A hármasegyezmény születése és halála

Nem egészen köztudott, hogy a fasizmus eredetileg igencsak németellenes politikai irányzat volt. A fasiszta mozgalom ugyanis Olaszországban alakult ki, amely a két világháború között sokáig, a harmincas évek második feléig riválist látott a német nácikban, nemzetiszocialistákban. Éppen ezért Mussolini sokáig agresszívan viselkedett a terjeszkedő Németországgal szemben, s a nyugati hatalmak bátorították is az olasz vezetőt arra, hogy a közép-európai térségben, illetve a Balkánon Hitler konkurenseként lépjen fel.

Olaszországnak fontosabb a gyarmatbirodalom

Olaszország ezt persze kihasználta: Franciaország és Anglia hallgatólagos támogatásával bekebelezte Albániát a Balkánon és Abesszíniát (Etiópiát) Kelet-Afrikában. Az olasz hadsereg felvonult az osztrák határra akkor is, amikor Hitler már 1934-ben megpróbálta megszállni Ausztriát, pontosabban végre akarta hajtani az Anschlusst. Az olasz felvonulás megrémítette az akkor még magukat gyengének tartó németeket, akik nem mertek nemzetközi konfliktust provokálni, így az osztrák fasisztoid politikát folytató, tehát olaszbarát kancellárt, Dollfusst hiába gyilkolták meg 1934. júliusában a németbarát ausztriai nemzetiszocialisták. Az Anschlusst, Ausztria Németországhoz csatolását ugyanis nem tudták végrehajtani. (Erre csak négy évvel később, 1938-ban került sor.)

Az olasz fasiszta politika 1934-ben tehát még a nagyobb közép-európai befolyási övezetért, a Németországgal szembeni térnyerésért dolgozott. Ebbe a törekvésbe illett bele az 1934. március 17-én aláírt olasz-osztrák-magyar szerződés, az úgynevezett hármasegyezmény. Mindez nem véletlenül jött létre: Olaszország szempontjait már az előbb ismertettük, Ausztriában pedig Dollfuss kancellár, tehát az olaszbarát politikus volt akkor még hatalmon, ezért érthető, hogy ő is lelkesen csatlakozott a megállapodáshoz.

A Gömbös-kormány taktikázik

Magyar részről ekkoriban az erősen jobboldali Gömbös-kormány volt hatalmon, amely 1932 és 1936 között irányította hazánkat. A magyar kabinet elsősorban szövetségeseket keresett a területi revízió politikájának támogatására. A trianoni békeszerződés revideálásának problémája állandóan napirenden volt a két világháború közötti Magyarországon. A magyar diplomácia előtt ekkor két út nyílt meg: az egyik a német (náci), a másik az olasz (fasiszta) szövetség kibontakoztatása. (Angolbarátok is voltak Horthy környezetében, de ők ekkor visszaszorultak.)

Hitler 1933 elején került hatalomra, és a magyar miniszterelnök már februárban levelet intézett a német politikushoz, hogy a két ország azonos külpolitikai irányvonalon haladhat. Gömbös azt hitte, hogy az ultrajobboldali magyar kormány közvetítőként léphet fel a német nácik és az olasz fasiszták között. Ez nem sikerült, ezért Magyarország ide-odaingadozott a két szélsőjobboldali politikát folytató hatalom között. 1934 elején például az olasz orientáció hívei kerekedtek felül, ezek az erők Ausztriát független államként látták volna szívesebben. Ez megfelelt Mussolininek, annál kevésbé az ausztriai születésű, de Németországban hatalomra kerülő Hitlernek.

Szívélyes osztrák-magyar kapcsolatok

Az osztrák-magyar kapcsolatok 1934 februárjában látványosan szívélyesek voltak. Az olaszbarát Dollfuss kancellárt Budapesten fogadták a politikai vezetők. Bár Magyarország igyekezett úgy beállítani az Ausztria függetlensége melletti elkötelezettségét, hogy az nem irányul Németország ellen, az 1934 márciusában megkötött osztrák-magyar-olasz hármasegyezmény, az olasz-osztrák-magyar összefogás majd a májusi gazdasági szerződés a három ország gazdasági és politikai együttműködését célozta.

Természetesen Ausztria függetlensége nemcsak Magyarország és Olaszország, hanem Anglia és Franciaország érdeke is volt. Az olasz-magyar kapcsolatokat azonban éppen ez az olaszok és a franciák háttérbeli együttműködése hátráltatta. Olaszország ugyanis nem mehetett „túl messzire” Közép-Európában. Francia nyomásra ugyanis a magyarellenes kisantantot nem gyengíthette túlzottan, ezért az olasz-osztrák-magyar együttműködés nem bontakozhatott ki.

Olaszország szabad kezet kap – de nem Közép-Európában

Olaszország cserébe szabad kezet kapott Etiópiában. A Gömbös-kormány számára mindez azt jelentette, hogy a területi revízió olasz támogatása kétséges, ezért egyértelműen Németország irányába fordult az ultrakonzervatív, egyesek által fasisztoid politikusnak tartott kormányfő.

Innentől kezdve Magyarország fokozatosan Németország felé sodródott. Már 1934. december 31-én Gömbös Gyula Blomberg német hadügyminiszterhez írt levélben emelte ki a magyar-német együttműködés fontosságát, 1935 szeptemberében Gömbös hivatalos látogatást tett Berlinben, 1936 augusztusában pedig Horthy Miklós látogatta meg Adolf Hitlert Berchtesgadenben.

Fordulat 1936-ban

1936 fordulatot hozott a nemzetközi politikában is. Olaszország és Németország egyre közeledett egymáshoz, és a spanyol polgárháborúban például közösen támogattták a szélsőjobboldali Francót és katonáit. Olasz és német haderő is harcolt Spanyolországban a baloldali kormány megdöntéséért, amely végül 1939-ben sikerrel járt. A második világháború kitörésekor, 1939-ben pedig Olaszország és Németország már a legszorosabb szövetségesek voltak, igaz, az olaszok csak 1940-ben fogtak ténylegesen fegyvert.