Esztergomi érsekek 1001-2003 – ezer év 81 főpapon keresztül

Erdő Péter köszöntőjében kiemelte, hogy a több mint négyszáz oldalas könyv sok év munkájának eredményeként, számos szakember közreműködésével jelent meg. Szavai szerint a kötet sokoldalú, igényes munka, amely nem csak elbeszéli az egyes érsekek életrajzát, hanem közli címerük, pecsétjük és arcképük gyűjteményét is.

A bíboros írásos ajánlásában rámutatott: az esztergomi érsekek életpályájának áttekintése bepillantást enged hazánk és egyházunk igen viszontagságos, fordulatokban gazdag, szenvedésben, de apostoli és kulturális eredményekben is bővelkedő történetébe.

Ladocsi Gáspár püspök elmondta: a magyar prímások életrajzát illetően az első munkának egy 1758-ban megjelent kötet tekinthető, amelyet a jezsuiták gondozásában, latin nyelven tettek közzé. Ezt követően 1858-ban jelent meg egy hasonlóan átfogó mű, az I. világháború után azonban az egyházi történetírás válságba jutott – tette hozzá. Közlése szerint a mostani kiadvány folytatja az egykori hagyományokat: tárgyilagos hűséggel közli az életrajzokat, jellemrajzokat ad, s ismerteti azokat az intézményeket, épületeket is, amelyeket a bemutatott érsekek adtak át.

A 34 szerző által jegyzett, Beke Margit szerkesztésében napvilágot látott kötet Domonkos érsek tevékenységétől kezdődően tekinti át az esztergomi, illetve – 1993 óta – esztergom-budapesti érsekek tevékenységét, egészen Erdő Péter kinevezéséig. Mostanáig 83 esztergomi érsek követte egymást, de ez csak 81 személyiséget jelent, hiszen ketten kétszer töltötték be e tisztséget. Az esztergomi bíborosok közül 23-an viselték a bíbort.

Az esztergomi érsekséget Szent István megkoronázását követően alapították, miután 1001. április 4-én, a Ravennai Zsinaton II. Szilveszter pápa jóváhagyta létrehozását. Elnevezésében 1993-ban vált Esztergom-Budapesti Érsekséggé, amikor II. János Pál pápa módosította a magyarországi egyházmegyék határait. A mindenkori esztergomi érseki szék birtokosa egyúttal Magyarország prímása is.