160 éve tűnt el egy magyar tudós
A magyar tudósok a múlt század első felében még nem élveztek mindig olyan megbecsülést, hogy akár a haláluk pontos dátumáról értesülhettünk volna. Ilyen volt például Lencsés Antal, a híres keszthelyi Georgikon tanára, aki olyan szegénységben halt meg - valószínűleg az 1840-es években, Budán -, hogy csak annyit tudunk: az utolsó életjelet 1844. március másodikán adta magáról.
Lencsés Antal 1797-ben született a Rába-parti Rum községben, Vas vármegyében. Az osztrák életrajzi lexikon szerint eredetileg Lentschónak, vagy talán inkább Lencsónak hívták. Más magyar források Lencsés Antal Józsefként is emlegetik.
Filozófiai és jogi tanulmányokat végzett, a Pallas nagylexikona szerint 1819-1920-as tanévben végzett pristaldusként, azaz joghallgatóként Keszthelyen. 1819-ben saját költségén tanuló külsõ praktikánsa lett a keszthelyi Georgikonnak. Kiválóan tanult, s így a következõ két évben másodtanár lett. Oktatta a földmûvelést, az erkölcstant és a „baromorvoslást”.
Az 1822/23-as tanévben a gazdasági tárgyak tanára lett. Õ volt a Georgikon első olyan tanára, aki magyarul adott elõ. 1823-ban a tanév végén távozott Keszthelyrõl. A pesti egyetemre ment orvostudományi tárgyakat hallgatni. Közben írni kezdett. Tanulmánya jelent meg a Tudományos Gyüjteményben.
1829-ben Pesten Lánghy Istvánnal önálló, hetente kétszer megjelenõ lapot indított „A természeti, gazdasági és mesterségi esmeretek tára” címmel. A lapnak 51 száma jelent meg. Önálló kiadványainak témái rendkívül szerteágazóak voltak: a házassági grammatikától az illemkódexig, a kanáritenyésztéstõl a mezei gazdasági tanácsokig terjedtek. Ugyanakkor Vári Andrásnak egy 2002-ben megjelent tanulmánya szerint Lánghy és Lencsés lapja mindössze 150 elõfizetõt tudott megnyerni 1829 elsõ felében. Lapjuk a kor többi „szakújságjához” képest – Nemzeti Gazda, Mezei Gazdák Barátja és Magyar Gazda – kivételesnek számított, minthogy igen magas tudományos színvonalat ért el.
Lencsés 1832-ben új kiadványsorozattal jelentkezett „Az okos csudafi, vagy: tapasztalt köztanácsadó mindennémû állapot számára” címmel. 1833 végig 6 füzetet jelentetett meg, összesen 765 „gazdasági-mesterségi” tapasztalattal.
A változatos pályájú Lencsés 1834. január 3-tól ismét a Georgikon professzora lett, s három éven át fölmûvelési vegytant, gazdaságtant, számvitelt és természettant tanított. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint 1836-ban elbocsátották Keszthelyről, más források szerint ez 1837. január 2-án történt. Ezután ismét Pestre költözött, s 1838 és 1844 között közel félszáz munkája jelent meg különbözõ gazdasági és természettudományi témakörbõl. Utolsó életjele 1844. március 2-áról való, csak annyit tudni róla, hogy nagy szegénységben halt meg.