Kétszáz éve hunyt el Immanuel Kant

Nehéz lenne Immanuel Kantról újdonságot mondani. Három alapvető jelentőségű műve, három „kritikája” meghatározta a filozófia alakulását a következő évszázadokban. A tiszta észről, a gyakorlati észről és az ítélőerőről adott kritikai elemzést. Tanainak lényege röviden így foglalható össze: Isten létezését tiszta ésszel – tiszta racionalitással, logikával – nem láthatjuk be, vagyis azt nem jelenthetjük ki, hogy Isten „van” (németül: ist). Ugyanakkor gyakorlati ésszel el „kell” fogadnunk, hogy Istennek „léteznie kell” (németül: soll sein), vagyis hinnünk kell benne. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk: ahhoz, hogy életben maradjunk, hinnünk kell valamilyen transzcendentális dologban. Míg a logikával A tiszta ész kritikája című műve foglalkozik, addig a projektív, gyakorlati észjárást A gyakorlati ész kritikájában tárgyalta a német filozófus. Az ítélőerő kritikájában esztétikai, művészetfilozófiai nézeteit fejtette ki a német bölcselő.

Intelligibilis világ

Kantra jellemző az is – erről a szovjet-orosz filozófus, Aszmusz értekezett hosszasan –, hogy minden ember létrehoz magában egy belső, elképzelt világot, az úgynevezett intelligibilis világot. Ebben a belső világban létezhet Isten, vagyis mindenki akár saját istenképpel is rendelkezhet.

Kant filozófiai téziseihez azonban nemcsak Isten létének vagy nemlétének vizsgálata tartozott. Ő vezette be a kategorikus imperatívusz fogalmát, és a magában való dolgokról is kifejtette álláspontját. Továbbá az a priori (magunkkal hozott, az emberben tanulás nélkül meglévő, szinte elrejtett) ismereteket, és a posteriori tudást is elkülönítette egymástól. Az a posteriori ugyanis szerinte már levezethető bizonyos meglévő tényekből, tapasztalatokból, adatokból, törvényekből, gondolatmenetekből.

Az a priori gondolkodásra a híres hattyú példa a legszemléltetőbb. Ha valaki lát egy hattyút, amely fehér, még aligha von le ebből messzemenő következtetést. Ha viszont egy, két, három vagy még több hattyút lát, és valamennyi fehérnek bizonyul, akkor azt a következtetést vonhatja le: minden hattyú fehér. Azt azonban semmiféle tapasztalat nem támasztja alá, hogy minden hattyú ilyen színű lenne, vagyis a „minden” fogalma bennünk rejlett már korábban is, tanulás nélkül általánosítunk. Az a priori elmélete a felvilágosodás korábbi gondolkodóinak adott válasz. Elsősorban a tabula rasa-teóriával szállt ily módon szembe a német filozófus. Ez a többek között az angol Locke által is hangoztatott elmélet arra irányult, hogy bebizonyítsa: az ember minden tudást tanulás vagy tapasztalás útján szerzett. Kant viszont arra hivatkozott, hogy vannak olyan alapok, amelyek bennünk rejlenek, minden előzetes tanulás vagy tapasztalat nélkül.

Kant és a természettudományok

A fiatal Kant természettudományos eredményei is figyelemre méltóak. Az anyagrészek közötti erőhatást newtoni szellemben tárgyalta, nevét azonban a fizikában a Naprendszer kialakulására vonatkozó elmélete őrizte meg. A Kant-Laplace elmélet persze csak utólagos konstrukció, hiszen a német és a francia gondolkodó egymástól függetlenül alkotott teóriákat a naprendszer és a bolygók keletkezésére vonatkozóan. Kant 1755-ben megjelent “Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels” (Általános természettörténet és az égbolt elmélete) című munkájában fejtette ki gondolatait. Laplace elképzelése viszont csak 1796-ban jelent meg az “Exposition du systéme du monde” című munkájában. A két elmélet közös pontja elsősorban az, hogy nem valamilyen isteni erőnek tulajdonítja a Naprendszer keletkezését, hanem egy ősködből való fejlődés eredményének tartották a jelenlegi állapotot. Laplace-nál a bolygók az összesűrűsödött forgó napból szakadtak ki, Kant viszont a bolygók önálló sűrűsödéséről beszél, és ennyiben közelebb áll a jelen pillanatban érvényes tudományos felfogáshoz.

Kant pályafutása

A skót ősökkel büszkélkedő Immanuel Kant 1724. április 22-én született – vagyis idén lesz születésének 280. évfordulója is – Königsbergben, Poroszországban. Édesapja nyergesmester olt, édesanyja korán meghalt. Kant egész életében szinte ki sem mozdult a ma Oroszországhoz tartozó, és Kalinyingrádnak nevezett településről, amely annak idején még Königsberg néven a porosz királyok egyik székvárosa volt. (Manapság felmerült, hogy a sztálinista vezetőről, Kalinyinról elnevezett várost esett Kantgrádra kellene átkeresztelni, de a hivatalos orosz politika semmit sem tett ebben az ügyben.)

Kant 1740-től járt a königsbergi egyetemre, s kezdetben matematikát és metafizikát tanult, de felvett teológiai és orvostudományi tárgyakat is. 1755-ben lett magántanár a helyi egyetemen, majd 1770-ben professzori állást kapott ugyanitt, Königsbergben. A filozófus éppen 200 éve, 1804. február 12-én hunyt el. Kant idei két évfordulójáról Oroszország hivatalosan nem emlékezik meg. Ugyanakkor Moszkva megengedte a német külügyminiszternek, Joschka Fischernek, hogy Kant városában, a mai Kalinyingrádban koszorút helyezzen el a híres filozófus emlékművénél, illetve sírjánál.