Tibor2021. április 14., szerda
Kultúra

Új Stonehenge-re bukkantak Macedóniában

National Geographic Magyarország

Macedóniai ásatásokon régészek olyan leletekre bukkantak, amelyek egy négyezer éves megalit obszervatóriumra hasonlítanak. Az ilyen csillagászati megfigyelőhelyek leghíresebbike az angliai Stonehenge-ben található.

A kutatók Észak-Macedóniában, a szerb határ közelében lévő Kumanovo térségében, Tatikev Kamenben találtak rá a kivételes fontosságú lelőhelyre. A leletek korát négyezer évesre teszik a szakértők, ami azt jelenheti, hogy immár Macedóniának is van „saját Stonehenge-je” – írja a hivatalos macedón hírügynökség, a MIA.

Érdekesség, hogy a lelőhelyet már egy évvel ezelőtt felfedezte a Jovica Sztankovszki vezette kutatócsoport, ám csak mostanra bizonyosodott be: ezen a helyszínen a napot és a csillagokat figyelték meg egy ősi kultúra képviselői. Persze egy ilyen megalit együttes nem csupán megfigyelésre szolgált az időszámításunk előtti második évezredben, hanem ünnepségek, ceremóniák lebonyolítására is alkalmat adott.

Egy ősi népvándorlás puszította el az obszervatóriumot?

Megalit építészet
A megalit kultúra nyomai a Kr.. e. 4. évezred környékéről datálódnak és idejük nagyjából a Krisztus előtti második évezredig tart. A Balkánon most felfedezett lelőhely is körülbelül ebben az időben pusztult el, amikor egyébként egész Európában olyan változások mentek végbe, amelyek nyugatról keletre, északról délre elsöpörték az addigi civilizációkat. A megalitikus építészet alapvető jellemzői a hatalmas méretű építőkövek. Innen a név is, mega = nagy, lith = kő. Alapesetei: menhir – magában álló hatalmas kő, kőszál. Pontos jelentése nem ismert, lehet fallikus szimbólum, lehet híd az égbe az istenekhez. A legnagyobbik a mai Franciaország területén, Locmaria-quer közelében található, magassága 20 méter (körülbelül hat emelet), becsült súlya több mint háromszáz tonna. Törött állapotban látható. A másik alapeset a dolmen, azaz kőasztal. Függőleges helyzetű, hatalmas kövekkel körülvett vízszintes kő. A harmadik alapeset a a trilit, azaz a kapuszerű építmény (két függőleges helyzetű kövön egy harmadik vízszintes tömb).

Az épületegyüttes, pontosabban a kőtömbökből álló építmény a kutatók szerint tartalmaz olyan helyeket, amelyek a nap és a csillagok megfigyelésére voltak alkalmasak, más pontokról pedig a nap és a hold mozgása volt észlelhető. Sztankovszki szerint az időszámításunk előtti második évezredben az obszervatórium egy hatalmas tűzvésznek esett áldozatul. Mindez nem lepte meg a kutatókat, hiszen ezidőtájt óriási népmozgások kezdődtek a Balkán-félszigeten, legalábbis annak macedóniai-makedóniai részén.

A macedón planetárium vezetője, Gjore Cenev szerint a felfedezés azt bizonyítja, hogy egy eddig ismeretlen kultúra képviselői több évezreddel ezelőtt a mai Macedónia területén élt. Ennek a civilizációnak saját kultúrája és vallási ceremóniái voltak – tette hozzá. Írott emlékeket nem találtunk, de ha ilyenekre bukkannánk, az valódi szenzáció lenne – jegyezte meg Cenev.

Az eddigi mérések szerint a megalit (monolit) obszervatórium méretei meglehetősen pontosak voltak, vagyis kifejezetten jól lehetett követni az építményből az égitestek pályáját. Ám nemcsak a pontosság, hanem az építés módja is figyelemre méltó volt a planetárium igazgatója szerint.

Egyiptomban volt a világ legrégebbi megalit építménye

Sokan azt hiszik, hogy az angliai Stonehenge (amelyről később még ejtünk szót) a világ legrégebbi megalit építménye. Ez azonban alighanem téves következtetés, minthogy amerikai régészek nemrégiben Egyiptomban óriási kőoszlopokat találtak. A 6000-6500 éves megalitok a világon a legrégebbiek.

A megalitokra Dél-Egyiptom sivatagjában, Nabtában, a Nílustól nyugatra leltek rá, s a kőoszlopok legalább ezer évvel idősebbek, mint a nevezetes Stonehenge. Nabta a legősibb csillagászati megfigyelőhely az amerikai kutatók szerint. Egyúttal kultuszszertartásokra is szolgált, s a köveket bonyolultan szervezett munkával kellett felállítani.

