Emma, Flóra, Virág2020. november 24., kedd
Kultúra

145 éve született Puccini

National Geographic Magyarország

Verdi legkiválóbb és legeredetibb követője, az olasz operairodalom egyik legismertebb alakja, Giacomo Puccini 145 éve született. Az itáliai zeneszerző nem tekinthető az egyetemes operairodalom legnagyobb alakjának, ám drámai hangvétele és könnyen megjegyezhető melódiái immár több évszázada az egyik legkedveltebb komponistává emelik.

Giacomo Puccini 1858. december 22-én, vagyis 145 évvel ezelőtt született egy olasz kisvárosban, Luccában. Fiatalon elkezdett zenét tanulni, többek között nagybátyja, Fortunato Magi támogatásával. Tizennégy évesen a kis Giacomo már orgonista volt a luccai Szent Márton- és Szent Mihály-templomban, és más helyi egyházi intézményekben.

Egy 1876-os Aida-előadás azonban olyan nagy hatással volt rá, hogy elhatározta: operaszerző lesz. Verdi operájának pisai bemutatója után nagybátyja anyagi támogatásával 1880-ban bejutott a milánói konzervatóriumba. Hároméves tanulmányai során itt elsősorban Bazzini és Ponchielli irányítása alatt fejlődött tovább.

Első sikerek

Még diákként, 1882-ben Puccini és szövegírója (librettistája), Ferdinando Fontana elindultak egy a Sonzogno cég által operaszerzőknek kiírt versenyen. Egyfelvonásosuk, a Le villi ugyan nem győzött, de felkeltette Giulio Ricordi, a zenekiadó érdeklődését. Ő aztán egy sikeres bemutatót szervezett a milánói Teatro del Vermében a rövid darabnak, és megbízást adott egy második opera elkészítésére. Fontana librettója, az Edgar azonban nem volt alkalmas Puccini drámai tehetségének kibontakoztatására, és ezt az operát eléggé hűvösen fogadta a világhírű La Scala közönsége 1889 áprilisában. Ugyanakkor Puccini és Ricordi kapcsolatát megpecsételte ez a darab, hiszen azután a két férfi kapcsolata hosszú éveken, évtizedeken át megmaradt.

Az első opera, amelynek a témáját maga Puccini választotta, a Manon Lescaut volt. 1893-as torinói bemutatója olyan siker volt, amelyet Puccini nem is tudott többé megismételni, és amely hirtelen Itálián kívül is ismertté tette a nevét. Új librettistáival, Illicával és Giacosával három további operát készített, többek között a Bohéméletet, amelyet ma már főművének tartanak. Ám saját korában nem aratott a Manonhoz hasonló sikert, és különösen nem Torinóban, az 1896-os ősbemutatón.

A Tosca

Puccini legismertebb, a közönségsikert tekintve a legtartósabb operája a Tosca, amelyet 1900-ban mutattak be először a római Teatro Costanziban, s amely az első kirándulása volt a szerzőnek az úgynevezett verizmus (verismo) irányzata felé.

Később Puccini Londonba látogatott, ahol megnézte David Belasco egyik színművét, a Madam Butterfly-t. Mindez új inspirációt adott az olasz komponistának, és az egyfelvonásos angol darab nyomán elkészítette saját operaváltozatát, a Pillangókisasszonyt. Az Illicával és Giacosával közösen végzett munka eredményeként talán a legjobb, de technikailag mindenképpen a legbonyolultabb opera született Puccini kezei alatt. Ám a La Scalában, 1904-ben csúfos bukás volt az ősbemutató. A botrányos bemutató meglepte Puccinit, akinek riválisai felheccelték a közönséget. Ugyanakkor a következő előadáson, Bresciában, 1905 májusában már jobb volt a darab fogadtatása.

