Lesz-e Kalinyingrádból Kantgrád?

Az egykori Kelet-Poroszország fővárosában –akkor még Königsbergnek hívtak – született Immanuel Kant, híres filozófus, az egyetemes gondolkodás egyik meghatározó alakja.

Ha azonban valaki azt gondolná, hogy Kant halálának kétszázadik, születésének pedig 280. évében a szülőváros emlékévet szentel neves fiának, az nagyot téved!

Ki volt Kalinyin?

Kant ugyanis német volt, Kalinyingrád pedig ma orosz. (Korábban pedig szovjet, azelőtt német, még korábban pedig porosz város.) Minthogy jelenleg oroszok lakják többségében a korábban német várost, a jelenlegi moszkvai politikai elit és helytartói nem látják szívesen a német kultúra emlékeit a városban. Ennek megfelelően kezelik Kant február 12-ei évfordulóját is. Ekkor lesz kétszáz éve, hogy elhunyt a világhírű filozófus, aki gyakorlatilag ki sem mozdult a városból, s amely éppen ezért szinte egybefonódott nevével.

Ennek ellenére Kalinyingrádban hiába kezdeményezték a helyi Kant-hívek, hogy nevezzék át a várost, és a névadó ne Sztálin egyik legalamuszibb kiszolgálója, Kalinyin legyen, hanem Kant.

(Az, hogy az eredeti városnév, Königsberg visszaállíttassék, a mai orosz közéletet ismerve végképp kizártnak tűnik – állítja a Der Spiegel német magazin.)

Kalinyin egyébként annyira elvtelen kiszolgálója volt a szovjet diktátornak, hogy azt is zokszó nélkül tűrte, hogy míg ő – tulajdonképpen csak formálisan – államelnök volt, a feleségét egy kényszermunkatáborba hurcoltassa Sztálin.

Legyen Kantgrád, esetleg Immanuilszk?

Így nem véletlen, hogy Kalinyin nevét törölték számos oroszországi település elnevezéséből. Egyetlen kivétel volt csupán, az egykori Königsberg. Itt nem nyúltak hozzá a névhez, pedig javaslatokból nincs hiány. Egyesek Kantgrádnak keresztelnék át a várost, mások a még oroszosabb, de a filozófus keresztnevét hordozó Immanuilszkot javasolják. Egyelőre azonban minden változatlan, még a filozófus egykori otthona mellett átvezető Lenin proszpekt egy részét sem sikerült átneveztetni Kant emlékére.

Közben Kant hívei egyre többen lesznek az immár orosz városban. A Der Spiegelnek nyilatkozva Leonard Kalinnyikov, a helyi egyetemen filozófia professzora úgy vélekedett, hogy húsz év múlva talán már Kantgrádnak hívják majd a kelet-poroszországi települést. Hogy mindez valóra válik-e, azt persze nem tudni. Annyi bizonyos, hogy ha Kant-év nem is lesz, február 12-én a német külügyminiszter, Joschka Fischer koszorúzásra érkezik Kalinyingrádba, és az első német konzul is ekkor kezdheti meg a munkáját az egykori német városban.

Állítólag Putyin elnök is eljön. Igaz, ő egy kicsit késni fog. És nem is Kant miatt érkezik – ő Erzsébet cárnő 6, 5 méter magas szobrát fogja felavatni pár nap múlva. Hogy ki volt Erzsébet cárnő? Nos, ő a hétéves háború (1756-1763) során néhány hónapra elfoglalta Königsberget, vagyis az oroszok is igazolhatják, ők már évszázadok óta itt voltak. Nem véletlen az sem, hogy hatalmas ortodox katedrális épül most Kalinyingrádban. Bár az utak sokszor járhatatlanok a településen, az idei költségvetési évben tízmillió rubelt szánnak az illetékesek arra, hogy a Megváltóról elnevezett templomot felépítsék.

Poroszok, németek, oroszok

Az egykori Kelet-Poroszországban tehát már a harmadik nemzet kezdi egyre alaposabban megvetni lábát. Mint ismeretes, a poroszok nem germán népcsoport voltak, hanem egy balti nyelvet, a mai letthez és a litvánhoz hasonló nyelvet beszéltek. A középkorban azonban a német előrenyomulás egyre inkább kiszorította a baltiakat, a megmaradt népességet elgermánosították.

Az elnémetesítés folyamatában fontos állomást jelentett az, hogy megalapították Königsberget. Ennek a 750. évfordulója lesz jövőre. Érdekes módon Moszkvában úgy döntöttek, hogy 2005-ben mégsem Königsberg, hanem „Kalinyingrád” alapítását ünneplik majd…

Königsberg alapítása természetesen egy korábbi balti (porosz, tehát nem német!) település helyén történt. Az alapító a Német Lovagrend volt, amely – finoman szólva – nem volt túlzottan népszerű 1255 táján e vidéken.

A várost egyébként azért nevezték el Königsbergnek, vagyis Királyhegynek, mert a Lovagrend tisztelegni akart a cseh király, II. (Premysl) Ottokár előtt, aki segítette őket a porosz területek meghódításában.

Ottokár egyébként nem végezte dicsőségesen: Habsburg Rudolf legyőzte őt a morvamezei csatában, amelyet a magyarok döntöttek el a Habsburg császár javára. A cseh király nemcsak a csatát vesztette el, hanem az életébe is került a morvamezei ütközet.