Heisenberg díszdoktorrá avatása Budapesten

„Az avatási ünnepség keretében a részecskefizika aktuális kérdéseiről tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást. Budapesti tartózkodása alatt alkalmunk volt vele személyesen is beszélgetni a kvantummechanika értelmezése körüli vitákról, magyar elméleti fizikusoknak a témakörhöz kapcsolódó munkáiról, és a modern fizika filozófiát is érintő kérdéseiről. Ezeket az emlékeinket felidézve, nagy tisztelettel emlékezünk reá, mint a huszadik század fizikáját alapjaiban meghatározó szellemi óriásra” – írja a díszdoktorrá avatásról, illetve Werner Heisenberggel való találkozásáról Nagy Károly elméleti fizikus.

A kvantummechanika atyja

Heisenberg maga sokkal szerényebben ír műveiben tudományos tevékenységéről. A kvantummechanika bonyolult matematikai módszereiről megtudhatjuk például, hogy a német tudós igen rossz matematikus volt. Így amikor a hidrogénatomot, illetve az egyetlen protonból álló atommag körül keringő elektron pályáját próbálta leírni, nagyon nehézkes matematikai modellt választott. Az osztrák Schrödinger szép matematikai formulát talált, ezt nevezik azóta is Schrödinger-egyenletnek. Ám, ami a matematikában szép, a fizikában nem biztos, hogy hasznos. Heisenberg nehézkes módszere, a mátrixmechanika ugyanis később az összes atom leírására alkalmasnak bizonyult, vagyis általánosítható volt az összes elemre, általános modellé vált. Így Heisenberg a modern fizika, a kvantummechanika egyik megalapozójává vált, amiért 1932-ben Nobel-díjat is kapott.

Természetesen Heisenberg nemcsak a mátrixmechanikával foglalkozott. Híres határozatlansági relációja a tudomány határait jelölte ki. Ennek a tételének a lényege az, hogy egyszerre, vagyis egy időben egy részecske helye és sebessége (lendülete) nem határozható meg tökéletes pontossággal. Illetve: minél inkább szeretnénk a részecske helyét meghatározni, annál kevésbé tudjuk a lendületét megállapítani. És fordítva: minél jobban ismerjük a lendületét, annál kevésbé tudunk mit mondani a részecske helyéről.

Vita a világháború alatti szerepéről

Történészek és tudósok máig vitatkoznak arról, hogy Heisenberg igazat mondott-e második világháborús tevékenységéről. A kutatók elsősorban arra kíváncsiak, hogy milyen szerepet játszott a XX. század egyik legnagyobb elméje abban a kudarcba fulladt próbálkozásban, amelynek a célja egy atombomba kifejlesztése lett volna Hitler megrendelésére.

Hosszú évtizedeken át, a vádaskodások ellenére Heisenberg azt állította, hogy – jóllehet megértette az atombomba alapelvét – soha nem gondolt arra, hogy ilyen eszközt építsen, s inkább az atomenergia békés felhasználása felé terelte a német nukleáris programot.

Titkos találkozó Niels Bohrral

A The New York Times 2000-ben megjelent cikke szerint viszont 1941 szeptemberében, a háború alatt Heisenberg és Niels Bohr között egy titkos találkozóra került sor. Bohr dán tudós, Heisenberg tanítómestere volt, és szintén Nobel-díjat kapott a modern fizika megalapozásáért. (Heisenberg egyszer azt mondta, hogy a matematikát Göttingenben, a fizikát viszont Bohrtól tanulta meg.)

A koppenhágai megbeszélésről keveset lehet tudni, de az bizonyos, hogy szó esett a maghasadás esetleges felhasználásáról – bombaépítéshez. A kérdés csupán az, hogy Heisenberg megpróbált-e kiszedni valamilyen információt a dán Bohrtól a szövetségesek kutatásairól. Az is felmerült, hogy Heisenberg biztosítani akarta Bohrt arról, hogy a németeknek esélyük sincs egy ilyen szerkezet megépítésére, és tette ezt azért, nehogy Amerikában kifejlesszenek egy bombát.

Ellentmondó nyilatkozatok

Bohr, aki 1962-ben halt meg, nem sokkal a találkozó után azt állította, hogy Heisenberg megpróbált információkat szerezni tőle, sőt a dán tudós figyelmeztetett arra, hogy a németek megépíthetik a bombát. Heisenberg viszont cáfolta Bohrt, szerinte azt vitatták meg, visszautasíthatják-e a világ fizikusai, hogy ilyen fegyvereket kreáljanak, hatalmas anyagi és iszonyú emberi áldozatok árán. (Heisenberg egyébként a háború után ellenezte az atomfegyverek kifejlesztésére irányuló kutatásokat.)

Jéki László, a fizika történetével is foglalkozó szakíró Heisenberg kapcsán felidézi Teller Ede egyik korábbi kijelentését is. (Teller a hidrogénbomba atyja.) „Azt állítom, Heisenberg nem csak mondta Bohrnak: — ’Remélem, nem sikerül’, hanem komolyan nem is dolgozott rajta. Ő úgy csinált, mintha dolgozott volna. Ő szabotált… A nácik a legjobb emberre bízták az atombomba kifejlesztését és éppen azért, mert ő volt a legjobb, az atombombán nem dolgozott igazán.”

Tellerrel egybehangzóan ír a kérdésről a Svájcban működő egykori magyar-szovjet kém, Radó Sándor földrajztudós. Radó 1936 és 1944 között Svájcban egy szovjet hírszerző egységet vezetett, a szovjet hadsereg ezredese volt. Könyvében volt egy rövid utalás a német atomfegyverprogramra, ennek részleteiről Jéki levélben kérdezte a földrajztudóst. Radó 1978. május 18-i válaszlevele így szólt: „Egy svájci fizikus közvetítésével egyik összekötőm megtudta, hogy Werner Heisenberg Nobel-díjast, a vezető német atomfizikust a náci hatóságok jó szóval és fenyegetésekkel igyekeznek a maghasadás katonai célokra való felhasználásának fejlesztésére, ő azonban mindent megtesz, hogy kutatásait lassítsa és ne jusson döntő eredményekhez.”

Ellenálló volt?

Más források szerint Heisenberg egyébként tagja volt annak a „Szerda Társaságnak”, amelynek más résztvevői a Hitler elleni összeesküvés tevékeny szereplői voltak, így joggal vethető fel a tudatlanság mellett esetleg más magyarázat is arra, hogy a német fizikus és társai – köztük Otto Hahn, a maghasadás felfedezője – miért nem tudtak atombombát kreálni.

A The New York Times megjegyzi azt is, hogy Heisenberg patriotizmusa ellenére soha nem volt a nácik híve, sőt fel is lépett a „zsidó tudomány” elleni támadásaikkal szemben, például azzal, hogy továbbra is tanította Einstein relativitáselméletét. A német tudós alkalomadtán segített olyan kutatóknak, akiket üldözött a Harmadik Birodalom. A háború után a szövetségesek mégis internálták Heisenberget és munkatársait, s egy angliai udvarházban lehallgatták a fogva tartott atomtudósok beszélgetéseit. Fontos szempont volt ekkor a nyugati győztes hatalmak számára az is, hogy az oroszoktól minél inkább elszigetelve tartsák a feltételezett német bombafejlesztőket.

Később Heisenberg visszatérhetett Németországba. 1946 és 1958 között Göttingenben dolgozott, majd 1958-ban Münchenbe költözött át, ahol a Max Planck Fizikai Intézet igazgatója lett.