Ekkorra Puccini feleségül vette Elvira Gemignanit, egy luccai kereskedő özvegyét, akivel már évek óta együtt éltek, s csak ara vártak, hogy meghaljon a nő férje – a férfi ugyanis nem volt hajlandó elválni. Elvira, akinek egy lánya volt az előző férjétől, 1896-ban már szült egy fiúgyermeket Puccininak. A család 1921-ig egy Torre del Lago-i házban élt, amelyet a komponista még 1891-ben vásárolt meg.

Botrány

A família életét és Puccini zenei tevékenységét hosszú időn át megbénította egy magánéleti botrány. Egy szolgálólány, akit Elvira asszony azzal gyanúsított, hogy férjével viszonyt folytatott, öngyilkos lett. A boncoláskor azonban kiderült, hogy a lány, Doria Manfredi szűz volt. A közbotrány miatt – az egyébként valóban kicsapongó életmódot folytató – Puccini évekig nem tudott dolgozni, következő operáját a „La fanciulla del West”-et csak 1910-ben mutatták be New Yorkban, a Metropolitan Operában. Ez a darab, a Nyugat lánya is Belasco egyik korábbi drámáján alapult. A mű azonban hosszabb távon nem bizonyult tartós értékűnek: keveredett benne Debussy és Strauss hatása, de nem sikerült „önálló életre kelnie”, így ma már ritkán szerepel az operák repertoárjában, legalábbis Olaszországon kívül.

Ezután újabb törés következett: megszakadt a kapcsolat a Ricordi kiadó és Puccini között. A kiadót Tito Ricordi vezette 1912-től, és a megromlott viszony végül oda vezetett, hogy Puccini elfogadott egy megbízást a bécsi Karltheatertől. Az eredmény egy „operetta” lett, a La rondine, amelyet melegen fogadott a Monte Carlo-i közönség 1917-ben, bár utólag megállapítható róla, hogy a komponista egyik leggyengébb műve volt.

A Turandot

Mindeközben Puccini nekiállt a három rövid darabból álló sorozatának, a francia Grand Guignol hagyományait követő Il tritticónak, amely A köpenyből (horrorisztikus epizód), az Angelica nővérből (szentimentális tragédia) és a Gianni Schicci (vígopera) áll. A triptichonnak ez utóbbi a legmaradandóbb alkotása, és ma is gyakran játsszák, általában az első két „epizód” nélkül a Gianni Schiccit.

A hatvanas éveiben járó Puccini ezután ismét új utakra tévedt: egy Gozzi-színdarab nyomán nekifogott a XX. században írt talán legdrámaibb operának, a Turandotnak. A komponálás idején Viareggióba költözött át, ám 1923-ban kiderült, hogy gégerákban szenved. Bár a brüsszeli kezelés sikeresnek tűnt, szíve 1924. november 29-én felmondta a szolgálatot, így a Turandot befejezetlen maradt. Ma általában Franco Alfano befejezésével mutatják be a darabot.

Hozzászólások

Hajóroncsot tárt fel egy trópusi vihar

Hajóroncsot tárt fel egy trópusi vihar

Az Eta névre keresztelt hurrikán 2020. november 10-én érte el Florida északi részének partját.

A 2020-as év szavai angol nyelvterületen

A 2020-as év szavai angol nyelvterületen

Az idén a koronavírus-járvánnyal függ össze az év szava - adta hírül az MTI.

Együtt halt meg úr és rabszolgája Pompejiben

Együtt halt meg úr és rabszolgája Pompejiben

A férfiak az első gyengébb kitörést még túlélték, de nem menekültek el időben a térségből.

Felmérték da Vinci rajzainak mikrobiomját

Felmérték da Vinci rajzainak mikrobiomját

A hasonló kutatások sokat elárulnak egy-egy alkotás útjáról.

Egy középkori harcos csontvázára bukkantak egy litván tóban

Egy középkori harcos csontvázára bukkantak egy litván tóban

A szakértők a maradványok melletti tárgyak alapján azonosították a hajdani katonát.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket