130 éve hozták létre Budapestet

Budapest történetének talán legismertebb szakértője, Vörös Károly így ír minderről: „1872. november 26-án indult meg a városegyesítési törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása, amely december 9-ig tartott. A városegyesítés azonnali végrehajtását a Ház vita nélkül jóváhagyta. December 17-én egyetlen ülésben a főrendiház elfogadta a törvényjavaslatot, és az december 22-én megkapta Ferenc József aláírását is. A december 23-i kihirdetéssel az 1872. évi XXXVI. törvény hatályba lépett: Budapest megszületett.”

A végrehajtás

Mindez tehát a parlamenti vitára vonatkozott, de ahhoz, hogy a város, az egységes város megkezdhesse működését, további intézkedésekre volt szükség. Vörös ezeket is felidézte a Budapesti Negyedben néhány évvel ezelőtt megjelent tanulmányában: „A törvénynek már csak a megvalósítása volt hátra. Néhány nappal a törvény szentesítése és kihirdetése után a belügyminiszter mindhárom várost felszólította, hogy a szervezési munkálatok elkészítésére a törvény 134. paragrafusában előírt, általuk választott tagokból álló 34 tagú bizottságot 10 napon belül hozzák létre. A bizottság az elkészült munkálatokat 1873. március 20-tól kezdve részletekben terjesztette a három város időnként összeülő közös közgyűlései elé. A pontosan kilenchónapos tárgyalássorozat alatt a városegyesítés részproblémáira is megoldást találtak. Meghatározták a főváros közigazgatási kerületeit: ekkor lett külön kerületté a korábbi VI. kerületből kiemelt Erzsébetváros, a VII. kerület és X. kerületként a korábbi józsefvárosi külterülettel együtt Kőbánya. Kialakultak a közös törvényhatósági bizottság megválasztásának szabályai és a közgyűlés szervei is. Létrejött a főváros szervezeti szabályzata: tulajdonképpen a főváros teljes közigazgatási szervezete is. E tárgyalások során meghatározták a főváros címerét is.”

A felterjesztett szabályzatokat a belügyminiszter rövid idő alatt jóváhagyta. 1873. szeptember 25–26-án megtartották a választásokat is Budapest első képviselőtestületébe: 200 tagot a mintegy 16 ezer választójogosult polgár szabadon, 200-at pedig az 1200 legnagyobb adófizető közül választott. A választás egyes kerületekben a lassan kialakuló helyi és országos politikai klikkek közti előzetes osztozkodás alapján ment végbe.

Vörös végül így fogalmaz: „1873. október 25-én, a pesti Vigadó termében, az új tagok összegyűltek az első közgyűlésre. Ugyanakkor megválasztották a főváros főpolgármesterévé Ráth Károlyt. November 4-én polgármesterré Kamermayer Károlyt választották. 5-én megválasztották a két alpolgármestert. 1873. november 17-én Budapest főváros tanácsa ténylegesen is átvette az ügyek vitelét a működésüket előző napon megszüntető városi tanácsoktól. Gondosan rögzítették a napot: terhek és kötelezettségek e naptól kezdve az egyesített városokat terhelik. E napon ténylegesen is megszületett Budapest.”

És ami ezután következett…

Persze a mai Budapest több mint egy évszázados fejlődés (és visszafejlődés) eredményeként alakult ki. A Horthy-rendszerben például „bűnös városként”, a forradalmak kirobbanásának helyszíneként kezelték a várost, az ötvenes években pedig túlfejlesztették a települést, kiélezve a Budapest-vidék ellentétet.

Az 1930. évi XVIII. tc. az addig 10 kerületből 14 kerületet szervezett. A történeti Buda területén kialakult az I., II., XI., és XII. kerület. A második világháború iszonyatos pusztításai után létrehozták Nagy-Budapestet, amely a mai külső kerületekkel bővítette – elsősorban a pesti oldalon – a város közigazgatási területét 1950-ben, és ismét átrendezte a régebbi kerületeket.

A rendszerváltás, 1989 után pedig olyan fővárosi és önkormányzati törvényeket hoztak, amelyek a város egységes irányítását gyakorlatilag megszüntették, de legalábbis megnehezítették. A kilencvenes évek második felétől újra kezdték megerősíteni a központi intézményeket, ám a város közigazgatási szabályozása aligha ért véget ezekkel az újabb jogszabályokkal.