Magyar-román focimeccsek a történész szemével

A film forgatásának befejezése nagyjából egybeesett Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter néhány héttel ezelőtti bukaresti látogatásával, amelynek napirendjén egy jövőbeni labdarúgó Európa-bajnokság esetleges közös, román-magyar megrendezése szerepelt. A két ország magas rangú politikai vezetői nem titkolták, hogy részben a történelmi megbékélés folyamatának egyik fontos elemét látnák egy ilyen együttes rendezvényben.

Erre a politikai szándékra kitűnően rímel a most készült film, amelyből kiderül, hogy az 1954-es, 1958-as, 1972-es és 1981-es román-magyar meccsek a legkevésbé sem a sportról szóltak, hanem a két ország társadalmában egyaránt mélyen gyökerező történelmi indulatokról.

Mint a történész az MTI-nek kifejtette, a második világháború után a román politika elsődleges célja a megszerzett területek megtartása volt. A magyar levéltárakban feltárt dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy az államszocializmus időszakában a hivatalos román politikai vezetés a magyar-román labdarúgó-mérkőzéseket mindig is a hétköznapi sovinizmus szolgálatába állította.

Az ötvenes és a hatvanas években több botrányba fulladt mérkőzés is azt mutatta, hogy a román “dolgozó tömegekben” igen mély magyarellenes indulatok lappanganak. A történész felhívja a figyelmet, hogy közvetlenül a Trianon utáni évtizedekben furcsa módon nem volt ilyen feszült a viszony, az 1936-ban és 1939-ben lezajlott román-magyar mérkőzéseken nem volt “balhé”. Csak 1945 után törtek fel ilyen erővel az indulatok.

Barátságos mérkőzés 1958-ban

Érzékletes példaként mutatja be a kutató-rendező az 1958 októberében lezajlott magyar-román válogatott mérkőzés eseményeit. A hangulat akkor igen felfokozott volt, a százezres közönség előtt zajló “barátságos” mérkőzést szovjet játékvezető irányította. A román szurkolók végig fütyültek, inzultálták a magyarokat, megpróbálták megzavarni a játékot, amikor a románok számára hátrányos döntést hozott a bíró.

Az akkori bukaresti magyar nagykövet külön jelentést írt haza az eseményről. “Szerencsésebb lesz, ha válogatott mérkőzésre hosszabb időn keresztül lehetőleg nem kerül sor” – javasolta akkor a magyarországi pártvezetésnek a diplomata, hozzáfűzve, hogy “az események kellemetlen kihatással vannak a románok és az erdélyi magyarság viszonyára is”.

Megfogadták a nagykövet ajánlását

Úgy tűnik, a nagykövet ajánlását megfogadták a sportpolitikusok: a magyar labdarúgó válogatott viszonylag ritkán találkozott román ellenfelével. Bár a magyar nemzeti csapat a világ egyik legrégebbi válogatottja, és a világon talán a legtöbb hivatalos nemzetközi mérkőzést játszotta (746-ot az MLSZ honlapja szerint), a románokkal csak 19 mérkőzést vívtak a mieink. Összehasonlításul: a távoli Svédországgal 37 meccset játszottunk, a nem túl erős csapattal rendelkező Svájccal, amely szintén nem szomszédos ország, pedig 44-et.

Ha nem számítjuk az 1990-es években keletkezett új országokat, akkor is szomszédállamaink közül a románokkal vívtuk a legkevesebb focimeccset. Ausztriával például 135 mérkőzést játszottunk, ami világrekord közeli számadat, csak az angol-skót párharc tekinthet vissza ennél nagyobb hagyományokra. Ugyanakkor a csehszlovákokkal, jugoszlávokkal és a szovjetekkel is több meccset játszott a magyar válogatott, pedig ezek az államok időközben meg is szűntek.

A 19 magyar-román találkozóból 11-et megnyert a magyar válogatott, öt meccsen döntetlen született, hármon pedig kikaptunk (igaz, a mai magyar futball állapotára jellemző, hogy ez a három utolsó találkozó volt a két csapat között). A mérkőzések mérlege azonban még így is egyértelműen pozitív a magyarok szempontjából, s ezt a gólarány is kifejezi, 45:19, a mi javunkra.

Sportszerűtlen szurkolók mindkét oldalon

Az 1958-as meccs után még számos más sporttalálkozón történtek hasonló megnyilvánulások, amelyekről a lapokban nem lehetett olvasni. A magyarországi történeti kutatások mindeddig elsősorban a párt- és államközi kapcsolatokkal, a magyar kisebbség helyzetével foglalkoztak, a “népi kapcsolatok” vizsgálata azonban háttérbe szorult – mondta Varga Andrea. Ezt a célt szolgálja a most forgatott film: a “nagy történetek” helyett “kis történeteket” mutat be.

A filmben azonban az egyik interjúalany kifejti: nem lehet csupán az egyik felet hibáztatni. Egy rossz viszonyért általában minden érintett felelős. Valaki emlékeztet a filmben arra is, hogy Budapesten a román játékosokat is kifütyülték az utolsó két meccsen a magyar szurkolók.

Az 1958-as meccs után is történtek atrocitások a magyar-román találkozókon. Fábry Sándor műsorában, az Esti Showderben egy alkalommal Mészöly Kálmán visszaemlékezett egy magyar-román meccsre, ahol szövetségi kapitányként irányította a magyar csapatot. 1981-ben a világbajnokságra való kijutás volt a tét, és a magyar csapatnak Bukarestben kellett fellépnie.

A román szurkolók közül 75 ezren voltak kíváncsiak a mérkőzésre, Mészöly pedig így emlékezett: „A mérkőzés előtt 35 perccel valóban beküldtem a pályára a fiúkat, és a román szurkolók így jóval előbb elkezdték az ordibálást. De az igazi ok, ami miatt kiküldtem a csapatot, az az volt, hogy a meccsig megszokják a fiúk az ellenséges hangulatot. A románok végig bírták szuflával, fújoltak, paradicsomot dobáltak, mindent elkövettek, hogy veszítsünk. Ennek ellenére döntetlen lett a meccs, így bekerültünk a VB-re…”

Egy másik Mészöly-legenda

Más kérdés, hogy az 1982-es vb-n végül nem jutott tovább a csoportmérkőzések köréből a magyar csapat. Mindössze egyetlen gólon múlott a továbbjutás, a belgák azonban belőtték azt az egyetlen gólt. Mindenesetre ekkor volt utoljára esélyünk egy világbajnokságon a továbbjutásra, 1986-ban ugyanis következett Mexikó, a 0-6-os orosz vereség, és azóta ki sem került a nemzeti csapat ilyen megmérettetésre.

Mészöly Kálmánról azonban közismert egy másik „román-magyar” legenda is. Történt ugyanis, hogy szintén sorsdöntő jelentőségű meccset vívott egymással a két csapat, igaz, ifjúsági szinten. Egy sorsdöntő román tizenegyes előtt a szomszédos ország válogatottjából egy magyar származású fiú állt oda a büntető végrehajtásához. Ekkor Mészöly odasúgta neki: „ha magyar vagy, kihagyod”. A román focista pedig kihagyta…

A nagyválogatottak közötti tizenhatodik magyar-román találkozónak sem volt nyugodt a légköre: a meccset 1998. október 14-én rendezték Budapesten. A tét a 2000-es Európa-bajnoki döntő részvételi joga volt, mindkét válogatott a 7. selejtezőcsoportban szerepelt. A döntetlenre végződött mérkőzés után a magyarok kövekkel dobáltak meg egy román buszt, amelynek betörtek az ablakai – a rendőrség öt garázdát letartóztatott.