Gladiátorok: kövér vegetáriánusak voltak, nem izompacsirták

Az idősebbeknek Kirk Douglas ugrik be a Spartacusból, a fiatalabbaknak Russel Crowe a Gladiátorból – egyikük sem nevezhető hájasnak; izmos, kissé „túledzett” férfiak, sokkal inkább hasonlítanak nehézatlétákra, mint szumóbajnokokra. Pedig az igazi gladiátorok inkább hájpacnik voltak.
Bécsi kutatók szerint az ókori gladiátorok nem izompacsirták voltak, hanem olyan kövér emberek, akik azért növesztettek hatalmas zsírpárnákat, hogy védjék magukat a sérülésektől. A gladiátorok szerintük vegetáriánusok voltak, akik gabonafélékből és babból készült ételeket ettek, hogy minél „vastagabbak” legyenek.
Ephesosban találtak rá a bizonyítékokra
A Bécsi Egyetem antropológusai már évek óta fáradoznak azon, hogy az elesett gladiátorok csontjaiból következtetéseket vonhassanak le a harcosok életmódjára vonatkozóan. A ma Törökországhoz tartozó, eredetileg görög lakosságú város, Ephesos – amely a római korban Kisázsia tartományi székhelye volt – tekintélyes számú ókori maradvánnyal szolgált az osztrák antropológusoknak.
1993-ban fedeztek fel ott egy gladiátortemetőt, amely a római korból származott. Az itt talált csontokat elemzik a bécsiek, Karl Großschmidt és munkatársai. A kutatók először is azt állapították meg, hogy a gladiátorok kiváló orvosi ellátásban részesültek: találtak olyan csonttöréseket például, amelyek olyannyira szépen gyógyultak be, hogy azokat csak digitális röntgenkészülékekkel sikerült felismerni.
A szakértők vegyi analízisnek is alávetették a maradványokat. Ez alapján kiderült, hogy a római gladiátorok korántsem hasonlítottak a mai bokszolókra vagy testépítőkre, hanem inkább a szumósokra emlékeztettek. Minderről a tudósok a brit tévéadónak, a Channel Five-nak számoltak be.
Nem húst ettek, hanem babot
A kutatások szerint a harcosok nem húst ettek, hanem vegetáriánusok voltak, vastag hájréteggel „felszerelkezve”. A hetven megvizsgált gladiátor csontjaiban igen magas volt a stroncium előfordulása, és igen alacsony a cinktartalom. Márpedig ezek a jellemzők a húsmentes étrendre utalhatnak. A vegetáriánusoknak egyébiránt azért alacsony a cinkszintjük, mert a növényi eredetű cink nehezebben szívódik fel. A magas stroncium-tartalom viszont azzal magyarázható, hogy a talajvíz ebből az elemből „gazdagon el van látva”, így a növények is fokozott mértékben szívják magukba azt.
A Daily Telegraphnak nyilatkozó Großschmidt szerint a gladiátorok igen egyhangú étrendhez tartották magukat: gabonaféléket, szemes terményeket fogyasztottak, és legfeljebb babbal egészítették ki táplálékukat.
A vastag hájréteg, amellyel ez az étrend járt, minden bizonnyal jól jött akkor, amikor a véredényeket és az idegeket kellett megóvniuk az életre-halálra szóló küzdelmek során. Legalábbis vágásoknál, vágott sérüléseknél – bizonyos esetekben – megfelelő védelmet nyújthatott ez a zsírréteg. A gladiátorok felszerelése egyébként hiányos volt többnyire.
Felhizlalták magukat a végzetes viadalok előtt
A csontok elemzése arra is rámutatott, hogy a gladiátorok a küzdelmek előtt nem fogyasztottak (mint például a mai bokszolók vagy a birkózók), hanem inkább növelték a testsúlyukat. Az intenzív edzés hatására egyébként éppenhogy fogyniuk kellett volna – állítja a bécsi professzor.
A csontok más megvilágításba helyezték egy régi római jelzés eredetét is. Ezek szerint a hüvelykujj lefelé fordítása a párbaj végén – ami a vesztes halálos ítéletének számított – egy végzetes parancs volt, miszerint a győztes a legyőzött nyakán keresztül, annak szíve felé szúrja kardját. Ezt a halálost szúrást bizonyítják azok a karcolások, illetve vágások, amelyeket a halott gladiátorok gerincoszlopán találtak a bécsi kutatók.