Megtalálták a világ legrégebbi szobrát?

A 30 ezer évesre becsült faragványok azt bizonyítják, hogy figyelemreméltóan kreatívak voltak Európa egykori őslakói. A tübingeni egyetem kutatója, Nicholas Conard egy svábföldi sziklabarlangban, a Hohle Felsben bukkant rá a két centiméteres nagyságú szobrocskákra. A leletekről a Nature folyóiratban számolt be a kutató.

Már négy éve is találtak egy lófejet

Mostani híradásokból kimarad, de aki a Hohle Felsről szóló internetes aloldalt nézegeti a tübingeni egyetem honlapján, az könnyen rájöhet, hogy már 1999-ben találtak egy lófejet, amely szintén 30 ezer éves, és ugyancsak elefántcsontból készült. Így a mostani szenzációs felfedezés nem is nevezhető annyira újdonságnak, de kétségtelenül érdekes és szép tárgyak kerültek elő.

A most előkerült szobrocskák egyébként hasonlóak a korábban már e területen feltárt leletekhez, és az élőlények legkorábbi ábrázolásait jelentik. A liverpooli egyetem régésze, Anthony Sinclair máris úgy nyilatkozott, hogy „Kétségkívül ezek a legrégebbi testábrázolások, amelyek a figuratív művészetben felszínre bukkantak.”

A faragványok majdnem biztosan Európa legrégebbi „modern” lakóinak a művei. A leletek elhelyezkedése azt bizonyítja, hogy az „őslakók” a Duna mentén vándoroltak harmincezer évvel ezelőtt.

Érett művész munkái

A szobrocskák bonyolultsága cáfolja azt a közhiedelmet, hogy az emberi művészet az egyszerű, durva alkotásoktól folyamatosan finomodott volna. A faragványok ugyanis igen gondos mester művei, aki ügyelt a részletekre és a finom kidolgozásra is, saját korához képest pedig meglepő érettséget tanúsított.

Conard, a német felfedező szerint arról van szó, hogy el kell vetnünk az eddigi egyszerű megközelítéseket, és le kell szögezni: különböző népek lakták Európát, és ők különböző időkben egymástól eltérő kultúrákat hoztak létre, amelyekre a modernitás jellemző ugyan, de stílusban gyökeresen eltérhetnek egymástól.

A kutatók számára azonban gondot okoz, hogy megfejtsék: mi célból készülhettek az elefántcsont tárgyak. A Hohle Fels-i figurák egy lófejet, egy vízimadarat és egy félig emberi, félig macskaszerű lényt ábrázolnak. Conard szerint a művészinek minősíthető tárgyak semmiképpen sem olyan állatokat ábrázolnak, amelyeket akkoriban fogyasztottak, ettek volna az emberek.

Egyféle interpretáció ennek megfelelően az, hogy a lófej, a madár és a macskaember inkább a természeti világnak való tiszteletadást szolgálta. Olyan lényeket örökítettek meg tehát a 30 ezer évvel ezelőtt élő emberek, amelyek hatalmukkal vagy képességeikkel nyűgözték le őket. Az is lehet, hogy közös vonásokat véltek felfedezni a képzelet szülte lények és maguk között, vagy éppen a létező élőlények agresszivitását akarták leképezni.

A sámánizmus legkorábbi bizonyítékai?

Conard feltételezi, hogy ezek a tárgyak a korai sámánizmus megjelenésének bizonyítékai. Ez azonban vitatott teória, először a dél-afrikai régész, David Lewis-Williams vetette fel a Nature szerint. Lewis-Williams úgy véli, hogy a korabeli, több ezer évvel ezelőtti hitvilág szerint az emberi lélek állati formákban is testet ölthetett.

Így például a vízi bukómadarak azt a benyomást kelthették az ősi kultúrákat kialakító népek körében, hogy képesek a való világ és a lélek birodalma közötti mozgásra. E nézetet leginkább a most előkerült vízimadár elefántcsont figurája támasztja alá.