Az indonéz Krakatau vulkán „Sikolya”

Edvard Munch 1883 végén, 1884 elején valóban ilyen vörösnek láthatta az égboltot a norvég főváros, Oslo kikötőjében. Az égbolt pedig az 1883. augusztus 27-ei indonéziai Krakatau vulkán kitörése miatt volt ilyen vörös – állítják amerikai kutatók.

Nem ez az első festmény, amit a Texasi Állami Egyetem három kutatója (két fizikus és egy angol tanár) „leleplez”. A három kutató előszeretettel tölti idejét híres festmények csillagászati szempontú kutatásával.

„Leleplezett” festmények

Tavaly például kiderítették Vincent Van Gogh, a művészettörténészek által „Napnyugta” címre keresztelt alkotásának keletkezését: a kép valójában holdkeltét örökít meg, egészen pontosan a francia Saint-Rémy-de Provence feletti, 1889 július 13-ai napkeltét, helyi idő szerint 9 óra 8 perckor.

Három évvel ezelőtt Van Gogh egy másik alkotásának jártak utána: „Fehér ház éjjel” című alkotásról kiderítették, hogy az égen látható fényes objektum valójában a Vénusz, valamint választ adtak arra a kérdésre, hogy a szintén francia Auvers mely háza látható a képen, amely a helybéliek között korábban vita tárgya volt.

Van Gogh: Fehér ház éjjel

Nem a texasi kutatócsoport érdeme, de a híres festmény feltárások között meg kell említenünk Monet Vízililiomjait. A művész egyedi látásmódja abból eredt, hogy szemén hályogok voltak.

Végül Margaret Livingstone a Harvard Egyetem neuropszichológusa három évvel ezelőtt Leonardo da Vinci Mona Lisa-ja titkát fedte fel: a mosoly azért annyira légies, mert a száj körüli izmok csak oldalnézetből mutatják mosolygósnak a nőt (?).

A Krakatau kitörése

A rövid kitérő után térjünk vissza Munch Sikolyára. A texasi kutatócsoport azt állítja, hogy a Sikoly vörös ege a Krakatau vulkán kitörése miatti különleges égi jelenséget ábrázolja.

A Krakatau 1883-as kitörése hatalmas mennyiségű hamut lövellt a levegőbe, körülbelül 8 kilométer magasságba. Ennek hatása a kitörés közvetlen környékén sűrű hamuhullás és nagy sötétség volt, a hamufelhő eltakarta a Napot. A nagyobb hamurészecskék gyorsan kihullottak, a kisebbek azonban sokkal tovább lebegtek, és a felső légkör áramlatai nyugat felé sodorva őket, a Földet többször megkerülték.

Szokatlan légköroptikai jelenségek

Munch:Sikoly

A hamufelhő első körutazása a trópusok vonalába eső keskeny zónára korlátozódott, a továbbiak során egyre inkább szétszóródott, végül jó néhány körülfordulás után a hatását már az egész Földön, a sarkvidékek kivételével, szinte mindenütt észlelni lehetett.

Ez a finom porból álló ködfátyol sokféle szokatlan optikai jelenséget okozott. A legemlékezetesebbek a világszerte gyakori igen vörös; bíboros naplementék, ill. felkelték voltak.

A szokatlanul vörös naplementéket és -felkeltéket a Nap sugarainak a parányi hamurészecskéken való Rayleigh-, ill. „sárga Hold” -szórása okozta azáltal, hogy a rövid hullámok (kék, zöld, sárga) kiszóródtak a direkt napsugárzásból, s az így narancssárgás-vörössé váló direkt fény a hamufelhőnek a Naptól kis szögben látszó részeiről szóródva, visszaverődve intenzív alkonypírral öntötte el a tájat.

A szokatlan légköri optikai jelenségek, beleértve a szürkületi hatásokat, halo-jelenségeket; az égbolt elhomályosodását, elszíneződését, a Nap, a Hold színváltozásai az egész Földön, így Norvégiában is láthatóak voltak. A jelenség Edvard Munchban egy végtelen, magányos, szorongó sikolyban csapódott le.

Kapcsolódó cikkünk:
Hatvan éve hunyt el a Sikoly festője