Tíz éve történt az Ó utcai házomlás

1994. február 4-én összeomlott egy lakóház Budapest VI. kerületében. Az Ó utca 24. tragédiája emberéletet is követelt.
Az alábbiakban felidézzük Kőszeg Ferenc parlamenti képviselő napirend előtti hozzászólásának részleteit. A honatya a tragédia utáni héten szólalt fel a magyar Országgyűlésben.
„A múlt hét péntekén a budapesti Terézvárosban összeomlott egy százéves, háromemeletes lakóház. Azt szokták mondani, hogy Magyarországon a dolgok, az intézmények rendesen csak rendkívüli helyzetekben működnek. Ha baj van, az ország, a város, a kerület összekapja magát, és a máskor akadozva forgó kerekek egyszerre olajozottan működnek. Akiknek az Ó utcában történtekhez köze volt, valóban igyekeztek megtenni a hivatali és emberi kötelességüket. A tűzoltóság, a rendőrség, a polgári védelem nyomban a helyszínen volt, a polgári védelem gondoskodott a lakók elhelyezéséről, az önkormányzat már a héten végleges lakást ajánl fel azoknak, akik önkormányzati lakásban laktak, a főpolgármester és a népjóléti miniszter gyorssegélyt adott át a károsultaknak, a kerületi családsegítő állandó ügyeletet szervezett, a Máltai Szeretetszolgálat teherautónyi ruhát küldött.
A legelső helyen azonban azokat az embereket kellett volna említenem, akik a szerencsétlenség nyomán a szó szoros értelmében mindenüket elvesztették. Gyakran előfordul, hogy a bajban az emberek értelmetlenül egymás ellen fordulnak. Itt nem ez történt. A károsultak vasárnapi közgyűlésükön közös érdekeiket higgadtan átgondolva foglaltak állást az őket érintő kérdésekben, s ugyanilyen higgadtan, öntudatosan, de a tényeket tudomásul véve vitáztak, egyezkedtek az önkormányzattal, a polgármesterrel. A mindennapokról, a rutinról azonban már távolról sem lehet ilyen kedvező képet festeni.
Az Ó utca 24. számú házat 1992-ben privatizálták, a lakók egybehangzó állítása szerint a lakásokat megvásárlók nem kaptak alapos tájékoztatást a ház műszaki, statikai állapotáról. Egyebek közt ez is az oka, hogy máig sem lehet pontosan tudni, és valószínűleg igen nehéz lesz megállapítani, hogy a katasztrófában mekkora szerepet játszott a ház elöregedése, a pincében – vélhetően – végzett engedély nélküli mélyítési munka, a csőtörés következtében létrejött beázás. (…) A ház alatti egyik pincét, amelyet az önkormányzat a tulajdonában tartott, még a tanácsi idõben a Kozmosz Ipari Szövetkezet bérelte raktár céljára, de feltehetőleg nem használta. A múlt évben a helyiséget a Kozmosz albérletbe adta (…). A lakók szerint az új bérlő a múlt év októberében mintegy 100 m3 földet hordott ki, azonban a lakástulajdonosok közös képviseletével megbízott betéti társaság – amelynek telephelye két ház távolságra van az Ó utca 24.-tõl – ezt nem észlelte.
A privatizáció során a ház 29 lakásából 22-t vásároltak meg a lakók. A vételárat legtöbbjük részletekben fizeti. (…) Napirend előtti felszólalásom célja, hogy az eset néhány általános tanulságát próbáljam megfogalmazni. Először is megengedhetetlen, hogy a privatizáció lebonyolításával megbízott szervezetek a ház állapotának tüzetes felmérése nélkül adják el a lakóknak a lakásokat. E tekintetben elsősorban a lakóknak kellene ébereknek lenniük. Csakhogy az évek óta tartó privatizációs huzavona és a lakbéremeléstől való félelem feszültségében a lakók minél gyorsabban túl akarnak lenni a vásárláson, és nem vizsgálják komolyan a szerződés mellékleteit. Itt tehát az önkormányzatoknak kellene szigorúaknak lenniük, hiszen ebben a folyamatban az önkormányzat nem pusztán tulajdonos és eladó, hanem a lakosság képviselete is. Nem is beszélve arról, hogy az önkormányzatot mint eladót is felelősség terheli, csak persze ezt a szavatossági felelősséget igen nehéz érvényesíteni.”