Teleki Pál életrajza

Teleki Pál 1897-ben érettségizett a Piarista Gimnáziumban, szintén a fővárosban. Ezután jogi, társadalomtudományi, földrajzi és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott Budapesten és Mosonmagyaróváron, s 1903-ban az államtudományok doktorává avatták. Ugyanebben az évben már gyakornok a földrajz tanszéken.

1904-ben megszakította tudományos pályáját, és szolgabíró lett Szatmárban, majd 1905-ben e megye nagysomkúti kerületében országgyűlési képviselőjévé választották. 1907-ben Szudánba ment, onnan visszatérve európai és amerikai tanulmányutat tett. A politikától ideiglenesen elfordulva, újra a tudományos életbe merült, és 1909-ben a Földrajzi Intézet igazgatója (1913-ig), majd 1910-ben a Magyar Földrajzi Társulat főtitkára lett, ezt a pozícióját, illetve később az alelnöki tisztséget e szervezetben 1923-ig töltötte be.

A külföld 1909-ben figyelt fel tudományos munkásságára – ekkor egy francia díjjal jutalmazták Japánról készített művét. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A Turáni Társaság elnöke (1913–1916), illetve a Magyar Keleti Kultúrközpont egyik alelnöke (1916–1918) is volt ebben az időszakban.

A fajelmélethez való vonzódását, sajátos antiszemitizmusát jól bizonyítja, hogy 1914-től az Egyesületközi Fajegészségügyi Bizottság, 1917-től pedig a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság elnöke. Az első világháborúban önkéntesnek jelentkezett, és egy ideig főhadnagyi rangban szolgált a szerb, majd az olasz fronton. Itt született egyik legjelentősebb műve: A földrajzi gondolat története. 1915-1918 között ismét országgyűlési képviselő, 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918-19-ben a Területvédő Liga elnöke.

A Tanácsköztársaság kikiáltásakor, 1919 márciusában Svájcban tartózkodott. Megdöntésére előbb Bécsben szervezkedett az Antibolsevista Komitéban. Ennek keretében gróf Bethlen Istvánnal – a későbbi miniszterelnökkel – együtt rabolták ki a bécsi magyar nagykövetséget. Majd Károlyi Gyula és Ábrahám Dezső szegedi kormányában kultusz-, illetve külügyminiszter (1919. május 3-ától augusztus 12-ig).

1919-től tanít a budapesti tudományegyetemen. Ettől az évtől kezdve 1920-ig külügyminiszterként is tevékenykedik. A trianoni szerződés aláírásakor a magyar békedelegáció tagja volt 1920-ban. Már korábban a békeelőkészítő iroda tudományos osztályának vezetője volt. A trianoni tárgyalásokon került elő híres, a – szerződés előkészítését segíteni hivatott – Kárpát-medence etnikai viszonyait községenként ábrázoló térképe, amelyen piros színnel jelölte a magyarságot. Innen az elnevezés: „a vörös térkép”.

Ezután 1920. július 19. és 1921. április 13. között miniszterelnök. Ratifikáltatta a trianoni békét, fellépett a különítmények garázdálkodása ellen, meghozatta a zsidóellenes „numerus clausus” törvényt, a Nagyatádi Szabó-féle földreformot, az ő idején vezették be ismét Magyarországon a középkorias botbüntetést. Külpolitikája franciabarát és szovjetellenes. Az egykori király, IV. Károly visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én végérvényesen lemondott a miniszterelnökségről. Kiderült ugyanis, hogy Teleki nem zárkózott volna el teljesen a király esetleges hatalomátvételétől, sőt személyesen is találkozott az egykori uralkodóval. Mindez Horthy megbuktatását jelentette volna, ami azért is lehetett meglepő a kormányzó számára, mert ő maga nevezte ki Telekit a miniszterelnöki posztra.

1922. június 10-én Horthy Miklós Magyarország főcserkészévé nevezi ki Teleki Pált, aki egy évig tölti be ezt a funkciót. 1924-25-ben népszövetségi megbízásból tagja volt a moszuli olajvidék Irakhoz tartozását javasló szakértői bizottságnak. (Ez az olajvidék ma is stratégiai fontosságú, nincs eldöntve, hogy a közelben lakó, innen elüldözött kurdok visszatérhetnek-e a fontos olajbázis térségébe Szaddám Huszein rendszerének összeomlása után. A régióban élő népek közé tartoznak az egyébként az arabok és a kurdok mellett a turkománok, illetve törökök is.)

