Vendel, Irén, Kleopátra2020. október 20., kedd
Kultúra

250 éve született a legnagyobb diplomata, Talleyrand

National Geographic Magyarország

250 évvel ezelőtt, 1754. február 2-án, született Charles-Maurice de Talleyrand-Perigord herceg, a francia diplomácia legkiemelkedőbb alakja. A herceg megítélése már saját korában is szélsőségesen végletes volt és ez a mai napig nem változott.

A család nem sokat foglalkozott az ifjúval, nevelését egy külvárosi asszonyra bízta, aki egyáltalán nem törődött a gyermekkel. Ez az eljárás általános volt a párizsi nemesség körében, de Talleyrand számára majdnem végzetesnek bizonyult: még gyermekkorában megnyomorodott, és egész életére sánta lett, amikor nem figyeltek rá és lezuhant egy magas kredencről. Ez a baleset döntötte el további sorsát is: az örökség az öccsére szállt, és őt papi pályára adták.

Új jövedelemforrás: az egyház

Egyházi tanulmányait nyolcévesen kezdte a Harcourt kollégiumban, majd a Saint-Sulpice szemináriumaira járt néhány évig. Bár rendkívüli értelmével és jó modorával könnyen megkedveltette magát, mégis fogolyként élt az iskola falai között, 1775-ben otthagyta a papneveldét. A párizsi Sorbonne tanulója lett és belevetette magát a világi élvezetekbe, hamarosan kis csoport alakult körülötte, amelyet találóan az „elmésség, romlottság és nővadászat társaságának” neveztek.

Erről az időszakról később így emlékezik: „aki nem élt 1789 előtt, nem ismeri az élet igazi édességét.” Anyagi függősége is megszűnt szüleitől, miután 1779-ben pappá szentelték és rövidesen egyházi tisztséget is vállalt, ám életmódján nem változtatott. Rendszeres látogatója lett a híres párizsi szalonoknak, ahol a szabadon gondolkodó értelmiségiek gyűltek össze. Talleyrand hamar hírnevet szerzett magának, szellemi képességeivel, kritikus megjegyzéseivel lenyűgözte hallgatóságát és ő ki is használta a csodálatot, főleg a gyengébb nem körében. 1788-ban, anyja kifejezett tiltakozása ellenére, kinevezik Autun püspökének, s bár a hercegnek esze ágában sem volt elhagyni a fővárost, örömmel töltötte el az új jövedelemforrás.

A forradalom

1789-ben a király összehívta a parlamentet, az utolsó rendi gyűlésre Talleyrand egyházmegyéje küldötteként utazott el. A szokásoknak megfelelően ő is egy cahier-t (sérelmi levelet) kapott útravalóul, amelyben követelték a rendi gyűlés rendszeres összehívását, a parlament adókivetési jogának tiszteletben tartását, szólás-, és sajtószabadságot, illetve szabad kereskedelmet. A rendkívül liberális program merőben szokatlanul hangzott a papok gyűlésén, hiszen ezek teljesítése az alkotmányos királyságot előlegezte volna meg. A júliusi események azonban túlléptek Talleyrand pontjain. Mikor a tömeg elfoglalta a Bastille-t, a herceg azonnal felkereste a királyt és követelte a hadsereg bevetését az elszabadult indulatok megfékezésére. A király azonban tétlenül szemlélte az eseményeket, ezért mondhatta a herceg: „Ebben az esetben, fenséges uram, nem marad más hátra, mind hogy mindannyian csupán önnön érdekünkkel törődjünk, ha egyszer a király és a királyi hercegek is a sors önkényére bízzák az ország és a monarchia érdekeit.”

Ettől kezdve Talleyrand a forradalom hívévé vált, 1789. október 10-én elhangzott híres beszédében felajánlotta az egyházi földeket az állam javára, ezzel vetve véget az országot sújtó pénzügyi válságnak. Lépése kettős hatást váltott ki, egyrészt rendkívüli mértékben megnövelte népszerűségét a Nemzetgyűlésben, amelynek elnökévé választották. A másik következmény viszont kevésbé volt kellemes, a pápa kiátkozta renitens szolgáját. Mérhetetlen fájdalmában levelet írt barátjának: „Jöjjön, vigasztaljon meg, vacsorázzon nálam. Mindenki köteles tőlem a tüzet és a vizet megtagadni, ennélfogva ma este csak hideg sültet és jégbe hűtött bort fogunk fogyasztani.”

