125 éve öntötte el a Tisza Szegedet

A tiszai árvíz 125 évvel ezelőtt Magyarország második legnagyobb, legnépesebb városát öntötte el, s egyes becslések szerint 70 ezer, mások szerint százezer lakost kellett kitelepíteni. A vízben, a leomló házak alatt, az árvízhez köthető betegségek és sérülések miatt összesen 200 ember vesztette életét, a város mintegy hatezer épületéből mindössze alig 300 maradt lakható. Az okozott anyagi kár 33 millió koronára rúgott.

Ünnepségek 2004-ben Ünnepségsorozattal emlékezik Szeged a várost 1879. március 12-én elpusztító tiszai nagyárvízre és az azt követő újjáépítésre. Pénteken, azaz 2004. március 12-én hajnali fél 2 órakor a város templomaiban megszólalnak a harangok, emlékeztetve rá, hogy 125 évvel ezelőtt abban az időben szakította át a gátat a megvadult folyó. Az évforduló tiszteletére szervezett emlékülést tartanak a városháza dísztermében. Az újjászületett város című kiállítás megnyitója a Móra Ferenc Múzeumban délután kerül sorra. Megkoszorúzzák azoknak az európai fővárosoknak a Bécsi körúti emléktábláját is, amelyek segítették Szeged újjáépítését, este pedig gyászmiséket, istentiszteleteket tartanak a templomokban. Az adakozó európai fővárosok – Bécs, Moszkva, London, Párizs, Berlin, Brüsszel és Róma – nevét máig őrzik a szegedi nagykörút szakaszai. (Ugyancsak március 12-étől lesz matricás a szegedi irányba vezető – de a várost egyelőre el nem érő – M5-ös autópálya, ezzel Európa legdrágább sztrádája válik a nagyközönség számára olcsóbban hozzáférhetőbbé.)

Ferenc József pár nappal később látogatott az árvíztől sújtott városba, Tisza Kálmán miniszterelnökkel együtt. Az uralkodó ekkor tette híres kijelentését: „Szeged szebb lesz, mint valaha”. A császár és király jelenléte, illetve a kormányzati ígéret, továbbá a sajtó kampánya hozzájárult ahhoz, hogy komoly adakozás kezdődjön. Magyarországon és Európában is jelentős összeget gyűjtöttek az újjáépítéshez. Az adakozó európai fővárosok – Bécs, Moszkva, London, Párizs, Berlin, Brüsszel és Róma – nevét máig őrzik a szegedi nagykörút szakaszai.

A miniszterelnök, Tisza Kálmán, szintén cselekedett: megváltoztatta addigi politikáját, és a Tisza-szabályozás egyik nagy hulláma ekkor indult meg. A vízügyi politika átalakult Magyarországon, és nagyobb hangsúlyt kapott az addigi prioritások között.

Az árvíz után a vállalkozók is segítettek. A vasúti és katonai megrendeléseken meggazdagodott Gregersen Gudbrand norvég származású építési vállalkozó – aki a magyar szabadságharcban önkéntesként szolgált, és utásztisztként már akkor is hidat is épített – szerződésben kötelezte magát a katasztrófa után, hogy egy év alatt negyven centivel megemeli a körtöltést Szegeden. A lakóhely nélkül maradt szegedieknek pedig száz fabarakkot épített, s több megrongálódott templom helyreállításában is részt vállalt. Gregersen egyébként ekkor kapott nemesi rangot és a Ferenc József-rendet is elnyerte, jóllehet korábban éppen Ferenc József ellen harcolt a magyar szabadságküzdelmek idején.

A szegedi árvíznek különleges hatása volt még a népművészetre is. A városban igencsak fellendült például a papucskészítés. Miután kikövezték az utakat, a városlakók jelentős része kezdte hordani a kézzel varrott lábbeliket. Volt olyan időszak, amikor 40 papucskészítő mester hímzett, varrt ilyen darabokat, mára azonban kiveszőben van ez a szakma.

Huszonöt évvel ezelőtt, a nagy árvíz centenáriumára szintén készültek Szegeden. 1979. március 11-ére készült el a szegedi partfal rekonstrukciója, s így sikerült a város árvédelmi biztonságát magasabb szintre emelni. A partfalat díszítő árvízi emlékművet, Segesdy György szobrászművész alkotását is akkor avatták fel.