Magyar házitanító a szamburuk között

Az ingatlan gazdái pedig élvezik a természet szépségeit, miközben a kerítésen túl autók robognak, buszok tülkölnek, és gyalogosok rohannak.

Nos, ez nem álom, nem is film, hanem a valóság. Kenya fővárosa, Nairobi közepén tényleg van egy ilyen telek, amelynek gazdái nem engedték kivágni az őserdőt, nem adták el semmi pénzért sem a területet ingatlanügynököknek, akik aztán újabb felhőkarcolókat húztak volna fel, újabb utakat és mélygarázsokat építettek volna, és persze némi pénzt is kerestek volna…

De a tulajdonosok, egy afrikai születésű brit család, egyébként sem számít átlagos famíliának. A feleség egykori sztármodell volt, aki életének nagy részét ma már Afrikában tölti, ahol egy bennszülött törzs patrónájaként rendszeresen segíti a szamburukat. Ez a népcsoport Kenya keleti részén, a szomáli határ közelében él, és igencsak rászorul a külső támogatásra. A véres szomáliai polgárháború idején ugyanis be-becsaptak a szomszéd országból érkező gerillák Kenyába. A fegyvertelen szamburukat pedig pusztították, irtották, ahol csak tudták.

A szamburuk

Ekkor jött segítségükre Thomasine MacAngus, a fotómodell, aki nemcsak pénzt adott, hanem még a fegyvervásárlásban is segédkezett. Ezután persze megnőtt a tekintélye a szamburuk között, akik befogadták a törzsbe, és Thomasine gyakran fel is keresi pártfogoltjait, miközben London, Nairobi és az Indiai-óceán partján lévő birtoka között ingázik. (A MacAngus család egy régi skót nemesi família, nevük gael eredetű.)

Thomasine-ról egyébként egy amerikai tévécsatorna portréfilmet szeretett volna forgatni. Ő azonban egymillió dollárért sem volt hajlandó vállalni a szereplést. Egyébként sincs rá szüksége: férjével közös birtokaik hosszú mérföldeken át húzódnak Kenya-szerte: az Indiai-óceán partján óriási terület, több kilométernyi partszakasz az övék. Nairobi belvárosában őserdejük van és Kenya belső területein is hatalmas birtokaik húzódnak, amelyeket a legdurvább Toyota terepjáróval és Range Roverrel sem könnyű bejárni.

De miért is értekezünk ilyen hosszan az egykori angol gyarmatok „tipikus” famíliájáról? Azért, mert a családnak magyar vonatkozásai is vannak. Most persze nem a szokásos nyomozásról van szó, hogy kiderítsük, Thomasine valamelyik felmenője vagy férje egyik rokona magyar származású. Szó sincs erről. Annyi történt csupán, hogy az angolszász családnak házi tanítóra volt szüksége, és erre a szerepre egy magyar angoltanár, Csizmadia Sándor vállalkozott. Minderről egyébként Csizmadia az Eurozone nyelviskola „Kultiklub” rendezvénysorozatának keretében tartott élménybeszámolót.

A háttérben Nairobi tornyai

A fiatal magyar Londonban ismerkedett meg a házaspárral, miután megszökött előző munkahelyéről, egy olyan bevándorló családtól, ahol a nap huszonnégy órájában dolgoztatták, s ahol a családfő birkozóként kereste a kenyerét, és gyakorlatilag fogva tartották a magyar bébiszittert. Miután a szökés sikeres volt, „hősünk” legnagyobb ámulatára új munkaadói ugyan kedvesnek bizonyultak, de pár nap múlva kiderült, hogy nem Londonban, hanem Kenyában kell tanítania a nagyobbik gyereket, egy fiút, illetve néha vigyáznia a kisebbikre, egy két-három éves kislányra.

Így történt, hogy új munkaadói magukkal vitték Afrikába Csizmadia Sándort. A magyar házi tanítónak még ideje is alig volt arra, hogy karácsonykor otthon maradt szeretteit felhívja, máris Afrikában találta magát. Egy angoltanárnak természetesen nem a nyelv okozza a nehézségeket egy brit családnál. Sándornak ekkor már bőven volt tapasztalata e területen, de Afrikára ő sem készülhetett fel. Bár megkapta a kötelező oltásokat, rögtön megérkezésük után, az Indiai-óceán amúgy lenyűgözően szép partján megcsípte egy szúnyog, s maláriával fertőzte meg. Hosszú idő után gyógyult ki a betegségből, majd persze később újra megkapta azt, igaz, akkor már csak egy enyhébb fajtát…

Ezután a családdal együtt járta be a házi tanító Kenya legkülönbözőbb vidékeit. Élt a szamburuk között a bozótban, több hónapot töltött el velük egy vidéki birtokon. Bejárta Nairobi nevezetességeit – legfőképpen az állatparkokat kereste, de az ott élők mindennapjait is megörökítette fotóin, videóin.

A legnagyobb élmény természetesen a kenyai táj szépsége volt a magyar fiatalember számára.

Bejárta a filmekből is jól ismert környékeket, ahol sokszor csak hajszálon múlt élete: egy alkalommal, amikor a Lion King (Oroszlánkirály) című könyvből, illetve filmből is ismert szikla környékén motorozott, kifogyott a benzinje.

Az Egyenlítőnél márpedig igen gyorsan leszáll az este, s látta, mint villódznak „a szemek” – a környező bozótban megbúvó, prédára leső vadállatok szemei voltak ezek. Ha véletlenül nem jár arra egy helybeli, és terepjárójából nem tölt át egy kis üzemanyagot, alighanem elmaradt volna az az előadás, amelyet Csizmadia Sándor a Kultiklubban tartott.

De az előadás nem maradt el, és így még számos érdekességet tudhattunk meg Kenyáról, Nairobiról, az afrikai ország óceánparti vidékeiről, a hegyekről, az ott élő népekről, az elefántokról, a zsiráfokról, a különböző fajtájú zebrákról, antilopokról, majmokról és mindazon „szokványos” természeti és kulturális értékekről, amelyek Kenyában várják az odalátogatókat. Még akkor is, ha házi tanítóként keresi az ember a kenyerét. Sándor ugyanis kihasználta a lehetőséget: számos fotót, videófilmet készített, így ma már örömmel adja át tudását, élményeit hallgatóságának, bármerre is járjon Magyarországon.