Haynau felavatja a Lánchidat

Azt a hidat avatta Haynau, amelyet a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István álmodott meg, s amely a magyar politikai életben is döntő jelentőségűnek bizonyult. A Lánchíd volt ugyanis az első, ahol megtört a nemesi adómentesség évszázados dogmája, az első létesítmény, ahol jobbágynak és földesúrnak, budai polgárnak és pesti kereskedőnek egyaránt meg kellett fizetnie a hídpénzt. Mindezt egy reformkori magyar országgyűlésen (1836-ban) fogadták el a rendek, de a törvény végrehajtása már az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után, a Habsburg-terror idején történt meg.

A híd építése 1839-ben kezdődött, a mederpillérek és a hídfők falazása 1847-re készült el, majd megkezdték a lánctagok beemelését. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során hol az egyik, hol a másik hadviselő fél akarta az épülő hidat továbbépítésre alkalmatlanná tenni. A harc befejezése után a sérüléseket kijavították, szeptemberben és októberben megépítették a végleges pályát, és ezt a hidat avatta Haynau, a bresciai hiéna, az olasz és a magyar szabadságmozgalmak vérbefojtója, aki 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat.

A hidat ugyan november 20-án adták át a forgalomnak, de az első, kocsival való átkelés még ennél is érdekesebb volt: 1849. január elsején haladt át az akkor még csak félig kész ideiglenes útpályán – Kossuth rendeletére – Bónis Sámuel országos biztos 12 gránátos kíséretében. Bónis ugyanis fontos küldetést teljesített: a magyar koronát vitte át a veszélyeztetett Budáról Debrecenbe.