Az oszlopok elhelyezése olyan geometriai formára emlékeztet, amely a halál, a víz és a nap jelképe. A köveket úgy helyezték el, hogy soha ne vessenek árnyékot egymásra. A kutatók szerint a nabtai köveket annak a népességnek az előfutárai emelhették, amely később a Nílus mentén az első piramisokat építette körülbelül 4700 évvel ezelőtt.

Stonehenge, a leghíresebb megalit építmény

A megalit építészet leghíresebb képviselője mindazonáltal Stonehenge, amely Anglia nyugati részén, a Salisbury-síkságon található. Ma már csak romjaiban látható a patkószerűen elhelyezett öt, még álló trilit, a magukban álló, valamikor szintén trilit jellegű kövek, és a belsejében fekvő oltárkő. (A trilitekről lásd keretes írásunkat.)

A megalitok rendszeres kutatása csak a XX. században kezdődött, de az első részletesebb híradások és beszámolók jóval korábbiak. Egy 12. századi angol krónikás, Geoffrey Monmouth Stonehenge-t a legendás Merlin varázslóval hozza kapcsolatba. Állítólag ő volt az, aki a természetfölötti erőkkel szövetkezve mai helyére röpítette Írországból az Óriások táncának nevezett megalit-együttest. Mint minden legendában, ebben is van némi valóságelem. Stonehenge kőtömbjeit ugyanis nem a környéken található kőzetekből hasították ki; ilyen összetételű anyag csak 250 kilométernyire északra fordul elő, ezért a több tonna súlyú lapokat valamiképpen a helyszínre kellett juttatni. A szállítás és a felállítás módja, az építmény keletkezési ideje és funkciója, az építők kiléte – csupa olyan kérdés, amelyekre megnyugtató válaszok mindmáig nem születtek.

Stonehenge kivételes, nagy alkotás. Hozzá hasonló később már nem született, azonban a történeti hűség kedvéért meg kell említeni a közelben levő Avebury kőépítményeit, vagy a franciaországi Carnacot, ahol hatalmas kövek sorakoznak katonás sorokban. Írország területén Newgrange-ban található óriási kőből készült temetkezési hely. Érdekes megfigyelni, hogy az építmények jellege ugyan megalitikus, az egyes építő kőelemek azonban egyre kisebbek.

Más típusú ősi obszervatórium Szász-Anhaltban

Nemrégiben a www.geographic.hu-n is beszámoltunk egy másik felfedezésről, amely a stonhenge-i típusú obszervatóriumoktól eltérő módon épült, de hasonló céllal készült építmény feltárásáról szólt. A Hallei Egyetem régészei ugyanis Goseck településen – állításuk szerint – megtalálták „Európa legrégebbi obszervatóriumát”.

Goseck Szász-Anhalt (Sachsen-Anhalt) tartományban, Merseburg városa közelében található. Körülbelül hétezer évvel ezelőtt érkezett erre a területre az a nép, amelynek nyomaira most bukkantak az archeológusok. A légifelvételek elemzése alapján felfedezett területen egy 80 méter átmérőjű építményt ástak ki a kutatók. Az építmény kör alakban beásott cölöpsorokból áll(t), amelyeket három kapu egészített ki. Tájolást segítő vonalakat és égboltkutatásra utaló jeleket, rajzolatokat is találtak a régészek. Ezek a napot és holdat szimbolizálták – ezt François Bertemes, az ásatás vezetője jelentette ki.

A kerámiatöredékek, amelyeket a területen találtak, azt bizonyítják, hogy Kr. előtt 4900 körül keletkezhettek az „óriáskörök”. Hogy kik építették a cölöpkonstrukciót? Erre nehéz felelni, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy Európa első földművesei lehettek, akik ilyen és ehhez hasonló „kalendárium-építményeket” hagytak maguk után sok helyen. Mindeddig a mai Magyarország, Csehország és Brandenburg (Kelet-Németország) egyes régióiban bukkantak archeológusok efféle emlékekre. Ezek közül a német kutatók szerint a most megtalált gosecki cölöpkonstrukció tűnik a legrégebbinek. Minden jel arra mutat, hogy a neolitikus égi kultusz innen indult ki – vélekedik Bertemes.

Hozzászólások

Megoldhatták a rettegett kalózkapitány rejtélyét

Megoldhatták a rettegett kalózkapitány rejtélyét

Érmék árulkodhatnak John Avery, a hírhedt angol kalóz sorsáról.

Megtalálhatták Európa legkorábbi térképét

Megtalálhatták Európa legkorábbi térképét

A kőbe vésett bronzkori ábra a mai Franciaország egyik régióját mutathatja be.

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

A szkítákról Hérodotosz óta él a kép, mely szerint mozgékony, nomád népcsoportot alkottak.

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Az egykor 15 ezer lelkes Cahokia a 19. század előtti Észak-Amerika legnagyobb települése volt, halmai még ma is láthatóak Illinois államban.

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

A megváltozott tudatállapotot szándékosan idézhették elő, hogy segítse a különleges rajzok létrehozását.

National Geographic 2021. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

10 560 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket