50 éve robbant az amerikaiak legnagyobb bombája a Bikini-szigeteken

1954. március 1-jén az Egyesült Államok hidrogénbomba-kísérletet hajtott végre a Bikini-szigeteken. Emiatt a Csendes-óceánon dolgozó Fukurju-Maru japán halászhajó legénységét radioaktív sugárfertőzés érte, amelynek következtében Kubojama Aikicsi halász szeptember 23-án meghalt, a legénység további 22 tagját pedig hosszú időn át kellett kezelni. Az 1954-ben történt tragikus eseményre emlékezve 1964 óta Japánban Nemzeti Békenapot tartanak március 1-jén.

Ugyancsak március elsején tartják a polgári védelem világnapját. Ennek megrendezéséről a Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet megalakulásának 20. évfordulóján, 1972-ben határoztak. Az 1992-től megtartott világnapon világszerte látványos mentési gyakorlatokat rendeznek. Mint ismeretes, a polgári védelemnek különösen nagy szerep jut természeti és nukleáris katasztrófák esetében.

A hidrogénbombák tesztelése

A csendes-óceáni Marshall-szigetek részét képező Bikini-szigetcsoporton 1954-ben próbálta ki az Egyesült Államok az általa készített legnagyobb bombát, egy hatalmas hidrogénbombát, amelynek kifejlesztésében a magyar származású Teller Ede kulcsszerepet játszott. (A Szovjetunió később, a hatvanas években egy még nagyobb bombát robbantott Novaja Zemlján, ahol egy több mint hatvan megatonnás szerkezet lépett működésbe.)

Ez a hidrogénbomba hatszázszor volt erősebb, mint a hirosimai atombomba. Olyan erősségű volt a robbanás, hogy a mérőműszerek képtelenek voltak regisztrálni a mutatókat egy bizonyos határ fölött. Mindez azt jelentette, hogy a bomba sokkal erősebb lett, mint ahogyan azt a tudósok előzőleg elképzelték. A rendelkezésre álló adatok szerint a robbanóeszköz 20 millió tonna TNT erejével volt egyenértékű. Az egyik atoll, amelyet a robbanás érintett, szinte teljesen eltűnt a Föld színéről, s egy hatalmas gombafelhő keletkezett a Csendes-óceán fölött, amely legalább száz mérföldes körzetben okozott radioaktív esőzéseket.

Három héttel később kiderült, hogy a japán halászhajó, a Szerencsés Sárkány, vagyis a Fukurju-Maru a robbanás epicentrumától nyolcvan mérföldre tartózkodott, és a radioaktív csapadék miatt így a legénység is súlyos sérüléseket szenvedett. A robbantás következtében egyébként 264 ember volt kitéve radioaktív sugárzásnak. A csapadékhullás ugyanis a vártnál nagyobb körzetet érintett.

Kártérítést kaptak az őslakosok

A Bikini-szigeteken 1946-ban kezdődtek az atomkísérletek. Az ott élőket előbb Rongerik szigetére telepítették át, majd Ujelanra, később Kilire, 1949-ben. Az első hidrogénbombát nem itt, hanem innen nyugatabbra, az Eniwetok (Enewatak) atollon robbantották fel 1952. november elsején. Az első bomba elpusztított egy szigetet és egy 175 láb mélységű krátert hagyott maga mögött. Az Eniwetokon robbantott bomba egyébként több százszor volt erősebb a hirosimainál.

A robbantások miatt Bikiniről kitelepített őslakosok 325 ezer dollárt kaptak kompenzációképpen, és 1974-ben visszatérhettek szülőföldjükre. Négy évvel később azonban megint kitelepítették őket, miután a megengedettnél nagyobb mértékű sugárzást mértek a térségben. Bikinin egyébként összesen 23 nukleáris tesztet hajtottak végre 1946 és 1958 között.