Harminc éve egyesült (majdnem) Líbia és Tunézia

Az arab országok összefogása régi álma a közel-keleti, illetve az észak-afrikai államoknak. A nyugati gyarmatbirodalmak felbomlása után több kísérlet is történt az ősi arab birodalom modern kori feltámasztására. Az egyik legnevezetesebb Egyiptom és Szíria összefogása volt 1958-ban, amelyhez egy időben (távolról és gyengén ugyan), de Jemen is csatlakozott, és így létrejött az Egyesült Arab Államok nevű államszervezet. Nasszer egyiptomi vezetőt ezután népszavazással mindkét országban, Egyiptomban és Szíriában is elnökké választották. A nasszerista egyesítési kísérlet azonban kudarcba fulladt, Szíriában ugyanis lázadás tört ki 1961-ben, így aztán az Arábiai-félszigeten fekvő Jemennel sem lett volna érdemes tovább próbálkoznia a Nílus-parti országnak. Egyiptom elismerte 1961-ben Szíria kiválását, és felbontotta a Jemenhez fűződő szövetségét, ugyanakkor megtartotta az Egyesült Arab Köztársaság elnevezést.

Líbia és Tunézia

A hetvenes évek elején átmenetileg újra felerősödtek az arab egységtörekvések. 1971. április 17-én Egyiptom, Líbia és Szíria fogott össze, az „arab köztársaságok föderációja” keretében, majd 1973. szeptember elsejei hatállyal Líbia és Egyiptom egyesüléséről döntöttek. Ezek a tervek azonban többnyire papíron maradtak, akárcsak Líbia és Tunézia egyesítése, amelyről 1974. január 12-én, tehát éppen harminc évvel ezelőtt írtak alá megállapodást.

Moamer Kadhafi líbiai vezető egyébként ekkor tett látogatást Tunéziában, s kissé elhamarkodottan jelentették be az uniót. Sőt, a két ország viszonya egyre feszültebbé vált az idők során, még katonai incidensre is sor került 1980 januárjában Gafsánál, amelyben ugyan kizárólag tunéziai állampolgárok vettek részt, de az akció Líbia erkölcsi és politikai támogatását élvezte.

Az 1973-as arab-izraeli háború

Az egyiptomi-szíriai-líbiai államegyesítés kudarcát nem kis részben az okozta, hogy 1973-ban, a kezdeti sikerek ellenére Szíria és Egyiptom Izrael elleni összehangolt támadása sikertelen maradt. Az 1973-as arab-izraeli háborúban kis híján összeroppantották a zsidó államot az északkeletről (Szíriából) és délnyugatról (Egyiptomból) Izraelre támadó csapatok, végül azonban az izraeliek ellentámadásba mentek át, amely Egyiptom stratégiai fontosságú pontjait veszélyeztette.

Öt év múlva az 1978-as egyiptomi-izraeli különbéke, a Camp David-i megállapodás okozott törést az egyiptomi-szír kapcsolatokban. Ezután az Amerikai Egyesült Államok által támogatott két közel-keleti állam, Egyiptom és Izrael befejezték az egymás elleni katonai akciókat.

Libanon, Irak és Kuvait

A líbiaiak, pontosabban Kadhafi államfő mindeközben azonban nem adta fel az egyesítési kísérleteket: 1980-ban a Szíriával való uniót ötlötték ki Tripoliban, Líbia fővárosában, ám végül ez az idea sem valósult meg. Ugyanakkor ma Szíria befolyása érvényesül például egy szomszédos arab államban, Libanonban. A korábban hosszú éveken, évtizedeken át polgárháború által sújtott Libanonban gyakorlatilag Damaszkusz, vagyis Szíria érvényesíti ma befolyását.

Az úgynevezett arab egységtörekvések legradikálisabb megnyilvánulásainak egyike volt Szaddám Huszein bukott iraki diktátor terve az olajban gazdag Kuvait bekebelezésére. Irak 1990. augusztus 2-án lerohanta Kuvaitot, és iraki tartománynak minősítette az elfoglalt országot. Az amerikai haderő 1991. január 17. és február 28. között azonban bekerítette és kiszorította Kuvaitban tartózkodó iraki csapatokat, így a kis olajállam visszanyerte függetlenségét. (Azóta az amerikaiak lerohanták Irakot is, brit szövetségeseikkel karöltve, de ez az eseménysorozat már aligha sorolható az arab egységtörekvések közé.)