Miután az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlatta önmagát, Talleyrand munka nélkül maradt, ennek ellenére diplomáciai küldöttségek tagjaként többször Londonba utazott. A francia kormány, túlbecsülve erejét, háborút indított Ausztria ellen. A herceg feladata volt biztosítani Anglia semlegességét a háborúban, s ezt sikerrel teljesítette. A harcok a francia csapatok vereségével kezdődtek, a bűnbakot kereső párizsiak a király és a monarchisták ellen fordultak, Talleyrand-nak pedig menekülnie kellett.

Külügyminiszterség – most aztán vagyont kell szerezni…

Anglia nem fogadta szívélyesen a herceget, a Londonba menekült francia nemesek mindent elkövettek, hogy kiutasítsák az országból gyűlölt ellenségüket. A herceg nem tehetett mást, Amerikába utazott. A jakobinusok bukása után térhetett csak vissza hazájába (1795-ben), ahol az új kormány (Direktórium) rögtön szolgálatába fogadta Talleyrand-t. Bár senki nem bízott benne, mégis külügyminiszternek nevezték ki. A hír hallatán a mindig szenvtelen és nyugodt herceg sírva ölelgette barátait: „A hely a miénk! Most azután óriási vagyont kell szerezni, óriási vagyont…”

Tervét tökéletesen kivitelezte, Talleyrand megvesztegethetőségének híre a világ minden sarkába eljutott, ám más módon is gyarapította vagyonát. Külügyminiszterként előre értesülhetett a politikai és kereskedelmi egyezményekről, ezt kihasználva rendkívül eredményesen fektette be pénzét a tőzsdén. Közel negyed évszázadon át Párizs határozta meg Európa államainak határait, és ki befolyásolhatta volna eredményesebben a mindenkori „nagyúr” kedélyét, ha nem bizalmas külügyminisztere? Végül Talleyrand vagyona a különböző kereskedelmi szerződéseknek köszönhetően gyarapodott. Hiszen ki utasította volna el a mindenható Franciaország kereskedelmi ajánlatát, akármilyen kedvezőtlen volt is a másik félnek?

Édességek

A külügyminiszter „befolyásolhatóságának” híre nagy nyilvánosságot kapott 1798-ben. Egy amerikai küldöttség érkezett Párizsba, ahol kéréseinek gyorsabb teljesítéséért Talleyrand egy kis „édességet” kért. A küldöttség felháborodása az amerikai kongresszus termeibe is eljutott és a sajtó XYZ-ügyként ismertette a botrányt. A herceg természetesen mindent tagadott, azonban senki nem hitt neki. Végül, a finom diplomáciai érzékkel nem rendelkező amerikaiak is belátták tévedésüket, és ez után beépítették költségvetésükbe az „édesség” tételt.

Még Talleyrand életében megpróbálták megbecsülni a herceg ily módon szerzett vagyonát, de még néhány év jövedelmét sem sikerült teljesen összeírni. Mi sem tudjuk a pontos összegeket, de nem tévedünk nagyot, ha százmillió aranyra becsüljük a megvesztegetéssel szerzett jövedelmét. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy ha nem sikerült a kért eredményt felmutatni, akkor Talleyrand visszaadta a felvett összeget, és soha nem vállalta Franciaország érdekeinek elárulását. (Ez persze csak a Talleyrand által elképzelt Franciaországra vonatkozott, nem pedig a Párizsban uralkodó mindenkori rezsimre – az ugyanis néha évente, néha havonta változott a herceg fél évszázados diplomáciai és politikai pályafutása alatt.) Talleyrand ugyanis csak akkor árulta el “Párizst”, ha az egész Franciaország vesztét érezte.

