Mégsem közeli rokonunk a neandervölgyi ember?

Szinte hetente jelennek meg a nemzetközi tudományos sajtóban olyan cikkek, amelyek hol cáfolják, hol pedig megerősítik azt az elmúlt években felvetett tézist, miszerint a mai ember (Homo sapiens sapiens) közvetlen őse, a Homo sapiens keveredett a hatalmas homlokereszű, kicsit majomszerű, primitívebbnek tűnő neandervölgyi emberekkel, s közös genetikai állomány jött létre. A közös génállományra alapozó elmélet szerint tehát a neandervölgyiek mégsem csak egy zsákutcát jelentettek volna az emberi faj kialakulásakor.

A napokban azonban éppen egy olyan tanulmány látott napvilágot, amely szerint nem egyezik a neandervölgyiek és a mai emberek őseinek genetikai állománya. És ha még lehetett is némi keveredés a két csoport között, az nem hagyott komolyabb nyomot a genetikai állományunkban.

A mai ember közvetlen őse, a Homo sapiens körülbelül 30 ezer éve vándorolt Európába, alighanem Afrikából, és az itt talált neandervölgyieket folyamatosan kiszorította.

Kilenc európai ősember genetikai vizsgálata

Minderről a PloS Biology nevű folyóiratban számolt be egy európai tudóscsoport, amelyet Svante Pääbo vezetett. A neandervölgyiek zsákutcás fejlődéséről szóló vitában a genetikai tesztek fordulatot hozhatnak. Ugyanis mindeddig a csontok és a mellettük talált egyéb leletek alapján ütköztek a vélemények, márpedig ezek igencsak „puha” bizonyítékok.

Pääbóék kísérlete úttörő jellegű tehát, s kilenc olyan egyed vizsgálatán alapulnak, amelyek, illetve akik egykor azonos időben éltek Európában. Négy neandervölgyi ember és öt Homo sapiens genetikai állományát vették górcső alá, és arra jutottak, hogy a két csoport között nincs kimutatható keveredés. A vizsgálati eredmények a mitochondriális DNS (mtDNS) összehasonlításán alapulnak.

Legfeljebb helyi szintű keveredés történt

A kutatók egyébként azért használták a sejtek energiatermeléséért felelős szervéből, a mitochondriumokból származó DNS-t, mert a korábbi kísérletek során a minta gyakran beszennyeződött az elemzést végző munkatársak DNS-ével.

A több tízezer évvel ezelőtti mtDNS – mind a neandervölgyieké, mind pedig a korai Homo sapienseké – ugyanakkor annyira különbözik a mai emberétől, hogy ott a szennyeződés zavaró hatását ki lehet szűrni.

Svante Pääbo szerint a mostani eredmények nem zárják ki, hogy végbement valamilyen szintű keveredés egykor a két különböző ősembercsoport között. A kutatás csupán azt bizonyítja, hogy ez a keveredés legfeljebb helyi jellegű lehetett. A lokális keveredés vizsgálatához Pääbo szerint további, nagyobb mennyiségű leleten elvégzett kutatásokra van szükség.

Látásért szaglást Svante Pääbo neve nem ismeretlen az ősi gének kutatásában. A National Geograpchic Online-on korábban már beszámoltunk arról, hogy ő és az izraeli Yoav Gilad korábbi kutatásai is igazolták például azt, hogy a főemlősök – tehát maga az ember is – azért képes a fejlett színlátásra, mert a törzsfejlődés során a látásért feladta a jó szaglásra való képességét. A Pääbóék akkor eredményei szerint a törzsfejlődés során a szaglásért felelős génjeiket elvesztették a főemlősök, de nyertek egy olyan retinális fehérjét, proteint, amely lehetővé tette számukra a színes látást.