A gyergyószentmiklósi harang hatvan éves száműzetése

A rendkívüli esemény a Szent Miklós-napok rendezvénysorozatának betetőzése volt. A viszontagságos sorsú, Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt harangot 1943-ban “a harangok háborús igénybevételéről” szóló 81/1943. számú leirat alapján szolgáltatta be az egyház a magyar katonai hatóságoknak.

A félmázsás harangot vonatra rakták, de a szerelvény nem jutott el rendeltetési helyére, a háborús események miatt ugyanis a szállítmány megrekedt Nagytéténynél. A szerelvénynek más rendeltetése lett útközben, így a harangot a töltés mellé dobták.

A tétényieknek jól jött a dolog: az épen maradt, “égből pottyant” Szent Miklós-harangot saját templomuk tornyába emelték. A gyergyóiak a kilencvenes évek derekán szereztek tudomást minderről, a székely kisváros elöljárósága hozzálátott a harang visszaigényléséhez. A kérés támogatásra talált mind az Orbán-, mind a Medgyessy-kormány idején, előbb Németh Zsolt volt külügyi államtitkár, majd Lendvay Ildikó, az MSZP frakcióvezetője vette pártfogásába az ügyet. Döntés született arról, hogy Nagytétény temploma új harangot kap, a gyergyóiak pedig visszaszerezhetik elveszettnek hitt harangjukat.

Mikulás napján az ünnepi körmenet a város határában fogadta a harangot, amit a Szent Miklós templomig kísértek. E helyen egy állványon közszemlére helyezték, itt marad húsvétig. A tervek szerint a feltámadási ünnepi szertartás keretében szólal meg majd először a toronyban a hatvan évi “száműzetés” után hazatért harang.