A Direktórium belpolitikai helyzetét állandó bizonytalanság jellemezte, a választási rendszernek köszönhetően soha nem alakulhatott stabil kormány. Ezért a politikai körök és a gazdaság irányítói elkezdték keresni azt az erős embert, aki véget vet az állandósult belpolitikai viharoknak.

Összesküvés Napóleonért

Összeesküvés vette tehát kezdetét, amelynek főszereplői Talleyrand, Fouché (a titkosszolgálatok feje) és a már nagy népszerűségre szert tett fiatal tábornok, Bonaparte Napóleon. A puccs 1799. brumaire 18-án teljes sikerrel végződött, a tábornok megkapta az első konzul címet. Talleyrand megmaradt külügyminiszternek és eleinte feltétlen híve volt a leendő császárnak, visszaemlékezések szerint: „… sohasem hízelgett Bonaparte becsvágyának, hanem ellenkezőleg, mindig igyekezett józan érdekeire figyelmeztetni.” Lustasága kifejezetten előnyére vált a birodalomnak, Bonaparte át nem gondolt, hirtelen hozott határozatai több napig pihentek a minisztériumban, egészen addig, amíg meg nem győzték az uralkodót döntésének visszavonásáról.

A herceg végre megvalósíthatta tervét, békét és szövetséget kötött Angliával és Ausztriával, ezzel biztosítva Európa békéjét. Oroszországgal kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedett, minimálisan semlegességét biztosította.

1804-ben az első konzul császárrá koronázta magát, s a forradalom Bonapartéja átváltozott könyörtelen és becsvágyó Napóleonná. A katonai sikerektől elbódult császár átlépte a politikai realitások határát, csak kegyenceket tűrt meg maga mellett, akik akaratának engedelmes végrehajtói voltak. A rendszer stabilitása mindvégig személyén múlott, aki mindinkább családi hitbizományként kezelte Európát.

Talleyrand tervei romokban hevertek, folyamatosan szerveződtek a császár elleni koalíciók, bár az elkerülhetetlen vég több évig váratott még magára.

Összeesküvés Napóleon ellen

1807-ben lemond külügyminiszteri posztjáról, de politikai befolyását nem vesztette el.
A herceg először I. Sándort, az orosz cárt kereste meg 1808-ban: „Sire, önnek hatalmában van megmenteni Európát, de csak akkor, ha nem enged Napóleonnak. A francia nép civilizált, de uralkodója nem az, Felséged civilizált ember, de népe nem az. Ebből következik, hogy a francia nép szövetkezzék az orosz uralkodóval.”

Miután sikeresen megakadályozta az amúgy is csak ideiglenes francia-orosz szövetséget, Párizsba utazott és elkezdte szervezni a belső ellenállást. A császár éppen Spanyolországban hadakozott, mikor nyilvánosság előtt együtt mutatkozott a két rivális, Talleyrand és Fouché. A titkosszolgálatok vezetője kitűnően ismerte az ország politikai és gazdasági helyzetét, szervezetére jellemző, hogy kémei között szerepelt Napóleon felesége is. E furcsa barátság valóságos villámcsapásként érte az uralkodót, még a hadműveletek befejezését sem várta meg, azonnal Párizsba rohant. Magához rendelte a herceget és elkövette élete egyik legnagyobb hibáját, személyében sértette meg Talleyrand-t. Ezzel politikai ellenfeléből személyes ellenséget csinált. A herceg másnap felkereste Metternichet, aki az osztrák császárság párizsi nagykövete volt, és felajánlotta szolgálatait.

Napóleon többé nem számíthatott a herceg szolgálataira, még egyszer kért tőle tanácsot, mikor az orosz frontról visszatérve megkérdezte, mit tegyen? A herceg válasza a lehető legjobb volt: „Alkudozzon, amíg van mi fölött alkudoznia.” Napóleon azonban nem alkudott, és mindent elvesztett.

