Kiállítás az emberré válás korai szakaszáról a nemzeti múzeumban

A Rudabánya és az emberré válás korai szakasza című kiállításon az 1965-től, az első Rudapithecus lelet megtalálásától 1978-ig folytatott ásatásokon feltárt leletanyagokból látható válogatás. „Mindazok az eredeti rudabányai emberszabású leletek, amelyek egyáltalán elviselnek egy kiállítást, bekerültek a tárlókba” – magyarázta T. Bíró Katalin

A muzeológus elmondta, hogy a május 24-ig látogatható tárlaton a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lelőhelyről előkerült állkapocscsontok és állcsont töredékek, végtag- és arccsontok, arcrészek is megtekinthetők; ezeket a leleteket még soha nem mutatták be a nagyközönségnek.

A rudabányai külszíni lignitbányából 1965-ben kerültek elő az első előember-leletek; Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa találta meg az érdekes leleteket a Vilmos-bánya területén, és juttatta el azokat 1967-ben Kretzoi Miklós paleontológushoz. A szakember a csontmaradványokat elemezve új fajt határozott meg Rudapithecus hungaricus Kretzoi megnevezéssel.

T. Bíró Katalin a mintegy 10 millió éves leletek jelentőségét felidézve szólt arról, hogy a Rudapithecus az emberszabású majmok között olyan jellegzetességeket mutat, amelyek a további, emberősök irányába vezetnek.

A tárlat másik egységében a Rudapithecus életkörülményeit mutatják be; az emberszabású majommal egy időben létezett növény és állatfajok láthatóak a geológiai szemléltetésben. A kiállítás egyik különlegessége az a „valódi törzsfa”, amelyre kor szerint helyeztek el hiteles másolatokat, alakokat az emberré válás időszakának folyamatából.

A Rudabányán végzett feltárások első szakaszában – a Kretzoi Miklós által vezetett, 1978-ig tartott kutatások idején – 75 főemlős maradványai kerültek elő. A kutató, feltáró munkát az 1980-as években a Magyar Állami Földtani Intézet folytatta, a területen mintegy 200 egyed maradványai kerültek elő.