Ősi kereskedelmi utakat találtak a szibériai sarkvidéken

A 34, nem túl mélyen fekvő sír közül öt múmia volt rézzel beborítva, illetve rénszarvasbőrből, hódprémből, farkas- és medvebundából készült takaróval elfedve. Mindazonáltal az egyiptomi fáraók maradványaival ellentétben a szibériai testek „véletlenül” mumifikálódtak. A hideg, illetve a szárazság, az örök fagy birodalma őrizte meg a maradványokat, a réz pedig minden bizonnyal az oxidációs folyamatokat állította le.

A mostani felfedezések bizonyítják, hogy Szibéria nem volt elszigetelt pusztaság, hanem a nemzetközi kereskedelem bizonyos útvonalai elértek idáig, és a kulturális diverzitás (különbözőség, változatosság) sem kivételes errefelé. Minderről Natalija Fjodorova, az Orosz Tudományos Akadémia uráli fakultásának munkatársa nyilatkozott Jekatyerinburgban.

Leletek a 7.-9. századból

A középkori temető, amely Zeljonij Jar névre hallgat (a közeli falut nevezik így, ezért keresztelték el a lelőhelyet is ezután a régészek), egy félszigeten található. Ezt a félszigetet a „bennszülött” népesség, a nyenyecek, „a világ végének” nevezik.

Régészeti kutatások már 1976-ban bizonyos eredménnyel jártak ezen a területen. Akkor kerámiákat találtak errefelé, amelyek arra utaltak, hogy a környéken valamilyen település létezhetett egykor.

Az 1997-es expedíció alkalmával egy férfi holttestére bukkantak egy fa koporsóban. A test mellett egy vaskést találtak, amely alighanem harci eszköz volt. Egy ezüstmedált is előástak a kutatók, sőt egy bronzból készült madárszobrocska is kiegészítette a leletegyüttest. A leletek korát egyébként a 7. és 9. század közé tették a kutatók.

Később még több sírt ástak ki a környéken. A 34 közül tizenegy sírban összetört vagy hiányos koponyákra, összezúzott csontvázakra bukkantak. A sérülések elképzelhető, hogy rögtön a halál után történtek, vagyis rituális célból csonkították meg a testeket.

A másik hipotézis szerint viszont sírrablók is járhattak errefelé, és ők okozhatták utólag a károsodásokat, a nem feltétlenül erőszakos halált halt emberek maradványain. (Egyébként nem volt ritka az erőszakos halál sem: találtak olyan maradványokat, amelyeken szúrások nyomai fedezhetők fel, tehát még élve kapták a sebeket az áldozatok. Az egyik tetem szemüregében pedig nyílhegyet találtak, ami egyértelműen harcokra utal.)

Védő mágia

A szibériai sírok néhány sajátossága a„védő mágia” bevetésére utal: ilyenek például a bronz szobrocskák, amelyeket a halottak mellé helyeztek, megóvandó azokat a túlvilágon. A szobrocskák embereket és madarakat ábrázoltak minden bizonnyal. Láncokat, bőröket és prémeket is helyeztek a holttestek mellé, szintén „védő” jelleggel.

2000-ben találták az első rézborítású múmiát a kutatók. A holttest egy gyermeké volt, akinek az arcát rézlemezek borították. Három további, rézborítású gyermekmúmiára bukkantak az archeológusok 2001-ben. Mindegyiket apró rézabroncsok fogták körbe, az abroncsok száma 4-5 volt általában.

Egy vörös hajú férfi

Egy fémmegmunkáló műhely maradványai között a kutatók kiástak egy fából készült szarkofágot, amely az eddigi legjobban megőrződött múmiát tartalmazta. Egy vörös hajú férfi holttestéről van szó, akinek a mellétől a lábáig rézlemezek borították a testét. Mellette volt egy vasból készült fejsze, továbbá konzerválódott medveprémek és egy bronzból készült, medvefejet ábrázoló csat.