Hajmeresztő gondolatok a múlt évről – III.rész

Légiakrobata-mutatvány a La Manche felett

A testére erősített siklószerkezet segítségével repült át egy osztrák „kalandor” az Angliát és Franciaországot elválasztó csatorna fölött.

A La Manche átszelésére Doverből, pontosabban egy tízezer méterrel Dover fölött repülő gépről indult neki Felix Baumgartner. Mínusz negyven fokban, 350 kilométeres kezdősebességgel, hat és fél perces siklás után elérte Franciaország partjait, ezer méter magasban kioldotta az ejtőernyőjét, és aztán majdnem az életét vesztette…

…lába ugyanis beakadt az ernyő zsinórjaiba, és csaknem tragédiába fulladt a rekordkísérlet. Szerencsére a rutinos légiakrobata megoldotta a helyzetet: egy erőteljes vágás a késsel – és máris simán a földre ereszkedett.

Baumgartner egyébiránt régóta ismert extravagáns mutatványairól. Ő volt az, aki a malajziai fővárosban, Kuala Lumpurban ejtőernyővel ugrott le a Petronas-Towers, a világ egyik legmagasabb felhőkarcolójának tornyáról, aztán pedig „lebukfencezett” a riói Krisztus-szoborról is.

Most viszont müncheni diákok ötletét valósította meg: ők találták ki a „Szárny” (Flügel) elnevezésű szerkezetet, amellyel siklórepülést lehet végezni. A müncheniek négy éve készítették el az első Flügelt, és tesztpilótát kerestek hozzá. Nem sokáig kellett kutatniuk – Baumgartner, a mindenre kapható légiakrobata örömmel vállalta el a feladatot.

Aerodinamikai szakértők továbbfejlesztették a Flügelt, és a végleges verzió tíz kilót nyomott, fesztávolsága pedig 1, 8 méteres lett. Kormányozható szerkezete tökéletes manőverezést biztosított. A repülőalkalmatosságot a Carbo Tech Composites cég készítette el, amely egyébként beszállítója a BMW-Williams Forma-1-es versenyistállónak és a 24 órás Le Mans-i autóversenyen résztvevő Audi-csapatnak is.

A The New York Times az eset kapcsán megjegyzi: annyira nem is hajmeresztő Baumgartner ötlete: végül is a Flügelt gyártó cég hamarosan piacra akarja dobni termékét, és ehhez kiváló PR-akció a La Manche átrepülése.

Mini-atombombák

Ötven évig az Egyesült Államok azzal a kifejezett szándékkal tartotta fenn nukleáris fegyverzetét, hogy azt soha nem veti majd be. Az atombombák azt a célt szolgálták, hogy elrettentsék az ellenséget, és a békét garantálják – írja a New York Times, amely most arra figyelmeztet, változóban van ez a politika, méghozzá azért, mert a kisméretű atombombák „le-ledobásának” gondolata egyre „népszerűbb” a washingtoni „héják”, azaz a keményvonalasok körében.

Hidegháborús gyökerek

Ha visszatekintünk a hidegháború korszakára, akkor megállapíthatjuk, hogy akkoriban az atomfegyvereket a NATO és Amerika azért telepítette, hogy a Varsói Szerződés (VSZ) deklaráltan védekező jellegű haderejét elrettentse. A VSZ ugyanis csak szóban volt védekező jellegű, minthogy a szovjet dominanciájú keleti blokk szinte csak páncélosokat és egyéb gyorsan mozgatható támadófegyvereket helyezett hadrendbe.

Tankok „miriádjaival” védekezni nem lehet – Moszkva támadó szándékait soha nem lehetett kizárni. Az USA azonban nem páncéloscsatákra készült: a magnyitogorszki, uráli és egyéb vasöntödékkel nem akartak konkurálni, inkább más fegyverek fejlesztésén iparkodtak.

Az amerikai hadvezetés tehát már régóta foglalkozik a kisebb méretű atomfegyverek bevetésével, ám a hidegháború idején nem ezek játszották a fő szerepet, hanem a stratégiai, ballisztikus rakéták, amelyekkel pillanatok alatt meg lehetett volna semmisíteni a Szovjetuniót és csatlósállamait (és némi negatív mellékhatásként az egész Föld nevű bolygót is). (Természetesen hasonló atomarzenál állt a kommunista országok rendelkezésére, ahol New York, Washington és más „harci célpontok” szétlövésén törték a fejüket a békeidőben unatkozó szovjet marsallok.)

Kisméretű atombombák terroristák ellen

Ami a 2003-as év fejleményeit illeti, az amerikaiak most azt találták ki, hogy mégiscsak érdemes lenne valahogyan felhasználni a kisméretű atombombákat. A miniatűr szerkezeteket terroristák, illetve gerillák ellen vetnék be egyesek Washingtonban. A „héják” nem a hirosimai atombombához hasonló, 15 kilotonnás fegyvereken törik a fejüket, hanem öt kilotonnás vagy annál is kisebb szerkezetek kifejlesztését tervezik.

A republikánus Bush-kormányzat máris keresztülvitte az amerikai kongresszuson, hogy szüntessék meg a tízéves moratóriumot, amelyet az atomfegyverek újabb generációinak kutatására hirdettek meg korábban. Ugyancsak komoly összegeket hagytak jóvá ezután a kutatások folytatására is.

A Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium illetékesei szerint a nukleáris fegyverek új nemzedéke elrettenthetné a terroristákat, és olyan búvóhelyek ellen is bevethetőek lennének, mint az afganisztáni barlang- és bunkerrendszerek, ahol Oszama Bin Laden rejtőzködési helyét feltételezték, feltételezik a nyugati nagyhatalmak.

Ugyancsak jól lehetne használni a fantaszták szerint a kisméretű atombombákat a „Gonosz Tengelye” ellen. Ilyenkor a „héják” Észak-Koreára és Iránra gondolnak, ahol bizonyos kutatólaboratóriumokat akarnak megsemmisíteni.

„Kicsit nem lehet nukleáris háborút vívni”

Persze nem minden amerikai politikus gondolkodik ilyen vérmesen: a demokraták például igencsak tartanak a hidegháborús ötletektől. Ted Kennedy, az egyik markáns ellenzéki politikus máris kijelentette: „valaki vagy nukleáris háborút akar, vagy nem”. Ezzel kommentálta a republikánusok „mérsékelten” harcias álláspontját. Egy másik befolyásos demokrata párti közéleti személyiség, John Kerry pedig arra figyelmeztetett, hogy a Bush-kormányzat a nukleáris fegyverkezési versenyt indíthatja újra.

A szakértők pedig egészen más veszélyekre hívják fel a figyelmet: a nukleáris fegyverek bevetésekor abszolút pontos hírszerzési információkra van szükség. Márpedig az iraki háború bizonyította, hogy a CIA értesülései nem mindig helytállóak, például a feltételezett tömegpusztító fegyverek kutatólaboratóriumai ellen hiába vettetek volna be atomot az amerikaiak, csupán felesleges pusztítást okoztak volna a polgári lakosságban.

Kapcsolódó cikkeink: