Hatvan éve kezdődött Leonard Bernstein karrierje

A beugrás olyan jól sikerült, a kritikák annyira lelkesek voltak, hogy Bernstein azonnal ismertté vált, s hamarosan a nemzetközi zenei élet sztárjává lett. 1946-ban Londonban és Prágában lépett fel, 1947-ben Izraelben – akkor még Palesztinában – vendégszerepelt. (Az egy év múlva megalakuló zsidó állammal később is szoros kapcsolatokat ápolt.) Amerikai karmester, zongorista és zeneszerző hasonló pályát nem futott be előtte, igazi showmanként járta a világot, és Magyarországon is rendkívül népszerű volt. Így például ő volt az első tengerentúli dirigens, aki a milánói Scalában vezényelhetett egy operát, történetesen éppen Maria Callas kíséretében, 1953-ban.

Leonard Bernstein 1918. augusztus 25-én született Massachusetts állam egy kisebb településén, Lawrence-ben. Zongorázni már fiatalon elkezdett, majd a Harvard Egyetem zenei szakát végezte el. Lediplomázása előtt, 1939-ben már egy nem-hivatalos dirigáláson túl volt, ekkor saját A madarak (The Birds) című művét adta elő. Tanulmányai közben, 1940-ben került a bostoni szimfonikus zenekarhoz, ahol Serge Koussevitzky karmester mellett dolgozott, akinek később asszisztense is lett.

A fiatal tehetséget 1943-ban nevezték ki segédkarmesternek a New York-i Filharmonikus Zenekarhoz, ahol még annak az évnek a novemberében kénytelen volt beugrani Bruno Walter helyére egy Carnegie Hall-beli koncerten. A hangversenyt a rádió és közvetítette, Bernstein pedig egy csapásra ismertté vált Amerikában.

Hamarosan vendégkarmesternek hívták szerte az országban, 1945-ben pedig a New York City Symphony Orchestra, a városi zenekar zenei igazgatója lett. Ezt a posztot 1947-ig töltötte be, majd mestere halála után Koussevitzky helyébe lépett 1951-ben Tanglewoodi Nyári Akadémián. Ebben az évben vette feleségül a chilei színésznőt és zongoristát, Felicia Montealegrét.

A karrier ezután is folytatódott: a világhírű zenekar, a New York-i Filharmonikusok zenei igazgatója lett 1958-ban. Itt, első nagy sikerének helyszínén dolgozott 1969-ig, több koncertet adott a zenekarral, mint addig bárki a társulat történetében.

Bernstein nemcsak karmester, hanem zongorista is volt. Így született barátsága az egyik legnagyobb modern amerikai zeneszerzővel, Aaron Coplanddel, akinek műveit először zongoristaként, később dirigensként adta elő. Kettőjük jó barátsága életre szólónak bizonyult.

Zongoristaként, karmesterként való tevékenykedése nem akadályozta meg abban, hogy komponistaként is sikereket érjen el. Első nagyobb műve zsidó örökségére, hagyományaira utalt: a Jeremiás-szimfónia a No. 1-es sorszámot kapta szimfóniái között, 1943-ban.

Második szimfóniáját, A rettegés korát (The Age of Anxiety) pedig éppen mestere, Koussevitzky vezényelte a bostoni zenekar élén, Bersntein pedig zongorán működött közre. Harmadik szimfóniáját, a Kaddisht 1963-ban az Izraeli Filharmonikus Zenekar mutatta be. A darabot Bernstein John F. Kennedy amerikai elnök emlékének szentelte, akit abban évben gyilkoltak meg.

Bernstein legismertebb darabja ugyanakkor egy musical, a West Side Story, amely a hatvanas évek terméséből származik. Komolyzenei művei közül viszont az 1980-as Divertimentóját játsszák talán a leggyakrabban.

Bernstein számtalan, díjat, kitüntetést kapott pályafutása során. Az amerikai Tony- és Grammy-díjak mellett megkapta a francia Becsületrendet (lovagi, tiszti és parancsnoki okozatát egyaránt), Németországban pedig a Nagy Érdemkeresztet adományozták neki.

1990. október 14-én hunyt el.