Mit ünnepeljünk 2004-ben? – Magyar történelmi évfordulók
2004-ben két aradi vértanú – Nagysándor József és Damjanich János – születésének lesz bicentenáriuma, valamint Balassi Bálintról illik megemlékezni. A Rákóczi-szabadságharc is „ünnepelhető”, minthogy 1703-tól kezdődően nyolc éven át tartott
Az idei Rákóczi- és Deák-évfordulók után, jövőre is számos nagy történelmi és irodalmi alakunkról kell megemlékeznünk – jelentette ki Katona Tamás az Országos Kegyeleti Konferencián. A Rákóczi-szabadságharcról a történész hangsúlyozta, hogy az körülbelül nyolc éven át „ünnepelhető”, minthogy 1703-tól 1711-ig tartott.
2004-ben lesz Balassi Bálint születésének 450. évfordulója (október 20-án), sőt halálának is 410. évfordulója lesz (május 30-án). A magyar költészet e kiemelkedő alakjának elemzése alighanem számos vitát gerjeszthet, hiszen távolról sem egyszerű poéta volt: inkább rablólovag, aki eseménydús pályafutása során, nem mellékesen, a magyar irodalom egyik meghatározó formálójává vált.
Két aradi vértanút is ünnepelhetünk 2004-ben
Ugyancsak jövőre lesz két aradi vértanú születésének kétszázadik évfordulója. 1804-ben született Nagysándor József, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtt éppen egy évvel nyugdíjaztatta magát. A huszártisztként szolgáló katona ugyanis hatalmasat bukott lovával, és 1847 után a rendszeres lovaglásról kénytelen volt lemondani. (A császári hadseregben a századparancsnoki tisztségig jutott, a szabadságharc során viszont a tábornoki karba emelkedett.)
Szintén 1804-ben született a szabadságharc egyik legismertebb tábornoka, Damjanich János. Ő egy szerb családban, de Horvátországban jött világra, s az osztrák-német hadseregben kezdte meg tiszti pályafutását. Szerb-horvát-osztrák kötődése dacára a magyar politikai nemzet tagjának vallotta magát, és csatlakozott a forradalomhoz és szabadságharchoz. Tábornoki rangját 1848 decemberében kapta meg, legnagyobb sikereit a tavaszi hadjárat során, 1849 áprilisában aratta, nevéhez fűződik például a honvédsereg szolnoki győzelme.
Temetések, újratemetések
Történelmi évfordulóink megünneplése a rendszerváltás óta sokszor politikai kérdéssé vált. Mindez nem csoda, hiszen – az európai kultúrában szinte példátlan módon – Nagy Imre egykori miniszterelnököt, a kivégzett politikust tisztességesen eltemetni sem engedték a Kádár-rendszer alatt.
Érdekes párhuzamba állítható mindez gróf Batthyány Lajos, az első mártír magyar miniszterelnök sorsával: őt szintén kivégezték, és temetésére nem is került sokáig sor. Az ezzel a feladattal titokban megbízott plébános ugyanis nem találta elég szélesnek 1849-ben a kiásott sírgödröt (tettetett felháborodással), így az egyik szerzetesrend kriptájában nyugodott Batthyány – koporsófeliratával befelé fordítva – addig, amíg az Osztrák-Magyar Monarchia idején végre méltóképpen el nem temethették – emlékezett a konferencián Katona Tamás.
Helyreállították Radnóti sírját
Nemrégiben állították helyre, illetve újították fel Radnóti Miklós, a szintén erőszakos halált szenvedett költő síremlékét a Fiumei úti temetőben, ahol egyébként a Battyhány-mauzóleum is talátható. Sajnos a Batthyány-emlékmű ma nem látogatható, minthogy a temető képtelen az értékes műemlékegyüttes őrzésére. Félnek ugyanis attól, hogy ismét kirabolják a kriptát – hangzott el a konferencián. A másik nagy huszadik századi költőnk, József Attila sírja szintén rendbehozatalára vár.