Az 1925-ben kirobbant frankhamisítási botrány egyik szereplője Teleki Pál. A hamist pénzt ugyanis az állami térképészeti intézetben készítették, s alighanem Teleki mellett a miniszterelnök, Bethlen István gróf is tudhatott az akcióról. Végül a szálakat elvarrták, a nemzetközi és hazai botrány nyomán sem bukott meg a kormány, csak az országos rendőrfőkapitánynak kellett lemondania – őt egyébként még Teleki nevezte ki első miniszterelnöksége idején.

1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja a földrajztudós Teleki Pált, aki meghatározó szerepet töltött be a korszak tudományos életében: tanszékvezető, dékán, majd rektor volt különböző egyetemeken. A tudományos elitképzés fellegvárának, az Eötvös-kollégiumnak is kurátora volt ebben az időszakban (1920-tól). A trianoni békét követően szakmai érvekkel igyekezett alátámasztani a magyar revíziós törekvéseket, amelyeket szovjetellenes politikával párosított. A nemzeti propaganda ellenőrzésére kinevezett kormánybiztos volt a húszas években, és 1926-ban megalapította a Szociográfiai Intézetet és az Államtudományi Intézetet is.

A Magyar Revíziós Liga megteremtője (1927). 1932 és 1936 közt az Ösztöndíjtanács, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, s így az Horthy-rendszer értelmiségi elitképzésének legfőbb irányítója. Tevékenyen részt vett a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságának munkájában, ahol 1937-től Magyarország hivatalos képviselője volt. 1938-ban létrehozta a Magyar Táj- és Népkutató Intézetet, amelynek fiatal munkatársai azonban a reform szükségét radikálisabban értelmezték, ezért fellépett ellenük és kiállításukat bezáratta.

1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanács elnöke lett a volt miniszterelnök, aki nem sokkal ezután, 1938. májusában kultuszminiszterré avanzsált. 1938 novemberében az első bécsi döntés idején a magyar tárgyalódelegáció tagja, egyik vezetője volt. Majd ismét kormányfői megbízatást kapott, amelyet 1939. február 16-ától gyakorolt, egészen tragikus haláláig, 1941. április 3-áig. Ekkor önkezével vetett véget életének.

Teleki Pál gróf – a Trianonban elvesztett területek visszaszerzése érdekében a náci Németország és a fasiszta Olaszország felé forduló – Imrédy-kormánnyal szemben a meggyőződéses nyugatbarát volt. Teleki 1939-41-es kabinetje ugyan a Szovjetuniót tekintette a legfőbb ellenségnek, de állítólag Moszkvával is hajlott a kompromisszumra. Esterházy Móric közlése szerint 1940-ben megnemtámadási szerződést akart kötni a Szovjetunióval. Egyesek szerint minden vágya az volt, hogy Magyarország elkerülje a háborúba való belépést, de ennek ellentmond, hogy 1940-ben csatlakozott a fasiszta háromhatalmi egyezményhez, illetve az antikomintern paktumhoz.

A szovjetekkel tervezett 1940-es megegyezés azonban Horthy kormányzó ellenállásán bukott meg. (Horthy emlékirataiban sokat hazudozik a szovjetekkel való későbbi tárgyalásokról, arra hivatkozik, hogy ő nem is tudott arról az 1941-es felajánlásról, amelyet a szovjet diplomácia Erdély ügyében tett. Moszkva azt ígérte ugyanis Budapestnek, hogy ha kimarad az ellene indítandó offenzívából, Magyarország visszakapja ezt a területet. Horthy azonban végül beléptette a szovjetek elleni háborúba Magyarországot, és ezzel megpecsételte hazánk sorsát. Ekkor egyébként Teleki Pál már nem volt az élők sorában.)

Teleki a szovjetekkel létesítendő kompromisszum kudarca láttán Jugoszlávia felé próbált nyitni. 1940. december 12-én Belgrádban Magyarország örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. A szerződés első cikke szerint „A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani.” A belgrádi németellenes fordulat után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét a magyar csapatokra.

Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő Németország és a térséget feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező nyugat között. Teleki önmagát tartotta felelősnek, amiért olyan helyzet alakult ki, amelynek elkerüléséért egész életében küzdött. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján, 1941. április 3-án főbe lőtte magát.

Öngyilkossága előtt Horthy Miklóshoz írt búcsúlevelet, amelyben leszögezte: „Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” (A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából, 1926. augusztus 29-én mondott Horthy-beszédre utalt ebben a szövegben Teleki. A kormányzó ugyanis a mohácsi beszédben a szerb-magyar harcok emlékeit idézve a két ország érdekközösségét hangsúlyozta.)