, Afganisztán fővárosában hunyt el 1943-ban. A lexikonok és a Magyar Rádió honlapja szerint korán árvaságra jutott. Taníttatásáról nagybátyja és bátyja gondoskodtak. 1873 és 77 között Drezdában a Kreuz Schuléban tanult. Itt Hausmann professzor előadásai terelték a figyelmét Nagy Sándor ázsiai hódításaira. 1879-ben Budapesten a fasori evangélikus főgimnáziumban érettségizett. Iranisztikai és indológiai tanulmányokat folytatott Bécs, Lipcse és Tübingen egyetemein. 1883-ban Tübingenben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1884-1885-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter támogatásával ösztöndíjasként London, Cambridge és Oxford egyetemein tanult. 1885-1886-ban a Ludovika Katonai Akadémián sajátította el azokat a tereptani és kartográfiai ismereteket, amelyek később lehetővé tették számára Belső-Ázsia feltérképezését. Mivel hazájában nem kapott képzettségének és érdeklődésének megfelelő állást, visszatért Angliába, ahonnan 1887-ben jutott ki Indiába, és ott a lahorei Oriental College principálisává nevezték ki. 1897-ben tartotta meg akadémiai székfoglalóját Budapesten. Eredményeiért a Royal Geographical Society a földrajzi felfedezésekért adományozható aranyérmével tüntette ki. Az oxfordi és a cambridge-i egyetemek díszdoktorukká fogadták. 1912-ben az angol király lovaggá ütötte.

A perzsák legyőzése

Ekkor győzte le Alexandrosz a perzsa uralkodócsaládot, az Akhaimenidákat, és jutott el egészen a mai Pakisztán nyugati részére, az Indus folyóig. (Érdemes belegondolni, hogy az Indus ma már nem is szeli át Indiát – jóllehet egy egész ország viseli a folyam nyomán ezt a nevet –, hiszen a XX: század közepének vallási és etnikai zavargásai nyomán Indiából kiváltak a muszlim többségű régiók, így a mai Pakisztán és Banglades is.)

Nagy Sándor egészen az Indusig terjeszkedett tehát, és a Nílus torkolatvidékéhez hasonlóan itt is alapított egy Alexandria nevű várost. Itt azonban a Maurja-birodalom határt szabott hódításainak, és indiai hadjárata után nem sokkal Alekszandrosz rendkívül fiatalon meg is halt.

A hellenisztikus civilizáció

Nagy Sándor 323-as elhunyta után, a makedón tartományurak, a diadokhoszok fenntartották a kevert, görög-perzsa, illetve görög-keleti kultúrát az egykori birodalom területén – igaz, ezt csak tartományaikban, külön-külön ápolták, s közben egymással is hadakoztak. Az utódállamokban tovább folyt tehát ennek a ma már hellenisztikusnak nevezett civilizációnak a virágzása. Közismert például, hogy az egyiptomi Ptolemaiosz és Eukleidész akkor érték el Egyiptomban nagyszerű tudományos eredményeiket, amikor már a görög-makedón világhatalom messze volt fénykorától.

Ugyanez történt keleten is, bár innen nem ismerünk annyi híres görög tudóst. Azt viszont tudjuk, hogy Nagy Sándor halála után az Indus völgyét a greko-baktriai királyság (tehát egy hellenisztikus állam) foglalta el, és majd csak a III. században kerül ez a terület is az indiai uralkodó, Asóka uralma alá.

Alexandrosz után virágzott a görög kultúra a mai Pakisztán területén

Láthattuk tehát, hogy az Athéntől, Görögországtól, Makedóniától oly távoli Pakisztánban is Nagy Sándor halála után kezdett gyökeret verni a görög civilizáció. Ezt bizonyítja az egyik legújabb ásatás, és annak szenzációs leletei. Egy helyen találtak ugyanis a dél-ázsiai ország Bhera nevű településén vaskori, hellenisztikus görög, továbbá perzsa (Akhaimenida kori) és Maurja-leleteket. A görög leletek korát Krisztus előtt 321 és 184 közé teszik a szakértők, a perzsa tárgyak Kr. e. 553-330 körülről származhatnak, míg a Maurja-emlékek az időszámításunk előtti 14-ből eredeztethetőek.

A feltárást Dr. M. Salim, a Quaid-i-Azam Egyetem ázsiai civilizációkkal foglalkozó Taxila Intézetének kutatója irányította. Bhera helyéről régóta keringenek különböző találgatások. Az itteni sírhalmokat évszázadok óta kutatták, de a megtalálást nehezítette, hogy a középkorban több közeli települést is Bherának hívtak ezen a vidéken. A mostani feltárások a korábbiak nyomán végül eredményre vezettek: időszámításunk előtt 800-600 körüli szürke és vörös kerámiát találtak a régészek Bherában. Egy elefánt terrakotta figurája szintén előkerült. Rábukkantak az egykori város központjára, is, ahonnan a sókereskedelmet irányították a régióban. A leletek datálásában természetesen sokat segítettek a pénzdarabok, amelyek egy kereskedővárosban sosem voltak ritkák…

Egy magyar különlegesség

Bhera különlegessége, legalábbis magyar szempontból, hogy Sir Aurel Stein (Stein Aurél) korábban már vizsgálta ezt a helyszínt. A magyar származású felfedező egy másik brit szolgálatban álló régész, az angol Cunningham ezt az úgynevezett „régi Bherát” azonosította Szopeithész palotájával, ahol Nagy Sándor találkozott görög harcosaival, az időszámításunk előtti negyedik században. Az azonosításra a XIX-XX. század folyamán újabb és újabb kísérletek történtek európai tudósok részéről. Ugyanakkor a nagy kínai utazó, Fa Hien is megemlékezett Bheráról, nem beszélve a régi görög történetíróról, Arrianoszról, aki Anabaszisz nevű művében említi meg Szopeithész palotáját.

Stein Aurél két ízben járt a brit korona megbízásából az Indus völgyében. 1898-ban a Szvát és az Indus völgye közötti Buner-vidékre elsőként szervezett régészeti expedíciót. Ekkor kezdte el az anyaggyűjtést és előtanulmányait Nagy Sándor indiai hadjáratával kapcsolatosan. 1926-ban ismét a Szvát folyó vidékén utazott. Topográfiai felvételei és Nagy Sándor történetírója, Arrianosz adatai alapján tisztázta a legendás ókori Aornosz helyét is.