Forradalom az előemberkutatásban – vegyipar az őskorban?

Német tudósok többször is jelentősen módosították már az ős-, illetve az előemberkutatás elméleteit. Így például a neandervölgyi ember felfedezése (a XIX. század közepén), a heidelbergi előember megtalálása, és a svábföldi legújabb kutatások, amelyek a legrégebbi művészeti alkotások feltárásával foglalkoznak, egyaránt gyökeresen módosították a tudomány álláspontját fontos kérdésekben. Elképzelhető, hogy most is német felfedezések forgatják fel az elő-, illetve az ősemberkutatást.

A Homo erectus „bámulatos” képességei

Korábban a tudósok azt feltételezték, hogy a Homo sapiens volt az első, amely valódi kultúrával rendelkezett. A Homo sapiens a ma élő modern, értelmes ember (Homo sapiens sapiens) közvetlen elődje.

A Homo sapiens körülbelül 30-50 ezer évvel ezelőtt tűnt fel, az őt megelőző korokban a tudósok eddigi feltételezései szerint igazi kultúráról nem lehet beszélni.

Például a vallásos hit vagy a művészet megjelenése legfeljebb véletlen természeti tényezők különös összejátszásának köszönhető a megelőző időszakokban, és az élő nagyvadakra folytatott vadászat helyett is inkább dögevők voltak az előemberek.

Még a körülbelül a Homo sapiens megjelenésekor kihalt neandervölgyieket sem becsülik sokra a hagyományos nézeteket valló szakértők – legalábbis a vallás és a vadászat szempontjából. Az igazi első vadásznak ugyanis a legkorábbi Homo sapiensek egyikét, a cro-magnoni embert tartották mindeddig.

Ezzel szemben a legújabb, elsősorban németországi kutatások fényében a Der Spiegel azt írja, hogy alighanem mintegy 400 ezer évvel ezelőtt már olyan elő- vagy ősemberek éltek Európában, akik nemcsak a pár tízezer éve kihalt neandervölgyieket szégyenítik meg, hanem a Homo sapiens – vagyis a mai ember legközvetlenebb elődei – korát megelőlegező technikai találmányokat fedeztek fel.

Így például vegyianyagokat állítottak elő, és olyan főző- és forralóedényeket használtak, amilyeneket sok ma is vadon élő törzs megirigyelhetne… Mindezek a találmányok a Homo erectushoz fűződnek, amely tehát nem volt annyira értelmetlen, félállati lény, mint amilyennek eddig hittük.

Egy dél-marokkói lelet, amely Tan Tanból származik, szintén messzebbre tolná ki az emberi kultúra megjelenését. Egy gyurmafigurához hasonló kőalak mintha megmunkálás nyomait viselné magán (a nyakán és a fenekén), és egyesek szerint a legrégebbi művészeti alkotásról van szó a Földön, amelynek kora 300-500 ezer év.

Vadászat orrszarvúra és elefántra

A német tudósok azt is állítják, – amit eddig a többi kutató nem tartott valószínűnek -, hogy a 3-400 ezer évvel ezelőtt élő Homo erectusok már orrszarvúakra és elefántokra (illetve mamutokra) vadásztak – méghozzá gerelyekkel. A gerelyekre Németország északi részén, Schöningen barnaszéntelepein bukkantak. A nyolc gerely közül a legrövidebb 1, 82 méter hosszú volt, ez talán egy nőé lehetett a kutatásvezető Hartmut Thieme szerint.

Thieme rekonstruált egy valódi vadászatot is: a Homo erectusok mintegy 400 ezer évvel ezelőtt, egy késő nyári napon – ahogyan ezt a pollenanalízis kimutatta – egy lovakból álló csordát támadtak meg. A lovak ivóhelye környékén, a fűben rejtőző előemberek Thieme szerint jeladásra egyszerre dobták el gerelyeiket, és a közel 30 lóból kéttucatnyit el is találtak.

A gerely

A lovak kedvelt élelemforrásnak számítottak ekkoriban, különösen a gyomrukban lévő, félig megemésztett fűpép számított remek csemegének – ezt nagyon szerethették a Homo erectusok.

