420 éve halt meg Rettenetes Iván
420 évvel ezelőtt, 1584. március 18-án halt meg a leghíresebb és egyben a leghírhedtebb orosz cár, IV. Iván. Paranoid személyisége szokatlan méretű vérengzésekre vezette saját népe ellen, ezért kapta meg a „Groznij”, rettenetes (téves fordításban a rettegett) jelzőt.
III. Iván unokájaként, 1530-ban látta meg a napvilágot az ifjú uralkodó, aki már hároméves korában megkapta a moszkvai nagyfejedelem címét. Nevében anyja, majd az orosz főnemesek (bojárok) kormányozták a hatalmas területű birodalmat. Makarij metropolita nevelte az uralkodót, aki az uralkodói hatalom központosításának szükségességét plántálta IV. Ivánba. A tényleges hatalomátvételre 1547-ben került sor, amikor a moszkvaiak elűzték a legnagyobb hatalmú bojárt, Glinszkijt.
A hatalom
Szimbolikus eseménnyel kezdődött IV. Iván hatalomátvétele, 1547-ben cárrá koronázták. Eddig csupán a tatár kán és Bizánc uralkodója viselte ezt a rangot. A balkáni város bukása után (1453) ezzel nem csak az ortodox egyház vezetése került Moszkva kezébe, de a Kelet- Római Birodalom szellemi öröksége is. Az uralkodó maga mellé vette legbizalmasabb embereit és megalakította a „Kiválasztottak Tanácsát”, amelynek feladatául az ország reformjainak kidolgozását tűzte ki.
A tanács javaslatai valósággal felborították a hatalomgyakorlás eddigi rendjét. Az 1550-ben kiadott új törvénykönyv (szugyebnyik) az uralkodó központosító intézkedéseinek adott törvényes alapot. Egy év múlva gyűlt össze az egyházi zsinat, amely száz cikkelyben foglalta össze határozatait, ebben az egyház visszaszolgáltatta földjeinek jelentős részét és kötelezte magát az uralkodó támogatására. Hadügyi reformjai korszerűsítték a hadsereget, a katonai területek vezetői (vajdák) nagyobb hatalmat kaptak és, bár a bojárok megtarthatták magánhadseregüket, a cári haderő számára fegyveresek kiállítására kötelezték őket. IV. Iván hozta létre a puskásokból álló testőrséget is, akik sztrelec néven váltak ismertté. Számuk még nem haladta meg a háromezret. Modern tüzérséget is ekkor kapott a cári haderő.
Bojárok, tatárok és lengyelek ellen
A cár nem kívánt konkurens szervezeteket maga mellett, ezért közigazgatási reformokkal megszűntette a főnemesek hatalmának anyagi alapjait. A birodalmat 1565-ben két részre osztotta, a belső területek (opricsnyina) cári kinevezettek irányítása alá kerültek, a külsők (zemscsina) bojár vezetés alatt maradtak. A rendszer nem volt életképes, ezért 1572-ben ismét átalakította. Számos új adó került bevezetésre, ezek nyomán a parasztok tömegesen szöktek el az opricsnyinákról.
Ugyanakkor IV. Iván jelentős katonai sikereket ért el a tatárok elleni háborúkban. 1552-ben maghódította a Kazani Kánságot, négy év múlva pedig az Asztrahányi Kánság került orosz uralom alá. A tatár fenyegetés azonban nem szűnt meg, 1570-ben Moszkva városát pusztították el, magukkal hurcolva százezer embert. Ezért a határvidékre telepítette a katonai szolgálatot nyújtó kozákokat. Livónia megszerzésére indított háborúja egyértelmű vereséggel zárult, 1582-ben kénytelen volt békét kötni a lengyel királlyal, az Erdélyi Fejedelemségből érkezett Báthory Istvánnal, aki több győzelmet is aratott a moszkvai Oroszország fölött.
Terror és kultúra
A cár gyermekkori megaláztatásával magyarázzák későbbi kegyetlenségét. A bojárokat politikai okok miatt üldözte, első csalódása akkor történt, mikor a főnemesek nem voltak hajlandók hűségesküt tenni csecsemő fiára. 1570-71-ben pedig szabályos hajtóvadászat indult ellenük. A terror miatt tiltakozó Filip moszkvai pátriárkát előbb leváltatta, majd megfojttatta.
A városok sem menekültek önkényeskedései elől, az ellene szegülő Novgorodban öt hétig folyt a lázadók mészárlása. Egyetlen társadalmi réteg sem menekülhetett bosszúja elől, uralmának vége felé számtalan jobbágylázadás tört ki a birodalomban. Iván érzékenységére jellemző a következő kijelentés: „A nép olyan, mint a szakáll, minél gyakrabban nyírják, annál sűrűbben nő.” Legnemesebb áldozata azonban saját fia lett, akit önmaga fojtott meg.
A terror leblokkolta az ország fejlődését, egész városok mentek tönkre, nem jöttek létre sem önkormányzatok, sem rendek.
Bár számos kulturális eredmény született IV. Iván korában (az első nyomda megalakulása, a Vaszilij Blazsennij-székesegyház megépülése) világhírnevet azonban Sztálin alatt szerzett a cár. A kommunista diktátor Iván reinkarnációjának tartotta magát, ezért íratott Szergej Prokofjevvel operát „elődjéről”. A világhírű filmrendező, Eizenstein is élvezte Sztálin támogatását, mikor megalkotta IV. Iván életét feldolgozó alkotását. A bojárok elleni harc megfelelője a belső ellenség feletti „heroikus” küzdelem volt.
IV. Iván egy forrongó és legyengült országot hagyott hátra 1584-ben, ekkorra az elmebaj már teljesen eluralkodott rajta.