Újra kell írni a brit történelemkönyveket?

A most nyilvánosságra hozott, és a BBC által ismertetett adatok szerint Kelet-Anglia például igen kevés hódító angolszászt fogadott be, az ottani lakosság kevés számú idegent olvasztott magába. Mindez annak ellenére történt így, hogy a történelmi források eddig ezt taglalták.

Az angolszászok a kontinentális Európából érkeztek a szigetországba, alighanem az ötödik században hódoltatták az ottani brit (kelta) őslakosságot. A mai angolok kialakulásában három nagyobb germán népcsoport, a szász, az angel, és a jüt vett részt. Nagy részük a mai Belgium, Hollandia és Németország, kisebb részük Dánia felől indult útnak. A legészakabbról a jütök (jytök vagy gótok, az ő nevüket őrzi Jütland, illetve Jylland is) vágtak neki a tengeri utazásnak.

Az új eredmények egy kémiai vizsgálat nyomán születtek meg: egy yorkshire-i középkori temető leleteit elemezték a tudósok. Az ott talált fogak alapján úgy találták, hogy rendkívül kevés kontinentális (azaz nem a brit szigetekről származó) egyén maradványai nyugodtak a sírkertben.

Gyanús fogak

A kutatás részleteiről az Antiquity című szaklapban számoltak be a tudósok, akik a Durhami egyetem és a Brit Geológiai Szolgálat (British Geological Survey) szakembereiből toborozódtak. A kutatók Észak-Yorkshire-ben, West Herleston korai angolszász temetőjében vizsgálódtak. A temetőt az időszámításunk szerinti ötödiktől a hetedik századig használták a helybeliek. Huszonnégy csontváz fogait vetették alá különböző elemzéseknek, így például azt vizsgálták, hogy milyen típusai találhatók meg a fogakban a különböző oxigén- és stroncium-izotópoknak.

Az izotópok (amelyek ugyanahhoz a rendszámú elemhez tartoznak, vagyis ugyannyi proton van az atommagjukban, de a neutronok száma különbözik bennük) területenként, pontosabban az ivóvíz forrásától függően változnak Európa-szerte. A Brit-szigeteken belül is eltérnek egymástól az izotóp-koncentrációk a vízben. A különbségek több tényezőtől függnek: a magasságtól, a tengertől való távolságtól és például az évi középhőmérséklettől is.

Az izotópok összetétele egy ember fogaiban 12 éves korig változik, később már nem. Így ha valaki elvándorolt szülőhelyéről, és például máshol hunyt el, akkor mozgását követni lehet ezzel a módszerrel.

A hódítók nem irtották ki az őslakosságot

A 24 vizsgált csontváz közül egyébként mindössze talán négynek voltak olyan fogai, amelyek kontinentális eredetről tanúskodnak. Legalábbis négy esetben nem igazolható a brit eredet, az ottani izotóp-összetétel a fogakban. (Ez egyébként az oxigén-izotóp vizsgálatokra igaz.) Tovább finomítva az eljárást, a kutatócsoport végül úgy találta, hogy mindössze egyetlen ember volt, aki nem szigetországi eredetű.

Ezek az eredmények azokat a feltételezéseket igazolják, miszerint az angolszász kultúra és nyelv britanniai meghonosodása nem feltétlenül járt együtt a lakosság nagyobb arányú kicserélődésével. A hódító törzsek tehát nem irtották ki az őslakosokat.

A mostani eredmények nyomán inkább úgy tűnik, hogy egy kis létszámú hódító érkezett a szigetre, és ezeknek a bevándorlóknak a kultúráját a brit őslakosság fokozatosan magáévá tette. Paul Budd, a Durhami Egyetem kutatója szerint bizonyos szokásokat átvettek a britek az európaiaktól, de, hogy ez mennyiben járt együtt népmozgásokkal, nem lehet biztosan tudni. Budd szerint például nem is voltak ezek a vándorlások olyan nagymértékűek.

Ugyanakkor a kutatók sokkal nagyobb arányú mozgást tapasztaltak Anglia, illetve Britannia különböző vidékei között. Miközben ugyanis West Herleston bronzkori temetői nem mutatnak nagy változatosságot és a helyi ivóvíznek felelnek meg az ilyen időből származó izotóp-koncentrációk, a középkori leletek annál jelentősebb migrációra utalnak.

A húsz vizsgált személyből például 13 a Pennine hegység nyugati oldaláról származott, az izotópok tanúsága szerint. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb brit sziget nyugati részéről a keletibe vándorolt egy jelentős népesség. Mindez Budd szerint a római légiók és hivatalnokok kivonulásával függött össze. Az ötödik században ugyanis a latinok elhagyták a szigetet, a britek tevékenysége pedig kifejezetten megélénkült ebben a korszakban. Az angolszászok a rómaiak által hagyott „hatalmi vákuumba” nyomultak be, szintén az ötödik században.

Csak az első generációra értelmezhetőek az eredmények

A mostani kutatás eredményei jelentős mértékben alátámasztják egy 2003-as genetikai felmérés eredményeit. A Brit-szigetek lakosságában – a tavaly publikált adatok szerint – az angolszász genetikai állomány gyengébb volt, mint azt addig feltételezték.

Ugyanakkor a mostani vizsgálattal kapcsolatban bizonyos kételyek is elhangzottak. Dr. Neal Bradman, a University College London professzora azt hangsúlyozza, hogy a szigetországba bevándorlók fogazata a helyi vízmintához idomulhat.

Tehát ha nem első generációs bevándorlókról van szó, akkor a mostani felmérés értéke csekély, hiszen a hódító angolszászok leszármazottai már természetesen „brit vizet ittak”, s így aztán „brit lett a foguk is”. Éppen ezért csupán a fogazat alapján Bradman szerint nem lehet eldönteni, hogy valaki brit vagy angolszász volt-e az ötödik században. Ehhez szerinte inkább genetikai vizsgálatokra lenne szükség.