Bécsi kongresszus

A császárság bukását követően Talleyrand rövid ideig miniszterelnök lett, és minden befolyását latba vetette, hogy XVIII. Lajos visszakerüljön a trónra. Döntését senki nem értette egészen az európai háborúskodásokat lezáró béketárgyalásokig. XVIII. Lajos a herceget nevezte ki a külügyek mindenható irányítójának, akinek feladata igen nehéznek ígérkezett, megőrizni országa politikai státuszát. A politikatörténet az itt felmutatott teljesítményét tartja legtöbbre. Politikai legitimitásra hivatkozva sikerült az ország területi integritását megőriznie. Franciaország – Anglia és Ausztria szövetségeseként! – megerősödve került ki a tárgyalásokból. Poroszország jövőjét illetően kitűnő jósnak bizonyult, ellenezte annak területi gyarapodását, mert: „Ha Poroszország megtalálja számítását, akkor rövid évek alatt militarista monarchiává lesz.”

Utolsó évek

Talleyrand ügyeskedését azonban Napóleon majdnem keresztülhúzta: amikor a korzikai Elba szigetéről visszatért, és ismét magához ragadta a hatalmat, leleplezte Talleyrand diplomáciai mesterkedéseit, amelyekkel a bécsi kongresszuson a győzteseket játszotta ki egymás ellen, az általa képviselt Franciaország érdekében. Waterloo-nál ugyan Napóleon végleg eltűnt a történelem színpadáról, de Talleyrand-nak is távoznia kellett átmenetileg a politikai életből.

Párizsba visszatérve, azonnal leváltották – de ebben nem a bécsi kongresszuson játszott szerepe volt a döntő, hanem az, hogy a Bourbonok utálták az őket korábban már többször is eláruló herceget. Talleyrand vidéki birtokára költözött, és csak gúnyirataival hívta ki maga ellen a „semmit sem felejtő és semmit sem tanuló Bourbonok” haragját (az uralkodócsaládról szóló mondásai időközben szinte közhellyé váltak). Az 1820-as évek végén sorra keresték fel az egyre elégedetlenebb politikusok és hallgatták meg tanácsait. Támogatta az 1830-ban kitört forradalmat. Támogatásának súlyát mi sem bizonyítja jobban, hogy még az azonnali katonai beavatkozást sürgető I. Miklós orosz cár is elgondolkodott az új kormány erejéről: „Ha egyszer M. de Talleyrand csatlakozik az új francia kormányhoz, akkor ennek a kormánynak szükségképpen esélyei vannak a fennmaradásra.” Az új kabinet valóban megszilárdult, és jutalmul reaktiválta az idős politikust, aki az 1830-as években ismét diplomáciai megbízatásokat kapott.

A mindig kiszámíthatatlan, a jövőt pontosan előrelátó politikus zsenialitását jól szemlélteti a halála (1838. május 17) után elterjedt kis bon mot: „Talleyrand meghalt? Csak nem? Érdekes volna megtudni, hogy mit akar ezzel?”

Hozzászólások

Ókori lovas labdajáték nyomára bukkanhattak

Ókori lovas labdajáték nyomára bukkanhattak

Régészeti bizonyítékok árulkodnak arról, hogy miként kapcsolódtak ki Közép-Ázsia lakosai 3000 éve.

Miért váltsunk téli abroncsra?

Miért váltsunk téli abroncsra?

Ismét nyakunkon a közlekedés szempontjából legkevésbé kedvelt évszak, a tél. Ilyenkor nem csak az ablakmosó folyadékot kell télire cserélnünk, hanem az abroncsainkat is célszerű a téli útviszonyokra optimalizált téli gumikra váltani.

Tudatos felkészülés az őszi hónapokra

Tudatos felkészülés az őszi hónapokra

Az ősz sokak számára az elmúlás évszaka, pedig valójában az újjáéledés első lépése.

Pogány templomot fedeztek fel Norvégiában

Pogány templomot fedeztek fel Norvégiában

A szentélyben többek közt Thort és Odint tisztelték 1200 éve.

Előkelő középkori temetőt azonosítottak Németországban

Előkelő középkori temetőt azonosítottak Németországban

Úgy tűnik, a sírok egy részében a Türingiai Királyság előkelő személyei nyugszanak.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket