120 éve született Novobátzky Károly

Novobátzky egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, Eötvös-kollégista volt. Előbb vidékre került középiskolai tanárnak, majd ugyanezt a tevékenységet 1919 és 1945 között a pesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban folytatta. (Jellemző ennek a középiskolának a színvonalára, hogy nemcsak a fizikát tanította egy nemzetközileg elismert szaktekintély, hanem a francia nyelvet Kuntz Aladár, a magyar irodalmat pedig Babits Mihály oktatta ugyanitt – minderre egyébként Kardos István emlékezett vissza egy korábbi írásában.)

Novobátzky tudományos értékelése Ha valaki Novobátzky tudományos értékelésére kíváncsi, az Életrajzi Lexiokon alapján így foglalható össze munkássága: „Érdeklődésének középpontjában a relativitáselmélet és az elektromágneses tér elmélete állott. Vizsgálatai az affin térelméletre, a projektív nem-euklideszi geometriára terjedtek ki, majd egy olyan geometriai elméletet dolgozott ki, mely lehetővé teszi az elektromágnesség geometriai értelmezését nem-lineáris vektortranszformáció bevezetésével. Az elektromágneses értelmezés alapján a fényelhajlás Kirchhoff-féle elméletét fejlesztette tovább. Az affin differenciálgeometriai térelméletben és a szigetelő anyagok elektrodinamikájában sikeresen alkalmazta a variációs elveket. A relativisztikus kvantummechanikában sikerült a statisztikus tárgyalást következetesen végigvinnie. A klasszikus elektrodinamika és optika, valamint a relativitáselmélet és kvantummechanika kapcsolatának tanulmányozásával az elektromágneses tér sajátságainak mélyebb feltárását érte el.”

Miközben ugyanis Novobátzky a pesti gimnáziumban tanított, pótolta az elméleti fizika terén meglévő lemaradását: az ő egyetemi tanulmányai idején ugyanis még nem volt, nem is lehetett szó a kvantummechanikáról, de még az akkor már rég felfedezett, az elektromágneses hullámok törvényszerűségeire vonatkozó Maxwell-egyenleteket sem oktatták a budapesti univerzitáson. A magát továbbképző tanár így jelentős részeredményeket ért elé a Maxwell-egyenletek további alkalmazásával, és így pontosította a híres Kirchhoff fényelhajlásra vonatkozó elméletét. Más munkái pedig olyan fizikusok számára is komoly meglepetést jelentettek, akik nagy elméleti összefüggésekre jöttek rá, és ezért Nobel-díjakat kaptak, de néhány részletkérdésben évekig nem tudtak dűlőre jutni. Ilyen probléma volt például a szigetelőanyagokban a töltések és a részecskék által keltett elektromágneses tér vizsgálata. Mint arról Nagy Károly elméleti fizikus megemlékezik, ez volt az az egyik terület, ahol Novobátzky tudományos felfedezéseivel is hozzájárult a kvantummechanika továbbfejlődéséhez. Ugyanakkor Novobátzky azon is igyekezett, hogy a kvantumelméletet összeegyeztesse a hagyományos fizikával. Hosszasan bizonyította például, hogy bizonyos jelenségeket a hagyományos fizika kiterjesztésével, így a termodinamikával is lehet magyarázni, s ebből is fakadhat a kvantumos jelenségek egy részének magyarázata. (A kvantumelmélet Max Planck munkásságból eredt, aki először bizonyította, hogy az energia nem folytonosan változik, hanem kis egységek, kvantumok jelentik az egyik szintről a másikra való ugrást.)

Novobátzky 1945 után a budapesti tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője lett, itt dolgozott haláláig, 1967-ig. 1947-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, majd 1949-ben rendes tagja lett. Az MTA elnökségi tagja volt 1949 és 1958 között, az alelnöki tisztséget 1958-1967 között töltötte be ugyanitt.

Jelentős szerepe volt Novobátzkynak a hazai fizikusképzésben. Nevéhez fűződik a korszerű, világszínvonalon álló elméleti fizika-oktatás megszervezése – írja róla az Életrajzi Lexikon. Tanítványaiból kitűnő oktató-kutató kollektívát hozott létre; elméleti fizikai iskolát alapított. 1966-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) tagja volt, kutatómunkájának elismeréseként a Társulat örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.

Novobátzky Károly 1967. december 20-án hunyt el Budapesten. Emlékét az ELFT róla elnevezett díja is őrzi.