80 éve kiáltották ki a köztársaságot Görögországban

A XIX. század első harmadában létrejött újjáalakult Görögországban az államforma szinte folyamatosan változott hosszú évtizedeken át. Az első világháború még a stabilabb gazdasággal és társadalommal rendelkező államok berendezkedését is alapvetően befolyásolta, nemhogy az elmaradott balkáni Görögország sorsát.

Az első világháborúban a balkáni állam eredetileg semleges álláspontot foglalt el, ez volt a németbarát I. Konsztantin király legfőbb törekvése. (Görögország élére még az angolok állították az előző században a bajor Wittelsbach-dinasztiát. Konsztantin király egyébként II. Vilmos német császár sógora volt.) Ám a krétai származású politikus, Eleftheriosz Venizelosz, a liberális antantbarát korábbi miniszterelnök 1916. október 18-án ellenkormányt alakított Thesszalonikiben, amelyet angol és francia csapatok szálltak meg. (Görögország szuverenitása tehát igencsak ingatag alapokon állt ekkoriban.)

Venizelosz 1917. június 12-én már meg is buktatta a királyt (aki kisebbik fia, Sándor javára mondott le a trónról), és két hét múlva Görögország az antant oldalán belépett az első világháborúba. A háború után a neullyi (1919) és a sevres-i (1920) békeszerződések nyomán Görögország megszerezte az Égei-tenger partvidékét, Szmirnát, vagyis a mai Izmirt és Kelet-Trákiát. Ezen területek nagyrészt Törökország részét képezték, Kelet-Trákiát pedig Bulgáriától kapta meg Görögország.

A görögök azonban nem elégedtek meg ezzel, további területeket akartak szerezni, és 1920-ban megkezdődött a görög-török háború, amelyet kis híján sikerrel zártak a görögök. Nem sok választotta el őket a török állam összeroppantásától, ám a kisázsiai hadműveletek végül balul ütöttek ki, és nem a törökök, hanem a görögök roppantak össze. 1922 októberében véget ért a háború, amelyet elképesztő méretű népvándorlás és – helyenként – népirtás követett. A kisázsiai partvidékről a törökök milliószámra üldözték el a görögöket. A lakosságcsere következtében 1, 5 millió görögöt és 430 ezer törököt kényszerítettek lakhelye elhagyására. (Ekkor vándorolt ki fiatalon Szmirnából a későbbi hajómágnás, az utóbb mesés gazdagságú Onassis is, aki akkor földönfutóként menekült a törökök elől.)

A törökök térnyerését az 1923. július 24-ei lausanne-i békeszerződés rögzítette, ez volt egyébként az első fontosabb precedens az antanthatalmak által kikényszerített Párizs környéki békerendszer megbontására.

A lausanne-i béke megrendítette a görög állam berendezkedését. A 1, 5 millió bevándorló, a Törökországból elüldözött nagyszámú hontalan befogadása súlyos gazdasági helyzetet teremtett. Hatalmas hiteleket vett fel a balkáni ország, és súlyosan eladósodott. A politikában ez a monarchisták (királypártiak) és republikánusok (köztársaságiak) összecsapásaival párosult. A republikánusok puccsszerű győzelme után 1924. március 24-én kikiáltották a köztársaságot Görögországban.

A demokrácia azonban nem volt hosszú életű. Már 1925-ben súlyos kihívás érte a köztársasági berendezkedést. Theodorosz Pangalosz tábornok vette át a hatalmat, és fasiszta jellegű diktatúrát akart kialakítani. Ezt a folyamatot akkor még sikerült megakadályozni, mert egy 1926-os népmozgalom őt is megbuktatta. Átmenetileg Venizelosz is visszatért a hatalomba. 1932-ben azonban, a világgazdasági válság nyomán ismét távoznia kellett a liberális politikusnak. Sőt, 1935-ben Görögországban visszaállították a királyságot. Ekkor II. György került trónra, majd 1936-ban Metaxasz tábornok irányításával gyakorlatilag nyílt fasiszta diktatúrát vezetnek be.

1940 októberében egy másik fasiszta állam, Olaszország támad rá Görögországra. Ezt a támadást még sikeresen elhárítják a görögök, de a megtépázott tekintélyű Mussolini hamarosan segítséget kapott a németektől, és Hitler parancsára a nácik egy hónap alatt lerohanják 1941 áprilisában Görögországot. (Ezt részben Magyarország teszi lehetővé, amely átengedte területén a Jugoszláviát, és később Görögországot megtámadó németeket.)

A második világháború végén még bonyolultabb folyamatok indulnak meg, amikor szintén nagyhatalmak döntenek az ország sorsáról. Bár Görögországban rendkívül erős a baloldali, kommunista mozgalom, Jaltában a győztes szövetségesek az Égei-tengernél fekvő országot a nyugati féltekéhez sorolják. Így a görögöknél hosszas csatározások, polgárháború és brit katonai beavatkozás után végül is polgári demokrácia alakul ki a második világháború után.

A helyzet még 1967-ben is olyan ingatag, hogy katonai puccsra kerül sor, és megalakul az Ezredesek kormánya, G. Papadopulosz vezetésével. A fasiszta jellegű diktatúra 1974-ben bukik meg, amikor a görögök sikertelenül próbálják Cipruson megvetni a lábukat. Ekkor avatkozik be a konfliktusba Törökország, amely Ciprus 40 százalékát elfoglalja. Ez a kérdés máig megoldatlan, és Ciprus európai uniós tagságát illetően is komoly gondokat okoz.

Görögországban 1974 óta ismét demokrácia működik.