Leó, Szaniszló, Glória2021. április 11., vasárnap
Kultúra

Stein Aurél nyomában – görög leletek Pakisztánban

National Geographic Magyarország

Vaskori, görög és perzsa leletekre bukkantak régészek az elmúlt napokban egy pakisztáni ásatáson, Bhera romváros területén. Különlegesség, hogy a magyar Stein Aurél vizsgálta először ezt az ókori települést.

Kevesen gondolnak bele abba, hogy Nagy Sándor, vagyis Alexandrosz révén az európai görögség (pontosabban makedónság) egészen messze Ázsiába, az Indus völgyéig hatolt be az időszámításunk előtti negyedik század végén, a Kr. e. 330-as évek és 323 között.

Stein Aurél pályafutása
Stein Aurél (Sir Marc Aurel Stein) régész és földrajztudós Pesten született, 1862-ben, és Kabulban, Afganisztán fővárosában hunyt el 1943-ban. A lexikonok és a Magyar Rádió honlapja szerint korán árvaságra jutott. Taníttatásáról nagybátyja és bátyja gondoskodtak. 1873 és 77 között Drezdában a Kreuz Schuléban tanult. Itt Hausmann professzor előadásai terelték a figyelmét Nagy Sándor ázsiai hódításaira. 1879-ben Budapesten a fasori evangélikus főgimnáziumban érettségizett. Iranisztikai és indológiai tanulmányokat folytatott Bécs, Lipcse és Tübingen egyetemein. 1883-ban Tübingenben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1884-1885-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter támogatásával ösztöndíjasként London, Cambridge és Oxford egyetemein tanult. 1885-1886-ban a Ludovika Katonai Akadémián sajátította el azokat a tereptani és kartográfiai ismereteket, amelyek később lehetővé tették számára Belső-Ázsia feltérképezését. Mivel hazájában nem kapott képzettségének és érdeklődésének megfelelő állást, visszatért Angliába, ahonnan 1887-ben jutott ki Indiába, és ott a lahorei Oriental College principálisává nevezték ki. 1897-ben tartotta meg akadémiai székfoglalóját Budapesten. Eredményeiért a Royal Geographical Society a földrajzi felfedezésekért adományozható aranyérmével tüntette ki. Az oxfordi és a cambridge-i egyetemek díszdoktorukká fogadták. 1912-ben az angol király lovaggá ütötte.

A perzsák legyőzése

Ekkor győzte le Alexandrosz a perzsa uralkodócsaládot, az Akhaimenidákat, és jutott el egészen a mai Pakisztán nyugati részére, az Indus folyóig. (Érdemes belegondolni, hogy az Indus ma már nem is szeli át Indiát – jóllehet egy egész ország viseli a folyam nyomán ezt a nevet –, hiszen a XX: század közepének vallási és etnikai zavargásai nyomán Indiából kiváltak a muszlim többségű régiók, így a mai Pakisztán és Banglades is.)

Nagy Sándor egészen az Indusig terjeszkedett tehát, és a Nílus torkolatvidékéhez hasonlóan itt is alapított egy Alexandria nevű várost. Itt azonban a Maurja-birodalom határt szabott hódításainak, és indiai hadjárata után nem sokkal Alekszandrosz rendkívül fiatalon meg is halt.

A hellenisztikus civilizáció

Nagy Sándor 323-as elhunyta után, a makedón tartományurak, a diadokhoszok fenntartották a kevert, görög-perzsa, illetve görög-keleti kultúrát az egykori birodalom területén – igaz, ezt csak tartományaikban, külön-külön ápolták, s közben egymással is hadakoztak. Az utódállamokban tovább folyt tehát ennek a ma már hellenisztikusnak nevezett civilizációnak a virágzása. Közismert például, hogy az egyiptomi Ptolemaiosz és Eukleidész akkor érték el Egyiptomban nagyszerű tudományos eredményeiket, amikor már a görög-makedón világhatalom messze volt fénykorától.

