Jan Palachra emlékeztek a prágai Vencel téren

Csehszlovákiát 1968. augusztus 21-én szállta meg a Varsói Szerződés öt tagállamának a hadserege, s ezzel véget vetett az Alexander Dubcek nevével fémjelzett, “Prágai Tavasz” néven elhíresült reformfolyamatnak. Moszkva nem nézte jó szemmel az “emberarcú szocializmus” kísérletét, s miután az akkori csehszlovák vezetés nem volt hajlandó leállítani a folyamatot, katonai erővel megszakította azt. Az akcióban a Szovjetunió mellett a bolgár, a lengyel, a magyar és a kelet-német hadsereg is részt vett.

Az akkor 20 éves Jan Palach egy kisebb fiatalokból álló csoport tagja volt, akik “önégetéssel” próbálták felrázni a csehszlovák lakosságot, nehogy beletörődjön a megszállásba. Palach búcsúlevelében “első fáklyának” nevezte magát, amelyet továbbiak fognak követni, ahogy az be is következett. Palach január 16-án gyújtotta fel magát a Vencel téren, s 19-én sérüléseibe belehalt.

A tiltakozások ellenére a szovjet megszállás több mint húsz évig tartott. 1989 januárjában Palachra emlékezve több ezer ember tüntetett Prága központjában az akkori kommunista rendszer ellen, amely néhány hónap múlva novemberben meg is dőlt. A 15 évvel ezelőtti eseményeket – Palach-hét néven – ma a “bársonyos forradalom” egyik előfutárának tartják a cseh történészek.