Negyedszázada történt a jonestowni tragédia

A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején az amerikai értékek elvesztették fontosságukat, ezért sokan új eszmék felé fordultak, új bizonyosságot kerestek, Jim Jones csupán egy ember volt a sok térítő között, kinek sikerült talmi megnyugvást biztosítani az elbizonytalanodóknak.

Jim Jones a Krisztus Tanítványai nevű milliós tagságú hitközség lelkészeként kezdte térítő tevékenységét, ám hamarosan létrehozta saját szektáját (Népek Temploma), amely mezőgazdasági kommunaként telepedett meg Kaliforniában. A szuggesztív, megnyerő prédikátor valós társadalmi problémákat fogalmazott meg, amikor beszédeiben elutasította a társadalmi egyenlőtlenségeket, a faji szegregációt és a rasszizmust.

Politikai karrier

Nem maradt távol a politikától sem, 1968-ban, majd 1972-ben Nixon kampányát támogatta, később San Francisco demokrata polgármesterjelöltjének szolgálatába állította embereit. A politikus megválasztása után nem maradt adósa, kinevezte Jonest a város lakásügyeinek vezetőjévé.

Guyanáról röviden A dél-amerikai ország hivatalos elnevezése Guyanai Szövetkezeti Köztársaság. Területe 214.970 négyzetkilométer, fővárosa Georgetown (248.500 lakos). Az ország éghajlata trópusi, egyenlítői. 2002 júliusában a népesség száma 698.209 főt tett ki, ebből indiai 51 százalék, afro-amerikai 30 százalék, keverék 11 százalék, indián 5 százalék, egyéb 3 százalék. A főbb vallások közé tartozik a keresztény 50 százalék, a hindu 35 százalék, a muzulmán 10 százalék. A köztársaság hivatalos nyelve az angol, pénzneme pedig a guyanai dollár.

1977-ben egy leleplező cikk jelent meg Jones szektájáról, az ott történő erőszakoskodásról, agymosásról és a zsarnokoskodó tiszteletesről. A Népek Temploma szekta kénytelen volt elhagyni Amerikát és Guyanába költöztetni híveit. Jones utolsó politikai kapcsolatait felhasználva szerzett ajánlólevelet demokrata barátaitól, Carter elnök feleségétől, számos képviselőtől és szenátortól.

A Guyanai Szövetkezeti (!) Köztársaság tárt karokkal (és egy hatalmas őserdei területtel), fogadta Jonesékat, mint ahogy később még több amerikai szektát is. Az ajándékba kapott területet rögtön el is nevezték Jonestownnak, ahol rövidesen óvodák, iskolák, közös étkezők készültek a tagoknak és gyermekeiknek. A telepre rendszeresen érkeztek Amerikából, Afrikából, sőt, még a Szovjetunióból is küldöttségek, akik kiváló tapasztalatokkal távoztak. Senkinek nem tűnt fel a megfélemlített tagok vallomásai mögött rejlő valóság!

Mindenki megdöbbent, mikor Jones pénzügyi bizalmasa, Deborah Layton – egy kalandos szökés után – elmondta a kommunán belüli viszonyokat. Vallomásából egy valódi orwelli rémálom bontakozott ki. Állandóak voltak a fizikai bántalmazások, a végkimerülésig tartó munkanapok és a pszichikai terror – Jones a tömeges öngyilkosság gondolatát sulykolta híveibe.

A vég

Leo J. Ryan kaliforniai képviselő felfigyelt a „szökevény” vallomására, és úgy döntött utána jár a mendemondáknak. 1978. november 15-én, néhány aggódó rokonnal és egy televíziós stábbal elrepült Jonestownba. A „tiszteletes” természetesen tudott és fel is készült a látogatásra, az egész kommuna széles mosollyal fogadta a képviselőt, sőt boldogságukat demonstrálva még egy éjszakai zenés mulatságot is szerveztek Ryannek. Talán a mai napig nem történt volna semmi, ha elutazása napján fel nem ajánlja a tagoknak a visszatérés lehetőségét Amerikába. Egy tucat bátor és végsőkig elkeseredett ember azonnal a képviselő elé állt.

Jones tudta: ha kijutnak az országból akkor mindennek vége, ezért egy teherautós kivégzőosztagot indított a távozók után, akiknek sikerült megölniük a képviselőt és négy társát, de a repülőgépet nem sikerült a földön tartani.

Jim Joneson teljesen úrrá lett a paranoia, a CIA közelgő ostromával vizionálva, „forradalmi tanúságtételként” az egész közösséget belehajszolta az öngyilkosságba. Saját édesanyjuk itatták meg narancslébe kevert ciánnal gyermekeiket, aztán önmaguk ürítették ki a méregpoharat. Aki ellenállt, vagy menekülni próbált, azt kivégezték. A szerencsétlen emberek holttestei felismerhetetlenségig eltorzultak az őserdei klímában, 923 áldozat közül (több mint 270 gyermek) 248-at már lehetetlen volt azonosítani. A visszaszállított holttestek harmadáért senki nem jelentkezett, ők Oakland város tömegsírjában nyugszanak.

A külügyi bizottság 1979-ben kiadott jelentése szerint Jim Jones szélsőséges paranoiában szenvedett, az egy évvel későbbi jelentés pedig a CIA-t mentette fel, amikor kimondták, hogy a titkosszolgálatnak nem volt tudomása a tervezett öngyilkosságról. Az ügy kapcsán kibocsátott 782 oldalas jelentés azonban nem nyugtatta meg a közvéleményt, hiszen 5000 oldal a mai napig el van zárva a nyilvánosság elől.

Ez a szörnyű tragédia felébresztette a társadalmakat, és gyanakvóvá tette minden messianisztikus vallásközösséggel szemben, nem véletlenül tiltakozik minden „térítő csoport” a szektaság címkéje ellen.