Thieme sem tud azonban még pontos magyarázatot arra, hogy miként vadásztak őseink orrszarvúkra. Márpedig szerinte ez történt több százezer évvel ezelőtt Európában.

A mamutok és az elefántok elejtése viszont valószínűsíthető: egyrészt öreg elefántokat gyilkoltak le a vadászok, az úgynevezett elefánttemetőkben, olyan helyeken, ahová a haldokló állatok vonulnak el – maguktól. Ezeket a legyengült elefántokat „könnyebb” elejteni.

Másrészt a kisebb méretű, a jégkorszakban elterjedt mamutokat minden bizonnyal csapdába ejtették, s az árokba szorult állatot szúrták le dárdákkal.

Vallási kultuszok?

Ugyancsak valószínűsítik azt is a német kutatók, hogy a Homo erectusoknál már megjelentek olyan kultuszok, amelyek a vallásos hitre emlékeztetnek. Ha mindez igaznak bizonyulna, akkor jócskán át kéne írni az eddigi tankönyveket…

Bilzingslebenben például olyan csontszilánkokat találtak egy rituális hely közelében, amelyek emberi koponyák erőszakos széttördelése következtében keletkeztek. Mindez elképzelhető, hogy az ősök vallásos kultuszát jelentette, hiszen az agyvelő megevése például sokáig gyakori volt, az ősök tiszteletben tartása végett, a modern emberek között is.

Ugyancsak furcsa kultusz nyoma lehet egy, a szkeptikus által vágódeszkának nevezett tárgy, amely egy német kutató, Dietrich Mania szerint akár holdnaptár is lehetett. Az elefántcsontból készült tárgyon látható 21 bevágás ugyanis a Hold járásának megfelelő távolságokban van egymásból. A lelet egyébként 370 ezer éves, és szintén a németországi Bilzingslebenben került elő.

Különleges leletek – “vegyipar” az őskorban!

Egy 80 ezer éves lelet, amely Königsauéból származik, azt bizonyítja, hogy a kőpengét a „kőkorszaki szakik” ragasztóanyaggal rögzítették egy fanyélhez. A gitthez hasonló anyagot csak bonyolult kémiai eljárással, száraz desztillációval lehet előállítani, tehát igen fejlett módszereket alkalmaztak az ősemberek már 80 ezer évvel ezelőtt is.

Mindezt egy nyírfaszurokban megmaradt lenyomat (a penge és a nyél lenyomata) bizonyítja szerintük. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a 80 ezer évvel ezelőtti lelet nem a Homo erectusok kora, hanem már a neandervölgyieké, így aztán a nyírfaszurok inkább az eddig szintén lebecsült neandervölgyi ősemberek “presztízsét” emeli a kutatók körében.

Ugyancsak fejlett kultúrára vall az a 200-220 ezer éves, kőből készült kaparó, illetve hántolókés, amely Merseburg környékén, Neumark-Nordnál került elő, s amelyet bőrök kikészítésére használtak az előemberek – merthogy ez már valóban a Homo erectusok kora. A szóban forgó kés élén megmaradt ugyanis egy különleges cserzőanyag, a tölgyfakéregből készült főzet, amelyet a bőr kezelésére használtak.

Az erectusok törzsfejlődése

Mindez azt jelenti, hogy mesterségesen előállított anyagokat használtak azok a „lények”, amelyeket korábban a tudósok az állatvilág és az emberek közé helyeztek fejlődéstanilag. Márpedig azok, akik vegyianyagokat készítettek, nyugodtan nevezhetők értelmesnek, “sapiensnek”.

A tudósok azonban mindeddig csak Homo erectusnak nevezték azt az emberelődöt, amely talán kétmillió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, s amely fokozatosan benépesítette Európát, Ázsiát, Afrikából szétterjedve.

