Borbála, Barbara, János2020. december 04., péntek
Kultúra

Száz éve vásárolta meg az USA a Panama-csatornazónát

National Geographic Magyarország

1903. december 18-án az USA bérbe vette a Panama-csatornazónát, ahol egy régi tervet valósított meg: kiépíttette a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekapcsoló víziutat.

A terv valóra váltása komoly politikai és nagyhatalmi játszmák tétje volt. Előbb a franciák, később az amerikaiak vetették bele magukat a projekt kivitelezésébe. A franciáknál óriási politikai botrány kerekedett az ügyből, azóta is panamázásnak hívják a politikusok megvesztegetését. (Egyébként a Magyarországon nemigen kedvelt Clemenceau is belebukott a botrányba. Hosszú évekig kivonult a francia politikai életből, ám később ismét aktivizálta magát, s ezt Trianonban a magyarok is megtapasztalhatták.)

A csatorna és a francia tervek

A Panama-csatorna egy mesterséges víziút, amelyet 1881-ben kezdtek építeni a Panama földszoroson, hogy azt átvágva, a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekapcsolják. A francia ötletből született vállalkozást a szuezi csatorna üzleti sikere ösztönözte. A Panama-csatorna irányát a Türr tábornok elnöklete alatt megalakult Société internationale du Canal interocéanique megbízásából Lucian Napoléon Bonaparte Wyse és Armand Reclus határozták meg, és az 1879-as párizsi földrajzi kongresszus többsége is a csatorna kivitele mellett nyilatkozott – írja a Pallas Nagylexikona.

Még ugyanazon év végén Ferdinand Lesseps, a szuezi csatorna építője, több mérnök kíséretében a helyszínre ment, és már 1880. február 14-én költségvetéssel álltak elő, mely szerint a szintes csatorna elkészítése 843 millió frankba került volna. Ez az összeg azonban, mint magának Lesseps-nek későbbi nyilatkozatából kiderült, a költségeknek alig felét fedezte. A részvénytársaság azonban, ennek a költségvetésnek és a hozzá csatolt kiviteli terveknek alapján mégis megalakult, és a munkálatokat is megkezdte.

Kevés volt a pénz

Nemsokára kitűnt, hogy a befizetett részvénytőke nem elég az úgynevezett „szintes” csatorna kiépítésére, s ekkor elhatározták, hogy zsilipes csatornát építenek. A munkások sokat szenvedtek a gyilkos klíma miatt és sokan haltak meg a járványos lázban. A Rio Chagres bő vizének levezetésére pedig nagy költséggel hosszú csatornákat kellett építeni, úgyhogy 1888-ra már 1400 millió frankot adtak ki és a csatornának alig egyharmada volt kész. Ebből is csak a colon-gabuni 10 kilométeres szakasz volt hajózható – írja a Pallas.

Ekkor már azért sem lehetett a dolgok állását eltitkolni, mert Lesseps-nek új tőkére volt szüksége és a vállalat, miután az 1888 decemberi szelvényeket már nem bírta beváltani, csődbe került. Brunet, a csődgondnok 1890 júniusában ugyan kieszközölt egy bizottsági jelentést, amely a zsilipes csatorna folytatását ajánlotta, és a 7-8 évig tartó építkezések költségeit 900 millió frankban állapította meg, Wyse pedig új szerződésre lépett Kolumbia állammal, amely szerint az 1889-ig engedélyezett építési határidő 1903-ig meghosszabbíttatott, de az új részvénytársaság megalakítása, illetőleg a szükséges tőke előteremtése nem sikerült.

Közbelép az USA

Ezután lépett be a játszmába az Egyesült Államok, amely gyakorlatilag feldaraboltatta a Panama-csatorna kedvéért Kolumbiát. Kolumbia ugyanis addig nem csupán Dél-Amerika északnyugati részét (vagyis mai területét), hanem a mai Közép-Amerika déli szakaszát is a magáénak tudhatta. Az erőszakos amerikai politika Theodore Roosevelt elnök nevéhez fűződik, aki újraértelmezte a Monroe-elvet (amelyről Anno rovatunkban december másodikán emlékeztünk meg).

A Monroe-elv az „Amerika az ameriakaiaké” kijelentésen alapult, amelyet még James Monroe elnök fogalmazott meg 1823-ban, amikor elítélte az európai államok beavatkozását az Újvilág belügyeibe, sőt, azokat Amerika-ellenes, barátságtalan cselekedetnek tekintette.

