Új Stonehenge-re bukkantak Macedóniában

A kutatók Észak-Macedóniában, a szerb határ közelében lévő Kumanovo térségében, Tatikev Kamenben találtak rá a kivételes fontosságú lelőhelyre. A leletek korát négyezer évesre teszik a szakértők, ami azt jelenheti, hogy immár Macedóniának is van „saját Stonehenge-je” – írja a hivatalos macedón hírügynökség, a MIA.

Érdekesség, hogy a lelőhelyet már egy évvel ezelőtt felfedezte a Jovica Sztankovszki vezette kutatócsoport, ám csak mostanra bizonyosodott be: ezen a helyszínen a napot és a csillagokat figyelték meg egy ősi kultúra képviselői. Persze egy ilyen megalit együttes nem csupán megfigyelésre szolgált az időszámításunk előtti második évezredben, hanem ünnepségek, ceremóniák lebonyolítására is alkalmat adott.

Egy ősi népvándorlás puszította el az obszervatóriumot?

Megalit építészet A megalit kultúra nyomai a Kr.. e. 4. évezred környékéről datálódnak és idejük nagyjából a Krisztus előtti második évezredig tart. A Balkánon most felfedezett lelőhely is körülbelül ebben az időben pusztult el, amikor egyébként egész Európában olyan változások mentek végbe, amelyek nyugatról keletre, északról délre elsöpörték az addigi civilizációkat. A megalitikus építészet alapvető jellemzői a hatalmas méretű építőkövek. Innen a név is, mega = nagy, lith = kő. Alapesetei: menhir – magában álló hatalmas kő, kőszál. Pontos jelentése nem ismert, lehet fallikus szimbólum, lehet híd az égbe az istenekhez. A legnagyobbik a mai Franciaország területén, Locmaria-quer közelében található, magassága 20 méter (körülbelül hat emelet), becsült súlya több mint háromszáz tonna. Törött állapotban látható. A másik alapeset a dolmen, azaz kőasztal. Függőleges helyzetű, hatalmas kövekkel körülvett vízszintes kő. A harmadik alapeset a a trilit, azaz a kapuszerű építmény (két függőleges helyzetű kövön egy harmadik vízszintes tömb).

Az épületegyüttes, pontosabban a kőtömbökből álló építmény a kutatók szerint tartalmaz olyan helyeket, amelyek a nap és a csillagok megfigyelésére voltak alkalmasak, más pontokról pedig a nap és a hold mozgása volt észlelhető. Sztankovszki szerint az időszámításunk előtti második évezredben az obszervatórium egy hatalmas tűzvésznek esett áldozatul. Mindez nem lepte meg a kutatókat, hiszen ezidőtájt óriási népmozgások kezdődtek a Balkán-félszigeten, legalábbis annak macedóniai-makedóniai részén.

A macedón planetárium vezetője, Gjore Cenev szerint a felfedezés azt bizonyítja, hogy egy eddig ismeretlen kultúra képviselői több évezreddel ezelőtt a mai Macedónia területén élt. Ennek a civilizációnak saját kultúrája és vallási ceremóniái voltak – tette hozzá. Írott emlékeket nem találtunk, de ha ilyenekre bukkannánk, az valódi szenzáció lenne – jegyezte meg Cenev.

Az eddigi mérések szerint a megalit (monolit) obszervatórium méretei meglehetősen pontosak voltak, vagyis kifejezetten jól lehetett követni az építményből az égitestek pályáját. Ám nemcsak a pontosság, hanem az építés módja is figyelemre méltó volt a planetárium igazgatója szerint.

Egyiptomban volt a világ legrégebbi megalit építménye

Sokan azt hiszik, hogy az angliai Stonehenge (amelyről később még ejtünk szót) a világ legrégebbi megalit építménye. Ez azonban alighanem téves következtetés, minthogy amerikai régészek nemrégiben Egyiptomban óriási kőoszlopokat találtak. A 6000-6500 éves megalitok a világon a legrégebbiek.

A megalitokra Dél-Egyiptom sivatagjában, Nabtában, a Nílustól nyugatra leltek rá, s a kőoszlopok legalább ezer évvel idősebbek, mint a nevezetes Stonehenge. Nabta a legősibb csillagászati megfigyelőhely az amerikai kutatók szerint. Egyúttal kultuszszertartásokra is szolgált, s a köveket bonyolultan szervezett munkával kellett felállítani.