Az erectus név egyébként “az egyenesen járó emberre” utal. Az erectusok valószínűleg több ágra bomlottak, így 600 ezer évvel ezelőtt már volt belőlük Homo ergaster (ez Afrikában maradt). Homo antecessor (ő az európai emberek őse lehetett talán), s az antecessorból kifejlődött Homo heidelbergensis.

Az ázsiai ág a Homo erectus néven “futott tovább” a tudományos életben, és ehhez a típushoz fűződik a tűz használata is, mint ahogyan azt egy körülbelül 300 ezer éves kínai lelőhely, Csoukoutien (Csu Ko-tien, Zhoukoudian) bizonyítja. (A Peking környéki lelőhely után egyébként Homo erectus pekinensis-nek, illetve Sinanthropusnak nevezik a kínai előembert.)

A Homo erectusoknak számos lelőhelyük van. A legősibbek Afrika területén mintegy 1, 2-1, 8, illetve 1, 6-1, 8 millió évesek. A Közel-Keleten és a Kaukázusban már valamivel fiatalabb leletek vannak, de még ezeknek a kora is 1, 7-1, 75 millió év. Kínában a legrégebbi lelet 1, 1 millió éves (Gongwangling), Csoukoutien viszonylag fiatal, de fejlett erectusokat (Sinanthropusokat) őrzött meg 300 ezer évvel ezelőttről.

Európában a legrégebbi leletek 800 ezer évesek, Olaszországban és Spanyolországban találhatók, Cepranóban és Atapuercában. Egy német helységben, Mauerben 600 ezer éves leletekre bukkantak, s a magyar Vértesszőllős is ebbe a sorba illeszkedik a maga 400 ezer évével.

A Vértesszöllősi lelet az új elmélet tükrében

A magyar helyszín ugyanakkor igen fontos lelőhely, hiszen az európai Homo erectus korából fennmaradt legteljesebb körű maradványokat tartalmazza. A magyar leletek azonban több kérdést is nyitva hagynak. Így például datálásuk igen bizonytalan.

Általában 300-400 ezer év közé teszik korukat, de volt olyan vizsgálat, amely a legrégebbi európai leletekkel egykorúnak minősítené őket, vagyis 800 ezer évesnek. (Három különböző vizsgálat egyenként 270, 350, illetve 800 ezer esztendőre tette a vértesszőllősi leletek keletkezésének időpontját.)

Éppen ezért kérdéses, hogy Vértesszöllős miként vethető össze a legújabb német kutatásokkal, hiszen a magyar leletegyüttes – amely teljességét tekintve szinte páratlan – inkább arra utal, hogy a Homo erectusok nálunk dögevők voltak, minthogy egy olyan gödörből szedték ki táplálékukat, amely különböző vadállatok elhullott tetemeit tartalmazta. Az (elő)emberek által elejtett vadak többsége viszont nem ragadozó, vagy legalábbis nem nagyragadozó volt Vértesszöllősön. Ez tehát részben cáfolná a német eredményeket.

Ugyanakkor említettük, hogy a kormeghatározás igen bizonytalan, így elképzelhető, hogy egy 800 ezer éves magyar leletet próbálunk meg párhuzamba állítani egy 80-200 ezer éves maradvánnyal. (Vértesszöllősre többször, alighanem négyszer is visszatért az előember. Pattintott kavicsokból készített eszközei alapján ugyannak az embercsoportnak több tízezer éven át való ismételt megjelenéséről van szó.)

Másrészt a magyarországi eredmények is arra utalnak, hogy igenis fejlett emberről van szó Vérteszöllősön, ugyanis ennek az előembernek az agytérfogata egyes – sajnos, megintcsak bizonytalan – számítások szerint meghaladta az 1400 köbcentimétert. Márpedig egy mai átlagember agytérfogata 1425 köbcentiméter, tehát ebben nem volt nagy különbség Samu, a vértesszöllősi ember és a mai Homo sapiens sapiens között. Éppen ezért nevezték el a magyar leletet erectus seu (vagy) sapiensnek, ami az értelmes mivoltára, a nagy agytérfogatra utal. (A magyar lelet pontos neve egyébként: Homo erectus seu sapiens paleohungaricus.)