Tutanhamon sírjának feltárása

Nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1922. november 26-án, igazi szenzációra figyelt a világ, Howard Carter, Alsó- és Közép Egyiptom régészeti felügyelője, belépett Tutanhamon fáraó sírjába. Az egyiptomi hitvilág szerint, akinek a nevét elfelejtik, az másodszor is meghal. Carter örök halhatatlanságot biztosított egy valójában jelentéktelen uralkodónak.
Howard Carter rajzolóként kezdte pályafutását Egyiptomban és ilyen minőségben állt Sir Flinders Petrie, majd Theodore Davis szolgálatába. A két híres egyiptológus mellett rengeteg tapasztalatot gyűjtött, ezzel lehetővé vált, hogy 1903-ban elnyerje Alsó- és Közép Egyiptom régészeti felügyeletének irányítását. Szerencséje továbbra sem hagyta el, négy év múlva találkozott Lord Carnarvonnal, a dúsgazdag nemessel, aki kutatótársa és ásatásainak finanszírozója lett. 1908-1912 között Théba nyugati partján folytattak kutatásokat, ennek az időszaknak emlékét őrzi az Öt év kutatás Thébában című közös könyvük. Carter a Nílus-torkolatnál végezte volna tovább ásatásait, de egy „kobrainvázió” elűzte a kíváncsiskodó kutatókat.
A „napok napja”
1919-től Carter (most már egyedül) a Királyok Völgyében ásatott és remélte, hogy végre jelentős leletre akad, túl sok esélye azonban nem volt, hiszen a völgyben eddig csak kifosztott sírokat találtak. Csak néhány hét maradt az ásatási engedély lejártáig, amikor VI. Ramszesz sírja alatt egy lépcsősort fedeztek fel, a lépcsősor alján egy falat találtak, rajta érintetlen nekropolisz (voltaképpen: temetői) pecsétekkel. A fal a fiatalon meghalt Tutanhamon fáraó sírját védte, aki mindössze 9 évig uralkodott Egyiptom trónján, a Kr. e. 1369-1343 közötti időszakban. Carnarvont azonnal értesítették, aki leányával együtt november 23-án érkezett Luxorba. Két nappal később rengeteg kíváncsiskodó sajtós, hivatalnok és magas rangú vendég előtt megkezdődött a sír feltárása, Carter erről így emlékezett meg naplójában: „a napok napja, életem legcsodálatosabb napja, melyhez hasonlót minden bizonnyal többé már nem élhetek meg.”
A sír feltárása
Az óriási figyelem miatt át kellett szervezni az ásatásokat, megbízható őrséget kellett felfogadni. A tömegesen odalátogató érdeklődők és a hivatalos szervekkel való huzavona teljesen felőrölték Carter idegeit. Az eredetileg érintetlennek hitt sírt, mint kiderült, már kétszer kirabolták, mégis töménytelen műtárgy maradt meg, a leletek mennyiségére jellemző, hogy feltárásuk, restaurálásuk és dokumentálásuk tíz évig tartott. A teljes, minden tárgyat bemutató mű 1933-ban készült el Tut-Ankh-Amen címmel. Ismeretlen okok miatt a Tutanhamon múmiáját őrző szentélyek érintetlenek maradtak, ennek köszönhető, hogy a korán elhunyt fáraó halotti maszkja a gizai szfinx és a piramisok mellett Egyiptom jelképe lehet.
Meg kell említenünk Pierre Lacau-t, a Régészeti Felügyelőség főigazgatóját, aki minden ellenkezés ellenére elérte, hogy a teljes leletgyűjtemény Egyiptomban maradjon és a széles nagyközönség számára megtekinthető legyen.
A fáraó átka
A sír felbontása után röviddel meghalt a az ásatások finanszírozója, Lord Carnarvon, majd Georges Bénédite, Arthur C. Mace. Életük egyetlen közös ponton találkozott, mindannyian részt vettek a sír felnyitásán. Hirtelen haláluk nagy megdöbbenést okozott szerte a világban. Az érdeklődést kihasználva írta meg Théophile Gautier „A múmia regénye” című könyvét, de már korábban is megjelentek olyan sci-fik, amelyek főhőseit egy megzavart fáraó szelleme ölt meg. Ha létezik is ez az átok, akkor nagyon válogatva osztogatta a halált, hiszen Carter csak 1939-ben halt meg, Gustave Lefèbvre, a Kairói Múzeum főfelügyelője csak 1957-ben, a már említett Pierre Lacau pedig 1963-ban hunyt el.
A kialakult hisztériának azonban volt egy nagyon pozitív hozadéka, halálfélelem lett úrrá a gyűjtőkön, minden lázálmukat, szerencsétlenségüket az általuk birtokolt felbecsülhetetlen értékű egyiptomi leleteknek tulajdonítottak. Ezeket remegő kezekkel adták át országuk állami múzeumainak. Mindezért a köszönet Gautier-nak jár…