Az oszlopok elhelyezése olyan geometriai formára emlékeztet, amely a halál, a víz és a nap jelképe. A köveket úgy helyezték el, hogy soha ne vessenek árnyékot egymásra. A kutatók szerint a nabtai köveket annak a népességnek az előfutárai emelhették, amely később a Nílus mentén az első piramisokat építette körülbelül 4700 évvel ezelőtt.

Stonehenge, a leghíresebb megalit építmény

A megalit építészet leghíresebb képviselője mindazonáltal Stonehenge, amely Anglia nyugati részén, a Salisbury-síkságon található. Ma már csak romjaiban látható a patkószerűen elhelyezett öt, még álló trilit, a magukban álló, valamikor szintén trilit jellegű kövek, és a belsejében fekvő oltárkő. (A trilitekről lásd keretes írásunkat.)

A megalitok rendszeres kutatása csak a XX. században kezdődött, de az első részletesebb híradások és beszámolók jóval korábbiak. Egy 12. századi angol krónikás, Geoffrey Monmouth Stonehenge-t a legendás Merlin varázslóval hozza kapcsolatba. Állítólag ő volt az, aki a természetfölötti erőkkel szövetkezve mai helyére röpítette Írországból az Óriások táncának nevezett megalit-együttest. Mint minden legendában, ebben is van némi valóságelem. Stonehenge kőtömbjeit ugyanis nem a környéken található kőzetekből hasították ki; ilyen összetételű anyag csak 250 kilométernyire északra fordul elő, ezért a több tonna súlyú lapokat valamiképpen a helyszínre kellett juttatni. A szállítás és a felállítás módja, az építmény keletkezési ideje és funkciója, az építők kiléte – csupa olyan kérdés, amelyekre megnyugtató válaszok mindmáig nem születtek.

Stonehenge kivételes, nagy alkotás. Hozzá hasonló később már nem született, azonban a történeti hűség kedvéért meg kell említeni a közelben levő Avebury kőépítményeit, vagy a franciaországi Carnacot, ahol hatalmas kövek sorakoznak katonás sorokban. Írország területén Newgrange-ban található óriási kőből készült temetkezési hely. Érdekes megfigyelni, hogy az építmények jellege ugyan megalitikus, az egyes építő kőelemek azonban egyre kisebbek.

Más típusú ősi obszervatórium Szász-Anhaltban

Nemrégiben a www.geographic.hu-n is beszámoltunk egy másik felfedezésről, amely a stonhenge-i típusú obszervatóriumoktól eltérő módon épült, de hasonló céllal készült építmény feltárásáról szólt. A Hallei Egyetem régészei ugyanis Goseck településen – állításuk szerint – megtalálták „Európa legrégebbi obszervatóriumát”.

Goseck Szász-Anhalt (Sachsen-Anhalt) tartományban, Merseburg városa közelében található. Körülbelül hétezer évvel ezelőtt érkezett erre a területre az a nép, amelynek nyomaira most bukkantak az archeológusok. A légifelvételek elemzése alapján felfedezett területen egy 80 méter átmérőjű építményt ástak ki a kutatók. Az építmény kör alakban beásott cölöpsorokból áll(t), amelyeket három kapu egészített ki. Tájolást segítő vonalakat és égboltkutatásra utaló jeleket, rajzolatokat is találtak a régészek. Ezek a napot és holdat szimbolizálták – ezt François Bertemes, az ásatás vezetője jelentette ki.

A kerámiatöredékek, amelyeket a területen találtak, azt bizonyítják, hogy Kr. előtt 4900 körül keletkezhettek az „óriáskörök”. Hogy kik építették a cölöpkonstrukciót? Erre nehéz felelni, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy Európa első földművesei lehettek, akik ilyen és ehhez hasonló „kalendárium-építményeket” hagytak maguk után sok helyen. Mindeddig a mai Magyarország, Csehország és Brandenburg (Kelet-Németország) egyes régióiban bukkantak archeológusok efféle emlékekre. Ezek közül a német kutatók szerint a most megtalált gosecki cölöpkonstrukció tűnik a legrégebbinek. Minden jel arra mutat, hogy a neolitikus égi kultusz innen indult ki – vélekedik Bertemes.