Gladiátorok: kövér vegetáriánusak voltak, nem izompacsirták

Bécsi kutatók szerint az ókori gladiátorok nem izompacsirták voltak, hanem olyan kövér emberek, akik azért növesztettek hatalmas zsírpárnákat, hogy védjék magukat a sérülésektől. A gladiátorok szerintük vegetáriánusok voltak, akik gabonafélékből és babból készült ételeket ettek, hogy minél „vastagabbak” legyenek.

Ephesosban találtak rá a bizonyítékokra

A Bécsi Egyetem antropológusai már évek óta fáradoznak azon, hogy az elesett gladiátorok csontjaiból következtetéseket vonhassanak le a harcosok életmódjára vonatkozóan. A ma Törökországhoz tartozó, eredetileg görög lakosságú város, Ephesos – amely a római korban Kisázsia tartományi székhelye volt – tekintélyes számú ókori maradvánnyal szolgált az osztrák antropológusoknak.

1993-ban fedeztek fel ott egy gladiátortemetőt, amely a római korból származott. Az itt talált csontokat elemzik a bécsiek, Karl Großschmidt és munkatársai. A kutatók először is azt állapították meg, hogy a gladiátorok kiváló orvosi ellátásban részesültek: találtak olyan csonttöréseket például, amelyek olyannyira szépen gyógyultak be, hogy azokat csak digitális röntgenkészülékekkel sikerült felismerni.

A szakértők vegyi analízisnek is alávetették a maradványokat. Ez alapján kiderült, hogy a római gladiátorok korántsem hasonlítottak a mai bokszolókra vagy testépítőkre, hanem inkább a szumósokra emlékeztettek. Minderről a tudósok a brit tévéadónak, a Channel Five-nak számoltak be.

Nem húst ettek, hanem babot

A kutatások szerint a harcosok nem húst ettek, hanem vegetáriánusok voltak, vastag hájréteggel „felszerelkezve”. A hetven megvizsgált gladiátor csontjaiban igen magas volt a stroncium előfordulása, és igen alacsony a cinktartalom. Márpedig ezek a jellemzők a húsmentes étrendre utalhatnak. A vegetáriánusoknak egyébiránt azért alacsony a cinkszintjük, mert a növényi eredetű cink nehezebben szívódik fel. A magas stroncium-tartalom viszont azzal magyarázható, hogy a talajvíz ebből az elemből „gazdagon el van látva”, így a növények is fokozott mértékben szívják magukba azt.

A Daily Telegraphnak nyilatkozó Großschmidt szerint a gladiátorok igen egyhangú étrendhez tartották magukat: gabonaféléket, szemes terményeket fogyasztottak, és legfeljebb babbal egészítették ki táplálékukat.

A vastag hájréteg, amellyel ez az étrend járt, minden bizonnyal jól jött akkor, amikor a véredényeket és az idegeket kellett megóvniuk az életre-halálra szóló küzdelmek során. Legalábbis vágásoknál, vágott sérüléseknél – bizonyos esetekben – megfelelő védelmet nyújthatott ez a zsírréteg. A gladiátorok felszerelése egyébként hiányos volt többnyire.

Felhizlalták magukat a végzetes viadalok előtt

A csontok elemzése arra is rámutatott, hogy a gladiátorok a küzdelmek előtt nem fogyasztottak (mint például a mai bokszolók vagy a birkózók), hanem inkább növelték a testsúlyukat. Az intenzív edzés hatására egyébként éppenhogy fogyniuk kellett volna – állítja a bécsi professzor.

A csontok más megvilágításba helyezték egy régi római jelzés eredetét is. Ezek szerint a hüvelykujj lefelé fordítása a párbaj végén – ami a vesztes halálos ítéletének számított – egy végzetes parancs volt, miszerint a győztes a legyőzött nyakán keresztül, annak szíve felé szúrja kardját. Ezt a halálost szúrást bizonyítják azok a karcolások, illetve vágások, amelyeket a halott gladiátorok gerincoszlopán találtak a bécsi kutatók.