A lengyelek találnának helyet Teleki Pál emlékművének

Lubczyk, aki 1997-2001 között képviselte Lengyelországot Budapesten, korábban pedig éveken keresztül különböző lengyel lapok magyarországi tudósítója volt, kezdettől védnöke a Teleki Pál Emlékbizottságnak. Az MTI-nek Varsóban nyilatkozva elmondta: szívesen dolgozik a bizottságban, mert a lengyelek nagyon sokat köszönhetnek Telekinek, és szeretnék kifejezni hálájukat a néhai magyar miniszterelnök iránt.

1939-ben, amikor a hitleri Németország rátámadt Lengyelországra, Teleki nem hagyta magukra a lengyeleket, nagyon sokat segített nekik, ezért a lengyelek erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy – különösen most – kiálljanak mellette – mondta.

Teleki és az akkori lengyelbarát magyar vezetők a németek minden nyomása és fenyegetőzése ellenére sem voltak hajlandók átengedni magyar területen a Wehrmacht csapatait, hogy déli irányból is Lengyelországra támadjanak, miközben Lengyelország másik déli szomszédja, Szlovákia öt hadosztállyal részt is vett az invázióban. 1939 szeptember közepétől 1940 közepéig az akkori közös lengyel-magyar határon át 120-140 ezer lengyel katonai és polgári menekült özönlött Magyarországra, akik közül 80-100 ezren távoztak Nyugatra, hogy csatlakozzanak a Wladyslaw Sikorski tábornok által szervezett, a szövetségesek oldalán harcoló lengyel hadsereghez.

Magyarország német megszállásáig további 15-20 ezer lengyel menekült jutott el Magyarországon keresztül Nyugatra, hogy harcoljon a németek ellen. A Magyarországon átengedett lengyel katonai menekültek, magas rangú tisztek alkották a lengyel hadsereg gerincét – hangsúlyozta Lubczyk.

Mindez Teleki és a korabeli magyar vezetők csendes beleegyezése nélkül nem mehetett volna végbe. Az újabb kori magyar történelemnek ez az egyik legfényesebb fejezete – mondta a volt nagykövet -, amire a magyarok büszkék lehetnének, miközben a sok évtizedes hivatalos elhallgatás miatt szinte teljesen hiányzik a magyar köztudatból.

A lengyel menekültek 10-12 százaléka zsidó volt. Ők a polgári menekültekkel foglalkozó magyar kormánymegbízott, idősebb Antall József és Henryk Slawik, a budapesti Lengyel Állampolgári Bizottság elnöke együttműködésének köszönhetően “árja” igazolványokat kaptak, és így megmenekültek az üldöztetéstől.

Telekinek és a magyar vezetőknek tudomásuk volt arról, hogy a lengyel menekültek között zsidók is vannak, tudtuk nélkül Antall nem is folytathatta volna zsidómentő tevékenységét (Antall és Slawik, akit a németek Mauthausenben kivégeztek, 1992-ben post mortem megkapták a Világ Igaza kitüntetést).

Lengyelországban 20-30 komoly könyv jelent meg a második világháborús magyarországi lengyel menekültek történetéről, és ezekben kivétel nélkül pozitívan írnak Telekiről. De érdemes fellapozni a Magyarországon is kiadott Menekült-rapszódia című kötetben az egykori lengyel (köztük zsidó) menekültek által írott visszaemlékezéseket is – mondta a volt nagykövet, megjegyezve, hogy Varsóban nem véletlenül neveztek el utcát Teleki Pálról.

Aleksander Kwasniewski a külföldieknek adható egyik legnagyobb kitüntetést, a Lengyel Köztársaság Érdemrendje csillaggal ékesített parancsnoki keresztjét adományozta 2001-ben post mortem Telekinek. Az emlékbizottság – hangsúlyozta Lubczyk – a nyilvánosság előtt folytatta tevékenységét, a pénzgyűjtést, a szobor elkészíttetését, a kitüntetés-átadási ünnepséget, és éveken át senki sem tiltakozott. A volt budapesti nagykövet biztosra veszi, hogy Teleki emlékének megörökítésétől a szoborállítás lengyel támogatói nem fognak visszalépni.