200 éve lázadt fel Szerbia először a törökök ellen

A lázadás az Oszmán Birodalom hanyatlásának éveiben bontakozott ki. A porta ellen lázongó janicsárok 1801-ben eltávolították a szerbek jogait tiszteletben tartó Hadzsi-Musztafa belgrádi pasát. A janicsárok uralmát példátlan kegyetlenkedések kísértek, a vérengzéseket a szultán sem tudta megakadályozni.

Ilyen körülmények között kezdték szövögetni a szerb nemesek 1803 tavaszán a felkelés terveit Valjevóban és a várostól délkeletre fekvő Sumadijában. Mindez a janicsárok tudomására jutott, akik 1804. február 4-én elrettentés céljából Valjevóban kivégeztek két főnemest, Aleksa Nenadovicot és Ilije Bircanint. A két kivégzést további halálbüntetések követték, egyes források szerint két hét leforgása alatt a zsoldosok közel 150 szerb főnemest és elöljárót mészároltak le.

Megelégelve a brutalitásokat a szerb nemesek 1804. február 15-én, élükön Djordje Petroviccsal – a történelem Karadjordje néven emlékszik rá – elindították az első szerb felkelést, amely kilenc évvel később, 1813-ben külső támogatás híján megbukott. Két évre rá, 1815-ben tört ki a második törökellenes lázadás, amely már letette a későbbi szerb állam alapjait.

A Karadjordje vezette nemesek nem a török fennhatóság ellen keltek fel, terveikben nem szerepelt az önálló szerb állam megteremtésének gondolata. Lázadásuk a nemesek elveszejtése utáni bosszúhadjárat volt, amely a több évszázados török megszállás elleni nemzeti forradalommá nőtte ki magát.

Február 15 az államiság ünnepe is

Vasárnap ünnepelték Szerbiában az államiság ünnepét is abból az alkalomból, hogy 1835-ben ezen a napon született meg a szerb fejedelemség első alkotmánya. Február 15-én az akkori fejedelemség székhelyén, Kragujevácban, a város templomának udvarán Milos Obrenovic fejedelem vezetésével megtartott országgyűlésen – amely sretenjei skupstina néven vonult be az ország történelmébe – fogadták el Szerbia első alkotmányát. Az alaptörvény 14 fejezetből és 142 cikkelyből állt, önálló fejedelemségnek mondta ki Szerbiát, körzetekre, járásokra és községekre osztott fel az országot, meghatározta a fejedelem, az állami tanács és az országgyűlés jogait és hatáskorét.

Mindkét történelmi esemény a pravoszláv szerbek nagy vallási ünnepén, sretenjén történt, ezért február 15-e nemcsak az államiság, hanem az egyház ünnepe is Szerbiában. Sretenjén ünneplik a pravoszlávok Mária megtisztulását, Jézus templomban való bemutatását, amit a katolikus egyházban Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepeként ismernek.

A belgrádi lapok némi keserűséggel emlegetik, hogy a kétszáz éves évfordulón nincs mivel dicsekednie Szerbiának, mert az ország ma legalább olyan nagy kihívások előtt áll, mint kétszáz évvel ezelőtt, Karadjordjéék idején: nem tudni merre húzódik Szerbia határa, nincs az országnak címere, zászlaja és himnusza, az alkotmány már rég elavult, s az országnak nincs “rendes”, hanem csak ügyvezető elnöke, illetve a korlátozott jogkörrel működő kormánya is csak “ügyeket vezet”.

Emlékünnepségek országszerte

Szerbia-szerte emlékünnepségeket tartottak vasárnap az első szerb törökellenes felkelés kétszázadik évfordulóján. A központi ünnepség a Belgrádtól közel hetven kilométerre délre lévő Arandjelovac melletti Orasac településen zajlott, ahonnan a Karadjordje Petrovic vezette szerb nemesek elindították az össznemzeti felkeléssé terebélyesedett bosszúhadjáratukat.

Orasacban Dragan Marsicanin szerb parlamenti elnök, ideiglenes köztársasági elnök leleplezte a dinasztiaalapító felkelővezér 3, 4 méteres magas fehér márványszobrát. Karadjordje szobrát Pavle szerb pátriárka szentelte fel, majd emlékmisét mondott az orasaci templomban a felkelésben elesett szerb hősökért.

A törökellenes felkelés kétszáz éves évfordulóján az ország számos településén ünnepségeket tartottak, s a rendezvények hétfőn is folytatódnak. Az ünneplés valójában már február 4-én megkezdődött Valjevóban, ahol 1804-ben a janicsárok kivégezték Aleksa Nenadovicot és Ilije Bircanint. A két főnemes kivégzését újabb vérontások követték, ami kirobbantotta a kilenc év után vérbe fojtott felkelést.

Egy már hányattatott sorsú szobor

A két mártírnak állított, vörös betonból öntött valjevói emlékpiramis másfél hét alatt dús történelmet szőtt, s a belgrádi sajtó többet foglalkozott vele, mint a történelmi eseménnyel és a két mártír életével. Kétszer is lába kélt a 1, 2 méteres emlékmű csúcsára helyezett női fejnek, amely a hősöket sirató szerb anyát ábrázolja. Először maga a szobrászművész vitte el, tartva attól, hogy lelopják, másodszor pedig valóban tolvajok csenték el a betonfejet az emlékpiramisról, amelyet időközben újra kellett önteni, mert tévedésből a szabadságharcosokat dicsőítő szövegben két betű fordítva került egy mondatba.

A kétszáz éves évforduló központi ünnepsége vasárnap az esti órákban a belgrádi Száva konferenciaközpontban gálakoncerttel folytatódott. Orosz és török együttesek és szólisták mellett fellépett a Magyar Állami Operaház zenekara Kovács János vezényletével.