Szent Márton köteléke – Ligugétól Pannonhalmáig

A közép-franciaországi Poitiers közelében, az „isten háta mögötti” ligugéi Szent Márton apátságban lakó 40 szerzetes – a legfiatalabb 26, a legidősebb 90 éves – számon tartja a Galliában keresztény hitre tért volt pogány római katona, Martinus életútjának állomásait.

Megkülönböztetett szívélyességgel fogadják a magyar vendéget, aki az egyik legnépszerűbb galliai katolikus szent szülőföldjéről érkezett. Az MTI párizsi tudósítója Longeat apáttal is találkozhatott. Az ősi-modern szerzetesrend vezetője, mint köztudott, professzionális klarinétjátékával kíséri a gregoriánéneklésben egyedülálló ligugéi szerzeteskórust.

A Szent Márton személyében megtestesülő őskeresztény pannon-gall kapcsolatok máig tovább élnek. A ligugéi apátság egyik szerzetese, a 37 éves Philippe atya jó évtizede, párizsi teológiai és filozófiai tanulmányai idején kötött ismeretséget és barátságot két volt pannonhalmi diákkal. Ettől datálódik érdeklődése Magyarország és a magyar kultúra, mindenekelőtt az irodalom iránt.

Szent Márton útján visszafelé Fülöp atya eljutott Szombathelyre és a pannonhalmi apátságba is, amelynek szintén a szándéka ellenére tours-i püspökké választott, ligugéi monostoralapító szerzetes a patrónusa. Varga Mátyás pannonhalmi szerzetes, lapszerkesztő ösztönzésére elküldte a halál problematikájának szentelt teológiai tanulmányát a Pannonhalmi Szemlének. A kapcsolat azóta is folyamatos.

Fülöp atya Ligugében az apátság nyilvános könyvesboltjában népszerűsíti Szent Márton szülőföldjének mai kultúráját. A Pannonhalma térre nyíló könyvüzlet kirakatában Kertész Imre Franciaországban megjelent öt könyvét hirdető plakát virít a kirakatüvegen, a boltban számos magyar klasszikus (Móricz, Krúdy, Karinthy) mellett Szabó Magda legutóbb franciául megjelent könyve – az időközben Femina-díjat elnyert – Az ajtó példányai is ott sorakoznak.

A magyar látogatónak meglepetést okoz viszont, hogy a franciaországi Szent Márton-kultusz egyik fellegvárában eddig nem hallottak még a november 11-i Márton-napi lúdevési szokásról. Természetesen jól ismerik a történetet: amikor 371-ben a tours-i püspök halála miatt megüresedett tisztségbe a papság, a többi püspök és a nép egyaránt Mártont kívánta emelni, a szerzetesi élethez ragaszkodó szent ember a hír hallatán egy libaólba bújt el, „mivel rühellé a prófétaságot”. De a buta szárnyasok hangos gágogása leleplezte, s erőszakkal vitték Tours városába, ahol haláláig, 397-ig töltötte be a magas tisztséget – tüntető szerénységgel.

A néhány ezer lakosú Ligugé polgármesteri hivatala nemrégiben testvérvárosi kapcsolatot ajánlott a pannonhalmi településnek. Magyar részről még nem érkezett válasz a megtisztelő felkérésre.