Eredeti vagy hamis? – kiállítás a Néprajzi Múzeumban

Ha hamisításról beszélünk, elsősorban a nagy értékű festményekre és ékszerekre gondolunk, pedig egyetlen tudományban sem beszélnek annyit az eredetiről, és egyetlen tudományban sem annyira nehéz, sőt, olykor lehetetlen a valódit a hamistól megkülönböztetni, mint a néprajzban.

A néprajzban az eredetiség fogalma összefonódott a “hagyományos”, a “primitív”, az “egzotikus” vagy a “népi” kifejezésekkel. Azt tekintették eredetinek, amit a falusi mesteremberek, a parasztok, a pásztorok, távoli kontinensek őslakói állítottak elő maguk, vagy szűkebb környezetük szükségleteinek kielégítésére, az ipari-technikai civilizáció és a tanult rétegek befolyásától függetlenül.

A néprajzi múzeumok a XIX. század második felében jöttek létre. Céljuk az emberiség anyagi kultúrájának összegyűjtése és megőrzése volt. Múzeumi szakemberek már ekkor részletes instrukciókat adtak a kereskedelmi utazóknak, tisztviselőknek és hajón szolgálatot teljesítő orvosoknak, mit vásároljanak a távoli tájakon élő őslakosságtól és figyelmeztették őket az utánzatok jelenlétére, az autentikus darabok kiválasztásának fontosságára.

Bár sokáig a népművészeti tárgyak alkotói ismeretlenek voltak, a jelesebb művek alkotói hírnévre tettek szert. Náluk, akárcsak a kiemelkedő művészek esetében, már számolni kellett az utánzók feltűnésével, a hamisításokkal. Néha pedig bizonyos alapanyagok hiánya miatt keletkeztek az utánzatok. Amikor ellátási nehézségek miatt például nem lehetett beszerezni a kalotaszegi viseletben oly fontos szövött selyemszalagokat, akkor ezt hímzéssel helyettesítették. Ugyanígy imitáltak bizonyos ritka fafajtákat, drága bőröket, szőrméket más szakmák művelői, A turizmus népszerűségével párhuzamosan pedig fellendült a szuveníripar. A hamisítvány fogalma az eredetiséghez képest nyer értelmet: a néprajzi tárgyak esetében a műgyűjtők és a turisták számára készített tárgyakra vonatkozott ez a jelző. A hamisítás esetében – ellentétben a rekonstrukcióval – az előállítás minden fázisában megjelenik a szándékosság.

A Főzy Vilma, Lackner Mónika és Wilhelm Gábor által rendezett kiállításon 2004. szeptember végéig több száz hímzést, kerámiát, szakrális és más tárgyat tekinthetnek meg a látogatók.

Az “Eredeti-másolat-hamisítvány – tárgyak párbeszédben” bemutatót gazdag programsorozat kíséri: kerekasztal-beszélgetés, előadás, vitafórum, népi és iparművészeti szuvenírek bemutatója és vására, rendhagyó tárlatvezetés, filmvetítés, maszkkészítés. Általános iskolásoknak korcsoportokra bontva, egyes tantárgyakhoz kapcsolódva tartanak foglalkozásokat. Másolatot vagy makettet lehet majd készíteni különböző technikákkal. A jövő év márciusában szerveznek majd egy különleges szolgáltatást: a látogatók által bevitt tárgyakról megállapítják a szakemberek, eredetiek-e vagy másolatok.