Az 1901 és 1909 között amerikai elnökként tevékenykedő Theodore Roosevelt a furkósbot, illetve a „nagy bot” politikáját fogalmazta meg, miszerint „Ha finoman beszélsz, és nagy botot hordasz magaddal, messzire jutsz!”. Mindez azt jelentette, hogy a gazdaságilag és politikailag egyre erősödő Egyesült Államok egyre inkább érvényesíteni kívánta akaratát a világban és az amerikai kontinensen egyaránt. Ezt jelezte az is, hogy 1906 és 1909 között az USA megszállta például Kubát.

A furkósbot-politika

A Panama-csatorna megépítésekor sem bizonyult puhánynak a furkósbot-politika meghirdetője, Theodore Roosevelt (az ő oldalági rokona, F. D. Roosevelt a második világháború idején lett később az USA elnöke).

Az USA szenátusa a XIX. és a XX. század fordulóján úgy döntött, hogy az eredeti tervekkel ellentétben nem Nicaraguában, hanem Panamában fogja megépíttetni az óceánokat összekötő csatornát – írja Hahner Péter az Egyesült Államok elnökeiről szóló könyvében. Az akkor még Kolumbiához tartozó területet a dél-amerikai ország megbízottja kész volt száz évre bérbeadni az Egyesült Államoknak. A megbízott tízmillió dollárt követelt cserében. Az USA belement volna az egyezségbe, ám a kolumbiai kongresszus elutasította a megállapodást.

Hahner így ír minderről: „A felháborodott Theodore Roosevelt erre az amerikai hadiflottával támogatta a Buneau-Varilla francia mérnök által Panamában kirobbantott felkelést, és hetvenöt perccel az 1903. november 3-i függetlenségi nyilatkozat hírének megérkezése után az amerikai kormány elismerte az új köztársaságot. Panama tízmillióért és éves járadékért átengedte a 10 km széles csatornazóna használati jogát. (A munkálatokat 1914-ben fejezték be.) Roosevelt később így védelmezte politikáját: ’A hagyományos, konzervatív módszereket követve, kétszáz oldalas, méltóságteljes jelentést kellett volna benyújtanom a Kongresszusnak, amely még mindig ezen vitatkozna. Én azonban inkább megszereztem a csatornazónát, és hagytam, hadd vitatkozzon a Kongresszus, hiszen amíg a vita folyik, ezt teszi a csatorna vize is!’ 1906-ban személyesen is megtekintette a csatorna építési munkálatait, s ezért ő volt az első elnök, aki kormányzata idején elhagyta az Egyesült Államok területét.”

A Panama-csatornán az első hajó 1914 januárjában kelt át, a hivatalos megnyitót augusztusra tervezték ugyanabban az évben. Ám időközben kitört az első világháború, és így az ünneplés elmaradt.

Hozzászólások

Miről árulkodnak az őskori Vénuszok?

Miről árulkodnak az őskori Vénuszok?

A szakértőket régóta foglalkoztatják az őskori művészet lenyűgöző alkotásai, az úgynevezett Vénusz-szobrok, melyek mintegy 30 ezer éve jelentek meg.

Mekkora is lehetett Góliát?

Mekkora is lehetett Góliát?

A Dávid ellen küzdő, az Ószövetségből ismert filiszteus férfi a leírások alapján igazi óriás volt.

A feltárás során károsodnak Pompeji páratlan falfestményei

A feltárás során károsodnak Pompeji páratlan falfestményei

A Vezúv törmelékei közel két évezreden át védték a freskókat, felszínre kerülve azonban ugyanezen anyagok károsítják az alkotásokat.

Hogyan jelentek meg az első politikusok?

Hogyan jelentek meg az első politikusok?

Az emberiség történetében kulcsfontosságú volt, hogy a kvázi egyenlőség alapú vadászó-gyűjtögető csoportokból kialakuljanak az első centralizált közösségek, a folyamattal kapcsolatban azonban rengeteg a kérdés.

Ősi nyilak kerültek elő a jégből

Ősi nyilak kerültek elő a jégből

A szakértők úgy vélik, hogy a norvégiai hegység tökéletes hely lehetett az őskori vadászoknak.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket