Marokkó kincse – Volubilis, a római műemlékváros

Marokkó egyik legkülönlegesebb műemléki együttesét, a római romvárost, Volubilist öt éven keresztül angol régészek fogják vizsgálni és újjáépíteni.
Fontos egyezményt kötött az elmúlt napokban a marokkói kulturális minisztérium a University College London (UCL) Régészeti Intézetével. A Rabatban, Marokkó fővárosában aláírt megállapodás szerint a britek és a marokkóiak közösen fogják dokumentálni az egyedülálló műemlékekkel rendelkező észak-afrikai települést, Volubilis romvárosát, amelynek eredete a római birodalom idejére nyúlik vissza.
Az öt évre szóló egyezség szerint a britek segítenek helyreállítani a páratlan szépségű és értékű római emlékeket a területen. Ugyancsak végeznek majd szükség esetén közös ásatásokat, és együtt próbálnak meg hasznosítási formákat találni a meglévő és újjáépített épületeknek.
Volubilis északkeletre található Rabattól, a marokkói fővárostól, de egy másik királyi városhoz, Mekneshez közelebb esik. A XVIII. századig Volubilis nagyjából abban a formában őrződött meg, mint ahogyan a római időkben létezett. A római birodalom bukása után talán ez a város őrizte meg a leghosszabb ideig a birodalom települései közül római arculatát.
Marokkóban az élet időközben sem gyorsult fel, a műemlékek rendkívüli szépségükben konzerválódtak. Ennek a fantasztikus épületegyüttesnek a pusztulását az arab királyi város, Meknes fejlődése okozta. Ekkor néptelenedett el Volubilis, és ekkor hordták szét az itt lévő köveket a környéken élők, új házaik felépítéséhez. Meknes nagy része tehát Volubilisnek köszönheti építőanyagát, Volubilis pedig ma már csupán romváros.
Volubilis története
Volubilis eredetileg talán karthágói település volt, vagyis elképzelhető, hogy a Földközi-tenger rómaiak előtti urai, a punok alapították a várost. Az időszámításunk előtti harmadik századtól azonban a latin nyelvű hódítók vették át az uralmat a mai Marokkó nagy részén. Az itt élő berber törzseket nem tudták ugyan leigázni, de ez nem is volt szándékuk, inkább a kölcsönös előnyökre építve kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki velük.
Volubilis így igazgatási és kereskedelmi központtá vált az évszázadok során. Az igazgatási funkció nem volt elhanyagolható: bár a környék nem volt szorosan vett értelemben római „törzsterület”, Észak-Afrikában az egyik legnagyobb adminisztratív centrum szerepét töltötte be. Volubilis szerepe a mainál azért is volt sokkal jelentősebb a római időkben, mert akkor még Észak-Afrika éghajlati adottságai kedvezőbbek voltak a földművelésre. Kevesebb sivatag volt itt, a szántóföldeken pedig nagy mennyiségű gabona termett. Ennek a gabonának volt az egyik elosztóközpontja Volubilis.
Volubilis érdekessége az, hogy lakói nem hagyták el a római birodalom bukása után sem. A rómaiak a harmadik században feladták ugyan Afrika e vidékét, a latin nyelv azonban még évszázadokig használatos volt e településen. Csak a hetedik századi arab hódítás után tűnt el a latin a környékről. Volubilisben azonban még további ezer évig élt a „régi-új” lakosság. A város pusztulását, mint már említettük, Meknes fejlődése okozta.
A XVIII. században lerombolták Volubilis nagy részét, és az építőanyagot többek között a Moulay Ismail paloták építéséhez használták fel. Ha ez nem történt volna meg, Volubilis a világ legjobban megőrzött római műemlékvárosa lenne ma – de hát tudjuk, a történelemben a „ha”-val kezdődő mondatoknak nincs túl sok értelme…
Érdekességek, különlegességek
A mai romvárosban a turisták számára (akiknek belépődíjat kell fizetniük a műemléktelepülés megtekintéséhez) a legérdekesebb Volubilis központja, egy 800×600 méteres alapterületű térség, amely fallal van körülvéve. A volubilisi ásatások legszebb, legértékesebb leleteit ugyan a rabati Régészeti Múzeumban őrzik, mindenesetre még ma is tartogat látnivalókat: mintegy harminc, rendkívüli szépségű mozaik eredeti lelőhelyén található meg.
Diadalív, bazilika és fórum (római főtér) szintén van itt, mint minden nagyobb római városban. Volubilis ugyanis nem volt kicsiny település az antikvitás idején. Egykori lakosságát 20 ezerre becsülik. Említésre méltó a bazilika: kevés helyen látható ilyen jól megőrzött építmény a római korból. Romos falai több mint tíz méter magasak, és azt a benyomást kelik, mintha kétezer évvel ezelőtt jártunk volna errefelé (esetleg egy kisebb háború után…).