I. Erzsébet megkoronázása

Az ifjú királynő évtizedes vallási megosztottságot kapott örökül elődeitől, ezért első intézkedései a vallásháború elhárítására irányultak. Apja, VIII. Henrik szakította el az angol egyházat Rómától, az új vallásnak azonban nem dolgozták ki megfelelő dogmatikáját, sőt a kegyetlenkedéseiről is ismert király folyamatosan változtatta az anglikán egyház alapelveit. Kicsit ironikusan fogalmazva, ezen a területen (is) fejetlenség uralkodott az udvarban. Halála után először a protestáns (VI. Edward), majd a katolikus („Véres” Mária) hitelvek kerültek túlsúlyba. I. Erzsébet első politikai lépéseit William Cecil főkormányzó irányította, aki a különálló egyházat preferálta a katolikusokkal szemben. A királynő megszűntette a nyilvános katolikus miséket, de nem háborgatta a magánlakásokban tartott istentiszteleteket: „Csak Jézus Krisztus a fontos, a többi jelentéktelen vita!” 1559-ben szakított a pápával, és kimondatta, hogy az anglikán egyház feje „a királynő a parlamentben”. Sikerült megegyezni az alapvető hitelvekben is, 1563-ban a „harminckilenc cikkely” mérsékelten református teológia szellemében rögzítette a hittételeket. Intézkedései csupán átmeneti nyugalmat hoztak, a katolikusok alig várták visszatérésüket a templomokba, miközben a radikális protestánsok (puritánok) további reformokra törekedtek.

A skót kérdés

Skócia a XVI. század közepén egy gyéren lakott, feudális anarchiába süllyedt kis ország volt. Jelentőségét az adta, hogy néhány erődjében francia katonák állomásoztak, állandó fenyegetést jelentve Angliára. A reformáció vezetője John Knox volt, aki természetesen elítélte a katolicizmust, de a nőuralmat is (a trón várományosa Mária királyné). A franciák elleni harcban azonban szüksége volt Erzsébet támogatására, ezért elvein egy kicsit hajlított: „Erzsébeten kívül, minden asszonyi uralom ellen, hitbéli kötelessége a lázadás.” Anglia megadta a kért támogatást, ezzel a franciák kiszorultak a szigetről. 1561-ben Stuart Mária visszatérve Franciaországból és elfoglalta a skót trónt, de katolikusként nem sok esélye volt az ország valós irányítására és magánéleti „problémák” is nehezítették életét. Első férjét, a francia II. Ferencet hamar elvesztette, tanácsosát, az olasz Ricciót a szeme előtt gyilkolták le. Második férjét Lord Darnley-t felrobbantották, a harmadikat, Bothwell-t pedig elkergették. A skót nemesek börtönbe vetették, de sikerült megszöknie és I. Erzsébethez menekült.

Az angol uralkodó nehéz helyzetbe került, hiszen a katolikus Mária az angol trón várományosa is volt. Az angol parlament követelte a skót királynő mielőbbi kivégzését, és ehhez a megfelelő ürügyet maga Erzsébet szolgáltatta, amikor hamis levelekkel megtévesztve, „összeesküvésre” bírta rá rabját. Korábban orvgyilkosokkal akarta halálba segíteni, de írásos parancs nélkül senki nem mert kezet emelni Máriára. Az „összeesküvés” leleplezése jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy a parlament 1586-ban halálra ítélje a szerencsétlen foglyot, kivégzését 1587. február 8-án hajtották végre Fotheringay várában.

Támad a Nagy Armada

I. Erzsébet azonnal tiltakozott az „engedélye nélküli” kivégzés miatt, de nem tudta megtéveszteni a római pápát, aki azonnal kitagadta az egyházból és engedélyt adott az ország elfoglalására. Erre a feladatra azonnal jelentkezett Európa leghatalmasabb uralkodója, a spanyol II. Fülöp, akinek aranyszállítmányait rendszeresen megdézsmálták az angol kalózok, többek között a nagy hírnévre szert tett Drake kapitány, aki természetesen csakis a „hit védelmében” fosztogatta Spanyolország aranyhajóit. A spanyol flotta azonban nagy vereséget szenvedett, az angol hajók gyorsabbak és jobbak voltak ellenfeleiknél, a végső csapást azonban egy tengeri vihar mérte II. Fülöp hadára.

A jövő ígérete és problémái

A XVI. század második felében teremtődtek meg azok a feltételek, amelyek világbirodalommá tették Angliát. Hatalmas kereskedelmi és hadiflotta épült ki, megvetették lábukat az amerikai kontinensen és létrehozták első gyarmatukat, Virginiát. 1600-ban jön létre az India leigázását végrehajtó Kelet-Indiai Társaság. Természetesen számos feladatot és problémát nem sikerült megoldani: a vallási megosztottságot már említettük, az uralkodó azonban elmaradt a pénzügyi rendszer felülvizsgálatával, amely a kincstár kiürülését, és ezzel párhuzamosan a monopóliumok osztogatását jelentette. A közigazgatás átszervezése sem történt meg, a hatalom átcsúszott a parlament és a helyi nemesek kezébe. Ám ezekkel a problémákkal csak a Stuart uralkodók fognak szembesülni, miután I. Erzsébet 1603-ban végső nyugalomra tér.