170 éve született Mengyelejev
Tobolszk orosz városban született 170 évvel ezelőtt Dmitrij Ivanovics Mengyelejev kémikus, a periódusos rendszer megalkotója.
Mengyelejev 1834. január 27-én született a szibériai Tobolszkban. Családjában ő volt a legfiatalabb gyermek, a tizenhetedik! A helyi gimnáziumba járt, és édesapja halála ellenére (ekkor 14 éves volt) anyja úgy döntött, hogy tovább kell taníttatni a tehetséges fiút. 1856-ban fejezte be tanulmányait a Szentpétervári Egyetemen, ahol magántanári állást is kap. 1859 és 1861 között németországi tanulmányúton jár, felkeresi Heidelberget és részt vesz egy karlsruhei konferencián is. 1864-től az általános kémia professzora lett Szentpéterváron, s 1865-ben szerezte meg doktorátusát ugyanitt.
A periódusos rendszer
1869-ben megjelenik leghíresebb műve, a Kémia alapelvei. Ekkor alkotta meg a híres periódusos rendszerét, amely a kémiai elemeket foglalta egységes táblázatba. A szisztéma alapja az a felismerés, hogy az elemek kémiai tulajdonságai az atomsúly növekedésével periodicitást mutatnak. 1871-ben kiadta a periódusos rendszer javított változatát, és e munkájában, táblázatán helyüket üresen hagyva jelezte további, addig ismeretlen elemek létezését. Ilyen volt például a germánium esete, amelyet akkor még nem fedeztek fel. Sőt Mengyelejev képes volt arra is, hogy ezen ismeretlen elemek tulajdonságait is előzetesen megállapítsa – írja róla a Larousse Enciklopédia. Feltevései később beigazolódtak, elsősorban a modern atomfizika járult hozzá újabb és újabb elemek felfedezéséhez. Érdemes megemlíteni, hogy táblázata nem tartalmazta a nemesgázokat, igaz, azokat abban az időben még nem ismerték.
Mengyelejev maga így írt a periódusos rendszerről: “Ha az elemeket függőleges oszlopokban rendezzük el növekvő atomsúly szerint úgy, hogy a vízszintes sorok analóg elemeket tartalmazzanak ismét csak növekvő atomsúlyuknak megfelelően, olyan elrendezést kapunk, amelyből több általános következtetést vonhatunk le. Az atomsúlyuk nagysága szerint elrendezett elemek tulajdonságaik periodikus váltakozását mutatják. Kémiailag hasonló elemek atomsúlya vagy igen közel esik egymáshoz, vagy azonos nagysággal növekszik. Az atomsúlyok szerinti elrendezés megfelel az elemek valenciájának és bizonyos fokig a kémiai viselkedésükben mutatott különbségnek. A természetben leggyakrabban előforduló elemeknek kicsi az atomsúlyuk, és mindegyik ilyen elem jellegzetes viselkedésével tűnik ki. Ilyen módon ezek típusoknak tekinthetők, és a legkönnyebb elem, a hidrogén jogosan szerepel, mint a tömeg egysége. Sok új elem felfedezését megjósolhatjuk; például a Si (szilícium) és Al (alumínium) analóg elemeit a 65 és 75 atomsúly között.” (Ez lett későbbi germánium.)”
Mások is próbálkoztak
Érdekesség, hogy Mengyelejevtől függetlenül, szintén 1869-ben (de a pétervári professzor után) a német kémikus, Lothar Meyer is magyarázatot adott az elemek tulajdonságainak periodicitására, de elmélete nem volt olyan mély és megalapozott, mint az orosz tudósé. Mengyelejev egyébként francia és angol kutatók korábbi elméleteit fejlesztette tovább, így támaszkodott Beguyer de Chancourtois és Newlands munkásságára is.
Mengyelejev a fizikai kémia terén is végzett korszakalkotó kísérleteket. Vizsgálatai közül kiemelkedik a kritikus hőmérséklet létezésének megállapítása.
Egy kis magánéleti zűrzavar
Magánélete kezdetben nem volt szerencsés: 1863-ban, egyik nővére tanácsára vette feleségül Feozva Lescsevát. Két gyermekük született, de aztán különváltak. Később egy művészetet tanuló diáklányt ismert meg a vegyészprofesszor. A lány szülei ellenezték a házasságot, és Rómába küldték Annát. Mengyelejev utána ment, és azzal fenyegeztőzött, hogy ha nem lesz az övé, akkor beleugrik a tengerbe. Végül összeházasodtak és a „sikeresebb nász” után négy gyermekük született.
Az orosz vegyész 1907-ben hunyt el. Nobel-díjat soha nem kapott tevékenységéért, jóllehet élete utolsó hat évében már kiosztották a tudományos világ legrangosabb elismerését.