Ugyanez történt keleten is, bár innen nem ismerünk annyi híres görög tudóst. Azt viszont tudjuk, hogy Nagy Sándor halála után az Indus völgyét a greko-baktriai királyság (tehát egy hellenisztikus állam) foglalta el, és majd csak a III. században kerül ez a terület is az indiai uralkodó, Asóka uralma alá.

Alexandrosz után virágzott a görög kultúra a mai Pakisztán területén

Láthattuk tehát, hogy az Athéntől, Görögországtól, Makedóniától oly távoli Pakisztánban is Nagy Sándor halála után kezdett gyökeret verni a görög civilizáció. Ezt bizonyítja az egyik legújabb ásatás, és annak szenzációs leletei. Egy helyen találtak ugyanis a dél-ázsiai ország Bhera nevű településén vaskori, hellenisztikus görög, továbbá perzsa (Akhaimenida kori) és Maurja-leleteket. A görög leletek korát Krisztus előtt 321 és 184 közé teszik a szakértők, a perzsa tárgyak Kr. e. 553-330 körülről származhatnak, míg a Maurja-emlékek az időszámításunk előtti 14-ből eredeztethetőek.

A feltárást Dr. M. Salim, a Quaid-i-Azam Egyetem ázsiai civilizációkkal foglalkozó Taxila Intézetének kutatója irányította. Bhera helyéről régóta keringenek különböző találgatások. Az itteni sírhalmokat évszázadok óta kutatták, de a megtalálást nehezítette, hogy a középkorban több közeli települést is Bherának hívtak ezen a vidéken. A mostani feltárások a korábbiak nyomán végül eredményre vezettek: időszámításunk előtt 800-600 körüli szürke és vörös kerámiát találtak a régészek Bherában. Egy elefánt terrakotta figurája szintén előkerült. Rábukkantak az egykori város központjára, is, ahonnan a sókereskedelmet irányították a régióban. A leletek datálásában természetesen sokat segítettek a pénzdarabok, amelyek egy kereskedővárosban sosem voltak ritkák…

Egy magyar különlegesség

Bhera különlegessége, legalábbis magyar szempontból, hogy Sir Aurel Stein (Stein Aurél) korábban már vizsgálta ezt a helyszínt. A magyar származású felfedező egy másik brit szolgálatban álló régész, az angol Cunningham ezt az úgynevezett „régi Bherát” azonosította Szopeithész palotájával, ahol Nagy Sándor találkozott görög harcosaival, az időszámításunk előtti negyedik században. Az azonosításra a XIX-XX. század folyamán újabb és újabb kísérletek történtek európai tudósok részéről. Ugyanakkor a nagy kínai utazó, Fa Hien is megemlékezett Bheráról, nem beszélve a régi görög történetíróról, Arrianoszról, aki Anabaszisz nevű művében említi meg Szopeithész palotáját.

Stein Aurél két ízben járt a brit korona megbízásából az Indus völgyében. 1898-ban a Szvát és az Indus völgye közötti Buner-vidékre elsőként szervezett régészeti expedíciót. Ekkor kezdte el az anyaggyűjtést és előtanulmányait Nagy Sándor indiai hadjáratával kapcsolatosan. 1926-ban ismét a Szvát folyó vidékén utazott. Topográfiai felvételei és Nagy Sándor történetírója, Arrianosz adatai alapján tisztázta a legendás ókori Aornosz helyét is.

Hozzászólások

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

A szkítákról Hérodotosz óta él a kép, mely szerint mozgékony, nomád népcsoportot alkottak.

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Az egykor 15 ezer lelkes Cahokia a 19. század előtti Észak-Amerika legnagyobb települése volt, halmai még ma is láthatóak Illinois államban.

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

A megváltozott tudatállapotot szándékosan idézhették elő, hogy segítse a különleges rajzok létrehozását.

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Az ingyenes platformon megnézhetjük, hogy hogyan nézett ki Baalbek időszámítás szerint 215-ben.

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Peder Winstrup püspök 1679-ben hunyt el, holtteste a 17. század egyik legjobb állapotban konzerválódott emberi maradványa. A főpap nyughelye ugyanakkor nem csak emiatt érdekes.

National Geographic 2021. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket