160 éve született Benczúr Gyula

Benczúr Gyula alakja az akadémikus festészettel forrott egybe. Az Osztrák-Magyar Monarchia hamis történelmi pátosza, a nemzeti nagyság keresése igényelte a piktoroktól is a nemzet dicsőítését. Ezt a legkülönbözőbb, de elsősorban konzervatív eszközökkel érték el a művészek. Miközben Párizsban már régen az impresszionizmus hódított, nálunk Szinyei Merse Pál nem tudott sikert aratni ezzel az irányzattal, s ezért sokáig vissza is vonult a nyilvánosságtól. Egy nemrégiben az Ernst Múzeumban rendezett Benczúr-kiállításon azonban kiderült, Szinyei nem volt egyedül. Ifjú korában a későbbi historikus festő, Benczúr is olyan tájképeket alkotott, amelyek megállnák a helyüket nemzetközi összevetésben is.

De Benczúr mégsem folytatta az impresszionistákra emlékeztető festészeti módot. Megcsontosodott, régieskedő festményei viszont kiváló alkalmat nyújtottak a monarchia vezető köreinek, hogy az önállóságát csak félig-meddig visszanyerő Magyarországon a nemzet fölényét hirdessék. Közben persze a duális állam szerkezete recsegett-ropogott, és az I. világháború után szétesett a Deák Ferenc és Ferenc József által kialkudott kettős monarchia.

Benczúr képei viszont megmaradtak nekünk, és talán sokan azt hiszik, hogy valamilyen réges-régi festő műveit látják a Nemzeti Galériában, amikor történelmi eseményeink egyik legfőbb megörökítőjének műveit nézik. Közben persze alig több mint százéves alkotások lógnak képtáraink falán. Ezek legfőbb érdeme, hogy történelemkönyveinkben van mivel illusztrálni olyan csatákat és eseményeket, amelyeket az adott korban nem örökítettek meg a festők.

Benczúr élete

Benczúr Gyula 1844. január 28-án született Nyíregyházán. Középiskolai tanulmányit Kassán folytatta, de ezzel párhuzamosan elkezdte az ismerkedést a festészettel és a rajzolással is. A Klimkovits testvérek magániskolájában sajátította el a legfontosabb művészeti alapelemeket. (Más források szerint első tanára nem egy Klimkovits, hanem Klimnovics Béla volt.) Az 1861-től a müncheni Akadémián folytatta tanulmányait, ahol többek között Székely Bertalan és átmenetileg Munkácsy Mihály is tanult. Szinyei Merse Pállal pedig hosszabb ideig közös műtermet béreltek és az ekkor készült képeik egymás hatásáról tanúskodnak. Két év múlva Szinyeivel együtt került be a híres tanár, Karl von Piloty osztályába.

Benczúr Gyula 1869-ben végzett az Akadémián és itt figyelt fel rá II. Lajos bajor király, aki kastélyait rokokó stílusban kívánta freskókkal díszíteni. Benczúr sokat panaszkodott a témák sivárságára. 1876-ban művészetének elismeréséül II. Lajos a müncheni Akadémia tanárává nevezte ki Benczúrt, aki csak magyar állampolgárságának megtartásával vállalta el a tisztséget. II. Lajos bajor király megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry című festménye, amely 1874-ben készült.

A Hunyadi László búcsúja című történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása című műve is. Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi az 1875-ös Vajk megkeresztelése.

1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát.

Több tanári állást is ajánlottak neki Weimarban és Prágában is, de ő szívesebben fogadta el Trefort Ágoston magyar kultuszminiszter ajánlatát a Budapesten meginduló művészképző intézmény élére. 1883-ban tehát hazatért, s haláláig a mesteriskola igazgatójaként, mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el.

A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele című művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Ferenc József és gróf Tisza István arcképe.

1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja is lett. 1920-as halála után a Nógrád megyei Dolányt – itteni birtokán hunyt el június 16-án – Benczúrfalvának nevezték el.