A Szent Korona visszaszolgáltatása

A második világháború zavaros éveiben sokat gondolkodtak a koronaőrök, hogy miként óvhatnák meg nemzeti ereklyénket. Horthyék végül a budai Várban ásták el a koronát, Szálasi azonban kiásatta ezt, és a koronára tette le esküjét a „nemzetvezető”, a németek kiszolgálója, Magyarország második világháborúbeli pusztulásának egyik legfőbb felelőse.

Szálasi azzal, hogy előszedette a koronát, ismét nehéz döntés előtt állt, minthogy a szovjet csapatok tovább nyomultak előre. Végül Ausztriába került a visszavonuló nyilasokkal és koronaőrökkel együtt a nemzeti ereklye. Ezt aztán április végén, illetve más források szerint május elején ástak el – nem először – Mattsee környékén. A koronaőröket, illetve katonatiszteket, akik elrejtették az ereklyét, az amerikaiak többször is kihallgatták, miután május másodikán a kezükbe kerültek a magyar „illetékesek”. A magyarok egymásnak ellentmondó, illetve hiányos vallomásokat tettek először, így csupán a kard került elő, aztán az amerikaiak tovább faggatták őket, és akkor már a koronára is rábukkantak egy sziklafal tövében.

Az amerikaiak nem hadizsákmányként kezelték a Szent Koronát, hanem letétbe helyezték, és a magyar-amerikai viszony „enyhülésekor”, 1977-ben megkezdődtek a tárgyalások a visszaszolgáltatásról. Ezek a megbeszélések már 1977 decemberében megállapodáshoz vezettek, és 1978. január htodikán Cyrus Vance amerikai külügyminiszter személyesen adta át az ereklyét a magyar állam képviselőinek. A magyar államot egyébként Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke képviselte, az átadási ceremónián nem vett részt a kommunista párt, az MSZMP első titkára, Kádár János.