Az inka kipuk titka – a rejtélyes csomóírás jelentése

Kolumbusz felfedezései előtt, a spanyol konkvisztádorok hódításait megelőzően Dél-Amerikában hatalmas birodalmat hoztak létre az inkák.

A birodalom összeomlásával, a nép eltűnésével együtt elveszett az a különleges tudás is, amellyel az indiánok rendelkeztek.

Az inkák ugyanis nem írtak (legalábbis európai értelemben nem használtak írásjeleket), viszont létrehoztak egy különleges nyilvántartási és kronológiai rendszert, az úgynevezett kiput.

A kipu lényege az, hogy színes és csomózott zsinórokkal számokat és bizonyos javakat, értékeket vagy éppen uralkodók egymásutániságát lehet nyilvántartani, időrendi sorrendbe állítani.

Mire jó a kipu?

A tudomány mai állása szerint a kipukat arra használták az inkák, hogy megörökítsék, kronológiai sorrendbe állítsák uralkodóikat. (A kipukat sokszor hasonlítják a rózsafüzérekhez, amelyek ma már Európában is elterjedtek, s amelyeket eredetileg a buddhista szerzetesek találtak ki, hogy megkönnyítsék maguknak az ájtatosságok szabályos elvégzését.)

Kipuk

A dél-amerikai kipukat egyes, az Andok elhagyatott, ritkán lakott vagy elzárt vidékein élő indiánok ma is alkalmazzák, például nyájaik számontartására.

Egy amerikai professzor, a buffalói Művészeti és Tudományos Főiskola (College of Arts and Sciences, Buffalo) tanára, Galen Brokaw most azonban azt állítja, hogy a mai indián törzsek szervezettségénél jóval bonyolultabb társadalmi struktúrával és fejlettebb kultúrával (kiemelkedő aranyművességgel, fazekassággal és kőszobrászattal) rendelkező inkák nemcsak egyszerű numerikus adatokat rögzítettek a kipukkal.

Azt már más kutatók is feltételezték korábban, hogy nem egyszerű numerikus adatok vannak a kipukon, hiszen a naptári, a leszármazási és az adóbegyűjtési adatok természetesen nemcsak számokból állnak.

Brokaw azonban azt hangsúlyozza, hogy miután az inkák nem használtak európai vagy ázsiai értelemben vett írást (de hozzátehetjük: a Közép-Amerikában élő maják írásbeliségét sem közelítették meg), ezért a kipuk tulajdonképpen az inka történetírás legfontosabb emlékei.

Kipu – a tudomány mai állása szerint

Az inkák valószínűleg az araukánoktól vették át a kipuk használatát. Ezek gyakorlatilag statisztikák, tehát számadatok feljegyzésére szolgáltak. A kipu mnemotechnikai (emlékezést segítő) eszköz, amely különböző vastagságú és színű zsinórokra kötött csomók tömegéből állt.

A kipu alapzsinórból és rákötött mellékfonalakból tevődött össze. A zsinór színe a tárgyat jelezte, amire az adatok vonatkoznak: például a sárga az aranyra, a fehér az ezüstre, a zöld a gabonára, a kék a vallás dolgaira, a bíbor a hadsereg ügyeire, a vörös az inkák vagyontárgyaira vonatkozóan adtak mennyiségi felvilágosítást.

A rövidebb-hosszabb, gyakran több méter hosszú, vastag főzsinórról tarka színű fonalak ágaztak szét rojtszerűen; ezeket bonyodalmas módon összefonták, és csomókba hurkolták. A csomók jelentése a fonal színétől, a hurkolás módjától és számától függött. E rendszernél fogva főként statisztikai összeírásokra, számvitelre, közigazgatási célokra szolgálhatott.

A kipukamajokok, a „csomózott zsinegek őrei” tették lehetővé, hogy a közigazgatás tisztviselőinek mindig világos képe legyen az emberekről és a javakról. Az állami tisztviselők kis csomókkal jelölték az újszülötteket, a házasulandókat, a katonai szolgálatra kötelezetteket és az aggastyánokat, „mintha csak papírról és tintáról lenne szó”. Poma de Ayala, egy XVII. századi krónikás, aki már a spanyol uralom alatt tevékenykedett, egyenesen azt állítja, hogy az inka birodalmat a kipu irányította.

Bonyolult rendszer

Ez tehát a tudomány mai állása szerint az, amit a kipukról tudni lehet. Ugyanakkor a kutatók várnak egy olyan „rosette-i kőre”, amely az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez hasonlóan a kipuk kódrendszerét is „feltörhetővé” tenné. (A rosette-i kő segítségével jött rá a francia Champollion a hieroglifák jelentésére.)

A zsinór színe és a csomózás iránya, fajtája, fonása mind-mind különböző jelentést takar. Brokaw szeint az sem kizárt, hogy akár költői, irodalmi alkotások is fennmaradhattak ilyen kódrendszer segítségével.

A buffalói kutató szerint a múzeumokban és magángyűjteményekben máig fennmaradt mintegy hatszáz kipu közül több darab valószínűleg nem numerikus információkat hordoz.

Brokaw szerint a kipuk rendszere sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan azt a tudósok eddig feltételezték.

Így például az andokbéli kommunikáció különleges eszköze lehetett, méghozzá olyan kommunikációé, amelyet mi nem feltétlenül érthetünk meg első pillantásra.

Nagy valószínűséggel a kipuk történeti adatokat is rögzítettek, erre utalnak azok a krónikák és feljegyzések, amelyek már a spanyol uralom idején készültek, de „kipukra alapozódtak” – teszi hozzá az amerikai professzor. Ezen történetírók közé tartozik például a már említett Poma de Ayala is, aki nemcsak számadatokat „nyert ki” a kipukból, amikor a XVII. században írt az inka uralkodók történetéről.

Érzelmek csomókkal

Inka maszk

Brokaw szerint a csomóírás nemcsak számokat, hanem akár érzelmeket, esztétikai élményeket és anyagi vonatkozásokat egyaránt kifejezhetett.

De ezek a jelentések össze is fonódhattak egymással. Így például a tízes számrendszert használó kipuk az inkák társadalmi tagozódását is kifejezhették tízesekkel.

Ezek ugyanis az alapvető társadalmi egységekre, az úgynevezett ayllusokra is alkalmazhatók voltak. Az ayllusok metaforái lehettek így például a tízes számok maguk.

A decimális struktúra nemcsak a számrendszerre, hanem az inka adminisztrációra is igaz volt. Ezt használták az egész birodalom területén. Ugyanakkor az ötös számnak is nagy jelentősége volt – nemcsak a számtanban, hanem a társadalmi struktúra felépítésében is.