A muzulmán fejkendő színe és visszája

A szombati megmozdulás arról tanúskodik, hogy Franciaország közel négymilliós muzulmán kultúrájú – hívő és vallását nem gyakorló – lakosságának különböző közösségei sem ítélik meg egységesen a kérdést. A felvonulásokon homlokegyenest ellenkező platformon álló szervezetek képviselői vettek részt, egymással feleselgető jelszavakkal.

A demonstrációra egy alig ismert fundamentalista csoportocska, a Franciaországi Muzulmánok Pártja (PMF) adta ki a felhívást. Vezetője, a jobboldali szélsőség felé hajló, antiszemita nyilatkozatokkal is operáló Mohamed Latreche “hadsereg nélküli hadvezér”, aki többször próbálta azzal feltűnni, hogy más szervezetek akcióihoz csapódva szerzett magának szónoki emelvényt. A hétvégi eseménytől a már itt született muzulmánok több világi szervezete éppen a rosszhírű Latreche szerepvállalása miatt maradt távol.

Dalil Boubakeur, a Franciaországi Muzulmán Felekezet Tanácsának (CFCM) mérsékelt vezetője két héttel a rendezvény előtt eltanácsolta vallása követőit a részvételtől. Utólag meg is állapította, hogy a tüntetésen a muzulmán közösség alig 0, 6 százaléka képviseltette magát.

A Nicolas Sarkozy belügyminiszter bábáskodásával alig egy éve létrejött első hivatalos franciaországi iszlám képviseleti testület távolról sem volt egységes az iskolai kendőviselés tilalma ügyében. A CFCM-ben nagy többséggel bíró UOIF ( Franciaországi iszlám szervezetek szövetsége) a kezdeményezés támogatására szólított fel.

A beilleszkedett, muzulmán gyökereiket vállaló közösségek világi szervezetei közül sokan fogalmaztak meg fenntartásokat, sőt jogos aggodalmakat a készülő törvénnyel szemben. Szerintük szükségtelen a beilleszkedés és hagyományőrzés kettős terhét viselő, magát a Francia Köztársaság egyenrangú állampolgárának tekintő vegyes kötődésű lakosságot azzal ingerelni, hogy az “egymás iránti tolerancia” elvére hivatkozva bárhol – így akár az iskolákban – betiltják a kulturális örökségüket kifejező viseletet.

Borúlátó jóslataik szerint a törvénytervezet várható elfogadása és őszi bevezetése után a fundamentalista iszlám szervezetek létrehozzák saját magániskoláikat (eddig ilyenek nem voltak), ami aztán tényleg jó táptalaj lesz az iszlám szélsőség szellemi magvainak széles körű elhintéséhez.

A törvény védelmezői arra a demagóg önellentmondásra mutattak rá, hogy a párizsi és vidéki felvonulásokon a francia trikolort muzulmán kendőként fejükre borító asszonyok és lányok saját alávettségük jelképével követelték a szabadságot: a vallási hovatartozás jelének viseléséhez való jogot.

Megjegyzendő, hogy Franciaországban csak az alsó- és középfokú állami tanintézményekből (az egyetemi autonómia miatt a felsőoktatásban már nem) akarják törvénnyel kirekeszteni a vallási jelképek (kereszt, kipa, kendő) tüntető viselését. A 65 milliós, muzulmán kultúrájú Törökországban viszont valamennyi közintézményben és az egyetemeken is tilos muzulmán öltözéket hordani.

A tüntetés osztatlan elégedettséget keltett a francia szélsőjobb vezérkarában. Jean-Marie Le Pen, a bevándorlók franciaországi befogadásának legelszántabb ellenzője leplezetlen örömmel állapította meg: A demonstráció tüntető sikere kiválóan alkalmas arra, hogy megmutassa az egyszerű franciáknak, mekkora problémát okoz az idegenek bevándorlása. A Nemzeti Front vezetője nem csinált titkot abból, hogy a március végi regionális választásokon szavatözönt remél a szombati kendővédő tüntetés visszahatásaként.